Képviselőházi napló, 1906. XXIV. kötet • 1909. február 13–márczius 9.
Ülésnapok - 1906-430
430. országos ülés 1909 márczius 2-án, kedden. 365 azt a nagyobb tőkét, a mely már más beruházásokra alkalmas leket. Ha ezeket a viszonyokat ismerjük és tudjuk azt, bogy Magyarországon az 1,400.000 betevőből 1,100.000 a kisbetevő, akkor másként áll a helyzet. Hiszen magam, gyakorlatból láttam és a mélyen t. képviselő urak nyomban meggyőződhetnek róla bármely napon, ha méltóztatnak egy takarékpénztárba bemenni, hogy ott nem találjuk a nagytőkéseket, (Ugy van ! balfelől.) hanem ott a bérkocsis, a kofa, a szegény iparos, a cselédek stb., azok, a kik megtakarított filléreiket odahozzák. Ezekről van tehát a betéteknél legnagyobb mértékben szó, nem pedig a nagytőkéről. Ennek folytán nagyon hibás feltevés azt mondani, hogy ha 10%-kal sújtom a tőkekamatot, akkor a nagytőkét értem utói. Engedelmet kérek, a nagytőke keresi és meg is találja a maga fruktifikálását más utón, ha az alkalmasabb neki a kamatoztatásra. De nézzük meg, miként állunk ezzel az adónemmel a külföld szempontjából, vagyis két szempontból kezeljük a kérdést, a mint mondtam : hogy megdrágitja-e a hitelt a kamat felemelése és lehetővé teszi-e a tőkének kivándorlását, igen vagy nem ? A felett nem szükséges vitatkozni, hogy mikor valamelyik a mélyen t. képviselő urak közül azt mondja, hogy ha felemelem is az adót, azt nem érzi meg a betevő, mert a pénzintézetek nem szokták felemelni a betétkamatot, daczára annak, hogy nagy kamatot szed. Ez merőben hibás és téves felfogás. Először is egy dolog feltétlenül bizonyos ; e felett azután igazán nem lehet vitatkozni : ha én 5% helyett 10% adóval sújtom azt a tőkekamatot, az a tőke nem lehet akkor olcsóbb. Ez egyszer bizonyos dolog. Vagyis a magasabb százalékú adó kétségtelenül a tőke, a hitel drágítására vezet. Ez, ismétlem, feltétlenül bizonyos dolog, e felett vitatkozásnak helye nem lehet. De ténybelileg is téves azt mondani, hogy volt idő, mikor 7 és 8, 10 és 12% volt a kamat, és akkor a pénzintézetek csak egy vagy félszázalékkal emelték fel a betét kamatját. Ennek a téves álláspontnak illusztrálására szolgáljon az, hogy a pénzintézetek az ő hitelüket nemcsak a betétekből adják, a betét csak egy csekélyebb része annak a tőkének, a melylyel ők hitelt nyújtanak. Hisz a pénzintézetek által nyújtott hitel áll először az ő saját részvénytőkéjükből, másodszor áll az ő tartalékalapjaikból, harmadszor áll a rimesz vagy nyilt hitelekből. Ezekből áll a hitelnyújtásnak igazi fundamentuma, mert a betét csak egyik csekély, nem ritkán legcsekélyebb koefficziense a hitelnyújtási alapnak, ugy hogy ha magas kamatláb mellett 1%%-kal felemeljük a betéti kamatot, ez csak azt jelenti, hogy a milyen arányban áll az a betét az intézetnek egyéb hitelalapjaihoz, annyival emeltük a betéti kamatot magát is. Ez igy van rendes körülmények között. Ezek után még csak a pénzügyi mérleget kell megállapítanom, mielőtt a konkluzumra és a végkövetkeztetésre rátérnék. Azt mondják, hogy ma 2600 millió betét van. Hát igaz ez, t. uraim ? Ez egyszerűen tévedés, hogy pedig mennyire tévedés, rögtön ki fogom mutatni. Ez a 2600 millió korona t. i. csak egy zárlati állapotot jelent és a statisztika szempontjából fontos a deczember 31-iki álladékra vonatkozólag. Igen ám de a betétek fluktuálnak, egyik napon kiveszik, másik napon beteszik azokat, ugy hogy a tőkekamatadó az apadás és fogyasztásban figyelembe veendő, annyira, hogy ha ma megakarnám állapítani azt, hogy Magyarország álló betéttőkéje valósággal mennyi, akkor ezeket az adatokat nem fogadhatom el czinozurául, hanem van és kínálkozik az összehasonlításra egy másik alap. Itt van t. képviselőház a tőkekamatnak adója. És mit tapasztalunk? Hogy a tőkekamat adója Magyarországon ma 9 millió koronát képvisel, mert a 12 millióból 9 millió korona esik a betétekre. Ha már most ezt 10%-kal méltóztatik tőkésíteni, mi sül ki? Az, hogy nem 2600 millió korona betét van megadóztatva, mint álló tőke és hogy a 9 milliónak 10% mellett 90 millió kamat felel meg. Az ennek megfelelő tőkét kell tehát kiszámítani és ez felel meg a tényállásnak. így állván a dolog, rá kell térnem arra, hogy nézzük meg ennek a törvénynek hatását a külföldi reláczióra vonatkozólag és nézzük meg, hogy menynyivel drágítaná meg ez a hitelt ? És itt t. ház egy pontnál meg kell állanom. Azok, a kik a 10%-os kamat mellett vannak, azok elfelejtenek egy dolgot, azt t. i. hogy most az általános jövedelmi pótadó helyébe a jövedelmi adó fog lépni, a mdy eddig 35% alapján 3%%-ot tett ki az adóalapot képező tőkével szemben, holott az uj jövedelmi adó már 17.000 koronánál meghaladja azt a 334%-os eddigi általános jövedelmi pótadót és egész 5%-ig megy fel. Miután pedig a takarékpénztári betétek kumulative esnek adó alá, a takarékpénztárak állandóan ezen 17.000 koronán felül eső összeg után fognak jövedelmi adó alá esni, minélfogva rajok ennek a jövedelmi adónak behozatala tényleg egy tehersulyosbitást jelent a múlttal szemben is. Ezt tehát nem szabad elfelejteni akkor, a mikor a százalék kiszámításáról beszélünk. Ha már most meg akarom állapítani azt, mennyivel kerülünk kedvezőtlenebb helyzetbe Magyarországon a tőke betétjeivel a külföldi államokkal szemben, akkor méltóztassanak a következő adatokat meghallgatni. (Halljuk! Halljuk!) Fáradságot vettem magamnak, hogy ne csupán könyvek után állapítsam meg az eredményeket, a melyek, fájdalom, egy ízben tévedésbe is ejtettek, mert például igen t. képviselőtársam Földes Béla könyvében abban a téves felfogásban van, hogy Németországban és Poroszországban a betétkamat nem esik adó alá. Itt más a kérdés. A tényállás az, hogy Angliában ós Francziaországban az előkelő bankoktól hozzám érkezett adatok tanúsága szerint abszolúte nem létezik semmiféle