Képviselőházi napló, 1906. XXIV. kötet • 1909. február 13–márczius 9.
Ülésnapok - 1906-419
36 >tl9. országos ülés 1909 nézve felfogásomat és köszönettel veszem tudomásul az elnök ux figyelmeztetését. Pár bét előtt ennek a többségnek is az volt az álláspontja, hogy az ujonezjavaslatoknak azon időpontban való letárgyalása nem volna helyes és taktikailag nem is volna indokolható. Ugy-e bár, méltóztatik a honvédelmi minister urnak is tudni arról, hogy a többségben számos tekintélyes hang volt arra nézve, hogy az ujonezj avaslatok tárgyalását halaszszuk el akkorra, mikor a bankkérdésben tisztán fogunk látni. A ház határozata azonban, a mely ezen javaslatokat itt napirendre kitűzte, arról győzött meg bennünket, hogy a t. többségnek nézete és álláspontja ebben a tekintetben megváltozott. De mivel mi az eredeti állásponthoz, a melyet azelőtt a többség is magáévá tett. tovább is szigorúan ragaszkodni kivánunk, ez kötelességemmé teszi, hogy azokat az indokokat, a melyek előzetesen a t. többséget is vezették abban a nézetében, hogy a katonai javaslatok ne tárgyaltassanak, a mig a bankkérdés el nem intéződik, a magunk részéről megvilágítsuk és politikailag kimutassuk, hogy nem helyes határozatot hozni ezen javaslatok tárgyában addig, a mig az azzal szorosan összefüggő bankkérdés elintézve nincs. Elnök (csenget) : T. képviselő ur, nehogy félreértés legyen közöttünk, a mennyiben nekem kötelességem a házszabályok megtartására ügyelni, figyelmeztetem a képviselő urat, hogy a házszabályok 236, §-a egészen világosan rendeli, hogy a ház határozataival szemben semmiféle óvásnak vagy ellenmondásnak nincs helye. A najjirenden levő tárgyat tehát oly czimen vitatni, vájjon az kitűzhető volt-e vagy nem, házszabályellenesnek tartom és én részemről ezt nem fogom megengedni. (Zaj.) Méltóztassék alkalmazkodni, mert különben kénytelen leszek a szót megvonni. Farkasházy Zsigmond: A félreértés, a mely az elnök ur házszabálymagyarázata és az én szerény felszólalásom közt fenforog . . . Nagy György (közbeszól). Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Kérem Nagy György képviselő urat, sziveskedjék csendben lenni. Nagy György: Éu csak az igazságot konstatálom. Elnök : Rendreutasítom a képviselő urat, és ha ismétli, a mentelmi bizottság elé utasitom. Nagy György: Szivesen megyek oda is ! Elnök: Másodszor rendreutasítom. (Élénk helyeslés.) Farkasházy Zsigmond: Távol áll tőlem, hogy a háznak azt a határozatát, a melylyel az ujonezjavaslatokat napirendre tűzte, bírálat tárgyává tenni akarnám, az ellen óvást akarnék emelni. Ez jogszerű tény, a melynek alapján tárgyaljuk ezeket a javaslatokat; eszembe sem jut azt mondani, hogy nem volt joga a háznak, vagy nem járt el korrektül a házszabályoknál fogva., mikor ezt a javaslatot napirendre tűzte. En — kérem a t. elnök urat, méltóztassék erre figyelemmel lenni ' február 15-én. hétfőn. — elleninditványt leszek bátor előterjesztem és ennek indokolására hozom fel azt, hogy nemhogy a javaslatok kitűzése nem volt szabályos, korrekt, a házszabályok értelmében való, vagy hogy nem jogerős ; hanem azt, hogy a jelen javaslatok tárgyalását helytelennek tartom politikailag és azért azoknak a napirendről való levételét kivánom. Elleninditványom, a melyet már most felolvasok, igy szól (olvassa) : »Mondja ki a ház, hogy az ujonczjutalék megállapításáról szóló javaslatot — ez van most napirenden — a napirendről leveszi és annak tárgyalását a bankbizottság jelentése feletti tárgyalás befejezése után következő ülésre halasztja.* (Helyeslés balról.) Nagy György : Addig egy fiakatonát sem kap a császár ! Elnök : Kérem Nagy György képviselő urat ! Farkasházy Zsigmond: Ezt az elleninditványt vagyok bátor előterjeszteni, és miután itt igen fontos az, hogy az álláspontot tisztázzuk, a mely nemcsak a kisebbség részéről merült fel, hanem a többségnek is hosszú ideig álláspontja volt, miután ezt preczizirozni szükséges, azért kérném a t. elnök urat, méltóztassék teljesen eltekinteni attól, mintha én az érvényes házhatározatot akarnám bírálni, mert ellenkezőleg, én a meghozott házhatározatra alapítom egész érvelésemet, mert azt kivánom a meghozott házhatározatból kifolyólag deriválni, hogy miután szabályszerűleg megtörtént az, hogy napirendre tüzetett ez a javaslat, ennélfogva veg)'ék le azt és oly időben tűzzék ki, a mikor annak tárgyalása politikailag, taktikailag és a helyes parlamentáris felfogás szerint indokolt. T. ház ! Azért is szükséges, hogy ezt részletesebben kifejtsük, mert, a mint már a hírlapokban is szellőztetve lett, de a mint nem is óhajtjuk tagadni, mi, a függetlenségi és 48-as balpárthoz tartozó, — sajnos, ma még csak csekély számú — képviselők, elhatároztuk magunkban, hogy tőlünk telhetőleg, a, mennyire szerén}' erőnktől telik, késleltetni kívánjuk a szőnyegen levő törvényjavaslat megszavazását. Késleltetni kívánjuk épen parlamentáris szempontból, a többség érdekében is és az ország érdekében is, de a helyesen felfogott politikai érdekből is. Nagy György : A nemzet milliói ezt kívánják. (Zaj. Elnök csenget.) Elnök: Kérem a kéj3viselő urakat! Farkasházy Zsigmond: Nem épen első eset, hogy a kisebbség azt az álláspontot foglalja el ebben a házban, hogy az ujonezok megszavazását tőle telhetőleg késleltetni kívánja olyan vitával, a mely mindenesetre a kérdés tisztázásához hozzájárul, de azonkívül azt a czélt is szolgálja, hogy a többségnek időt adjon a meggondolásra, vájjon helyes-e a javaslat megszavazása. Mondom, erre már igen sok preezedens van a magyar parlament történetében. Hiszen a mai egész helyzet ilyen preczedensen épült fel. Mindamellett ki kell emelnem és hangsúlyozni kivánom, hogy ez a mai beható és terjedelmes vita, a melyet ez
