Képviselőházi napló, 1906. XXIV. kötet • 1909. február 13–márczius 9.

Ülésnapok - 1906-430

364 450. országos ülés Í909 márczius 2-án, kedden. most állott elő a helyzet a pénzügyi bizottság javaslata okából , . . Lányi Mór : Én ezt az 1883-as évre mondtam, nem mostanra. Polónyi Géza: Én erre az alkalomra értettem és nem vettem észre ezt a distinkcziót. Ha a betétkamat kérdése szempontjából tisztába akarunk jönni a helyzettel, akkor nekünk két szempontból kell ezt a kérdést mérlegelnünk. Hogy mi mennyire eladósodott nemzet vagyunk, azt nem szükséges itt bővebb adatokkal támogatni. Tudjuk, hogy 4 milliárd a jelzálog-, illetve a függő kölcsönök terhe Magyarországon. Hogy milyen állapotban van Magyarország, arra nézve jól esik megemlékeznem egy jelenlevő képviselőtársunknak a napokban megjelent munkájáról. Méltóztassanak csak Beck Lajos t. képviselőtársamnak munkáját elolvasni, milyen értékes és érdekes adatokkal találkozik abban a t. képviselőház, részben Magyarország viszonyairól, részben arról, hogy a külföldön mikép oldották meg ezeket a kérdéseket. Felteszem, hogy mások is foglalkoztak ezen munkával, és igy ennek adatait nem szükséges újból reprodukálnom. Méltóztassanak Földes Béla t. képviselőtársunknak e tekintetben megjelent munkáját is a kezükbe venni, hol szintén értékes és érdekes teoretikus adatokat találunk magának a tőkekamatadónak mint hozadéki adónak jogosultsága vagy jogtalansága felől. Én azonban erre a területre azért nem megyek rá, mert a teoretikus fejtegetéseknek nálunk már nagyon kevés értékükmég kevesebb hasznuk szokott lenni. Gyakorlatilag azonban meg szándékozom világitani a kérdést. A betétkamatadónak kérdése Magyarországon egyik legjelentékenyebb hitelkérdés, és vigyázzunk, hogy kíméletlen kezekkel hozzá ne nyúljunk. Nem akarok a régmúltnak emlékezetével most foglalkozni, csak utalok arra — nem tudom, előttem szólott t. képviselőtársam nem hivatkozott-e rá — hogy már 1848-ban Széchenyinek, ki elég halhatatlan emléket biztositott magának a magyar közgazdasági életben, az volt az álláspontja, hogy Magyarországon mindenhez hozzá lehet nyúlni, csak a tőkeadóztatás kérdéséhez nem. Én nem megyek el odáig, mint Széchenyi, de rámutatok arra, hogy a mélyen t. pénzügyminister ur az alaptörvényjavaslatnak indokolásában sőt legutóbb az általános vita során mondott beszédében is oly szivhez szólólag és az őt megillető szaktekintély igaz hatásával nyilatkozott erről a kérdésről, hogy senkinek kétsége nem lehet az iránt, hogy a t. pénzügyminister urjnemcsak aggodalommal nézné ezeknek a tőkéknek ily magas módon való megadóztatását, de szinte profécziálja azt, hogy ha pedig a törvényhozás erre a hibás útra lép, rövid idő alatt meg fog győződni arról, hogy neki volt igaza és még lejebb kell menni ezen százalék megállapításánál, mint a mennyire ő ment. Én ebben a kérdésben szerencsésnek vallom magamat, hogy teljesen egy véleményen vagyok a t. pénzügyminister úrral, még pedig a következő okokból. A betéti kamat kérdését két szempontból kell vizsgálódásunk tárgyává tenni. Az egyik az, megdrágitjuk-e vele a hitelt, ha magas százalék alá vonjuk, a másik, nem teszszük-e lehetővé azt, hogy amúgy is csekély tőkéink innen kivándoroljanak. (Igaz ! ügy van !) és pedig a szomszéd Ausztriába vándoroljanak. Éber Antal: Most is történik ! Polónyi Géza ." Ebből a szempontból néhány érdekes adatot fogok a t. ház elé feltárni. (Halljuk ! Halljuk!) Először világitsuk meg e tekintetben a külföld álláspontját. Tudjuk, hogy Angliában a tőkekamatadó ismeretlen. Minket közelről és közelebbről érdekelnek ezen szempontból Francziaország, Németország, Ausztria, ezenkivül még Belgium, Hollandia, és Svájcz, mert a tőke kies bevándorlásának kérdése körülbelül ezen piaezok közt bonyolódik le Magyarország szempontjából. Biztos tudomásom van róla, hogy Olaszországot kivéve, hol nagyon kevés záloglevelünk van plaszirozva, tényleg Ausztria, Belgium és Hollandia az, mely tulajdonképen felszijja papírjainkat. A gazdasági relácziókban álló nemzeteknél, a mint azt előttem szóló igen t. képviselőtársam már mondotta, nem az egynegyed, de a nagy tőkének egy tized százaléka is nagy tényező az elhelyezés szenrpontjából. (Igaz! Ügy van!) És itt méltóztassék figyelemmel lenni arra, hogy ez a disztinkezió nem a kis betétre, hanem lényegében a nagy betétre áll. Mert az a szegény szakácsné, a ki az ő 5—10 koronáját elhelyezi, az nem viheti el Bécsbe és nem vehet érte állampapirt. Az állampapir-vásárlás a nagy tőkével válik lehetségessé, hol az u. n. »Bündel« megvan, hol a tőzsdekötés erejéig való pénz van az illető birtokában, hogy papirt tudjon magának vásárolni. Másrészt köztudomású dolog, hogy a nagytőke, ha az állampapírban kedvezőbb elhelyezést tud találni, mint a betéti kamatnál, természetesen oda fordul minden kinálkozás nélkül is. Már most felmerül a kérdés, hogy ha magas százalékkal sújtottam a betéti kamatot, nem hatok-e közre arra, hogy ezeket a tőkéket elvonom a takarékpénztári betétektől és mintegy arra kényszerítem, hogy más ipari vállalkozásokba helyeztessenek el % Ámde ennek csak egy fokig van meg a lehetősége. Azt a kis tőkét, a melynek vásárlási és elhelyezési értéke még nincs, nem kényszerithetem akarata ellenére, vagy akarata mellett sem arra, hogy ilyenhez forduljon. A nagytőke pedig magától is elmegy. Számokban legokosabb ezt kifejezni, hogy mit akartam mondani. Magyarországon egy 200 koronás betétnek vásárlási ereje nincs, külön elhelyezést tehát az nem kereshet, mert azon mit lehet venni ? Legfeljebb homokbuezkát, egy vagy két hold földet. Ez ennélfogva nem alkalmas arra, hogy másfelé tereljük őt, ellenben az ilyen apró tőkéket a takarékpénztárban, mint gyűjtőmedenczékben való összejövetel folytán teszszük képessé egyrészt arra, hogy olcsóbb hitelt nyújthassanak, másrészt, hogy maguk a takarékpénztárak szolgáltassák