Képviselőházi napló, 1906. XXIV. kötet • 1909. február 13–márczius 9.
Ülésnapok - 1906-430
366 k30. országos ülés 1909 márczius 2-án, kedden. néven nevezendő megterheltetése ezeknek a betéteknek. Nekünk nagyon sok okunk van a hitelpolitika tekintetében Franeziaországtól, Németországtól, sőt Ausztriától is tanulni. Ezek az államok valamivel régebben kezdték el a tőkegyűjtést és a betéteket, mint mi magyarok, a kiknél 1840-ben Fáy András alapitotta az első takarékpénztárat, a mikor más államokban már virágoztak ezek az intézetek és gyakorolták az ő hathatós gyümölcsöztető erejüket. Most megállapithatom azt. hogy Angliában, Francziaországban sem községi, sem más alapon ezek a betétek megadóztatva nincsenek. Itt van azonban most Poroszország ; miként állott ezen betéti kamat kérdése ? Az intézetek maguk Poroszországban tőkekamatadóval megróva nincsenek, lianem a betevő fizeti a következő adókat: A kamatok után, a melyeket ő, mondjuk depozituma, illetőleg takarékpénztári betéte után élvez, fizet jövedelmi adót. A jövedelmi adó 900 márkáig adómentes, 900—3000 márkáig (Zaj. Elnök csenget.) 0.60—2 százalék adót, 3000—100.000 márkáig 2—4 százalék adót. A százezer márkányi jövedelmeknél 4 százalékot tesz ki az adó. Ehhez hozzájön Poroszországban az egyes városokban fizetett községi pótlék, a mely Berlinben 100 százalékot tesz ki. Azonkivül van Poroszországban egy vagyonadó, a mely vagyonadó a tőkék és más vagyonok után fizettetik 0000 márka adómentessége mellett. Ez az adó Poroszországon. Most miként áll a dolog Ausztriában ? Ez minket legjobban érdeklő kérdés, mert itt fenyeget legjobban az Ausztriába való átvándorlás lehetőségének kérdése a betéteknél. Ausztriában vannak 10 százalékkal megrótt tőkék is, de maga a betét 2 százalékos adókulcs alá esik és a takarékbetét in specie l 1 ^. százalék alá esik. Ehhez járult az összes községi pótlékok teljes beszámításával 2 százalék községi és Landeszuschlag, ugy hogy Ausztriában, összevéve az összes terheket, 4 százalék, illetőleg takarékbetétek után 3% százalékot tesz ki a betétek után fizetett adó. Most már, hogy e tekintetben egészen tisztában legyen a parlament,méltóztassék megnézni azon szakasznak rendelkezését, a mely azt mondja, hogy a magyar honosoknak külföldről való tőkéi után nem kell akkor tőkekamatadót fizetni, ha már az a másik államban a tőkekamatadóhoz hasonló adó alá vonatott, vagy jövedelmi adón kivül más adóval meg lett róva. Minthogy pedig itt nem a perczent az irányadó, hanem az adónem, vagyis, hogy van-e hasonló adónemmel megróva Ausztriában vagy nem: egészen nyilvánvaló, hogy ha a magyar betevők pénzeiket Budapest vagy más város helyett Bécsben fogják elhelyezni, ezen szakasz alapján ők Magyarországon megadóztathatok nem lesznek. Ha ezt méltóztatnak látni, akkor micsoda állapot keletkezik, ha mi 10%-os betéti kamatadót csinálunk, azonkivül figyelembe yeszszük, hogy ha ezt a 10%-ot állajűtjuk meg, ehhez simul még a betegápolási pótadó, az útadó, és azonkívül megállapítunk egy jövedelmi adót egész 5% erejéig ? Vájjon akkor, t. ház, nem csinálunk-e épen a nagytőke számára egy egyenes kivándorlási passzust arra, hogy ezek a tőkék Magyarország területét hagyják el és Ausztriába vándoroljanak ? Tudok rá eseteket, hogy a mint a javaslat megjelent, illetőleg a pénzügyi bizottság intézkedése felvétetett, már ez alkalmul szolgált arra, hogy tényleg kivitettek Magyarországból tőkék és átvándoroltak Ausztriába. ~ Meg vagyok győződve arról, hogy ez nem lehet szándéka a magyar törvényhozásnak, s a mikor azt hitték t. képviselőtársaim, hogy bizonyos igazságossági szempontból a nagytőkét adóztatják meg, igen könnyen az ellenkezőt érhetik el; nevezetesen a gyakorlatban drágábbá tennék a hitelt és azonkivül közreműködnének arra, hogy épen a nagytőkék Magyarországból Ausztriába vándorolnának ki. Rátérek most már az utolsó érvre, a melylyel foglalkoznom kell. Igen tekintélyes oldalról, a pénzügyi bizottság részéről emeltetett az a kifogás, hogy az itt felemelt betéti kamatadót fel kellene használni a boritaladó leszállítására. 9 millió koronát tesz ki a betét utáni kamatadó, ha tehát ezt 10% helyett 5%-ra szállítjuk le, 4,500.000 korona állana rendelkezésre. Annyival fontosabb ezt az adatot tudnunk, mert biztosítékot kellene szereznünk az iránt, hogy ez a 4,500.000 korona ne hárittassék át azután a kereseti adó terhére, vagyis nehogy innen levévén a terhet, ráruházzuk azt az iparos, kereskedő, ügyvéd stb. foglalkozásokra. Ez természetesen a kontingentálás kérdésével függ össze, és azt hiszem, ez kedvező megoldást fog nyerni azon nyilatkozatok után, a melyek itt tétettek. Azt hiszem és remélem, hogy nem következik be az az eset, hogy az a 4,500.000 korona, a mennyivel a tőkekamatadónak 10%-ról 5%-ra való leszállítása folytán az adó csökkenni fog, áthárittatik a kereseti adót fizetők terhére ; nem fogja előidézni a kereseti adó kontingensének emelkedését. A boritaladó megszüntetését nálamnál jobban és őszintébben senki sem kívánja. Régi idők voltak azok, a mikor figyelmeztettem az akkori pénzügyministert arra, hogy nemcsak a boritaladó sérelmes Magyarországon, hanem azonkivül megvan még az a furcsaság is, a mit p. o. saját praxisomból is tudok, hogy a magam által termelt, otthon elfogyasztott borom után. háromszorosan vagyok fogasztási adóval megróva. Az a furcsaság t. i. nálam, hogy a szőlőhegyem a nyitrai határban van, a lakásom pedig egy faluban, Köröskényben, és végül, hogy itt, Budapesten iszom meg a boromat. (Derültség.) Már most, t. képviselőház, én a borom után fizetek a nyitrai hegyen, megváltván a fogyasztási adót; fizetek második körzetben a falumban, hogy elszállíthassam a bort, és fizetek harmadszor Budapesten fogyasztási adót azért, mert megiszom azt. (Derültség.) Nem az én esetem miatt kell ezt reformálni, hanem azért, mert sűrűn fordul elő az ország
