Képviselőházi napló, 1906. XXIV. kötet • 1909. február 13–márczius 9.

Ülésnapok - 1906-430

Í3U. országos ülés 1909 múrczius 2-án, kedden. 353 T. képviselőház ! Szükséges, hogy a mentelmi bizottság jelentését abban a részében ismertessem, a melyben bizonyos elvi feltételeket állit fel ezen kérdés elbirálására. Azt mondja, hogy (olvassa) : »A mentelmi bizottság ép ugy, mint más ügyekben is, vizsgálat tárgyává tette, vájjon a vád valódisága esetén törvényeink szerint, törvényes biróság előtt inditandó keresetre alkalmas-e, továbbá van-e a bűncselekmény és az annak elkövetésével vádolt képviselő között okozati összefüggés, és végre jogosult-e a vád emelésére az, a ki a vádat emeli és a kiadatást kéri.« Habár a mi parlamentünk részéről is elfogadott gyakorlat az, hogy minden egyes mentelmi ügy individualizálva bírálandó el, mert hiszen teljesen azonos mozzanatok különböző bűncselekményeknél nem foroghatnak fenn, mégis látjuk, hogy a t. bizottság szerintem igen helyesen bizonyos elvi magaslatra is emelkedik és elvi álláspontra helyezkedik ennek a kérdésnek elbírálásánál. Ha azonban ezt az elvi deklaráczióját elolvassuk, akkor világosan látjuk, hogy ez egy idézet, mert szószerinti idézete a képviselőház egyik határozatának, a melyet már jórégen itt a házban meghoztak, a mely annak idején az alkotmányos élet helyreállítása után a Böszörményi-esetben vált aktuálissá, a mikor a ház tényleg elvi deklarácziót is tett, a melynek követését óhaj tandónak találta, és a hol tényleg ezek az elvi álláspontok kifejezésre jutnak. Csakhogy nincs szerencsétlenebb, helytelenebb és a pártatlanság rovására jobban menő dolog szerintem, mintha ilyen elvi deklarácziót csak részben idézünk, mert ha a t. mentelmi bizottság ugyanazzal a buzgalommal, a melylyel itt látjuk, hogy kikereste és idézi ezt a deklarácziót, az egész deklarácziót alkalmazta volna, akkor láthatta volna, hogy ugyanezen elvi kijelentésben itt a Böszörményi-féle perrel és mentelmi ügygyei kapcsolatban az áll annak a végén, hogy (olvassa) : »De nem lehet soha eldöntés tárgya ama másik kérdés, vájjon az emelt vád objektív és szubjektív tényálladéka "megvan-e [valósággal.« A háznak ugyanez a határozata később igen érdekes módon magyarázza meg, hogy nemcsak azért veszedelmes tan, ez, mert ebben az esetben a képviselőház a bíróságnak helyébe lép és annak hatáskörét vállalja el, hanem azért is veszedelmes, mert egyrészt a háznak tekintélye súlyos vereséget szenvedhet oly esetben, a hol a ház megállapíthatónak találja a büntetendő cselekmény tényállását és a biróság mégis felmenti az illetőt; ha pedig azt teszi a ház, hogy előre megmondja, hogy a büntetendő tény-9 állás fenforog, akkor a ház azzal a nagy tekintélyével, a melylyel a parlament bír, esetleg befolyást gyakorol a bíróságra és így veszélyezteti a független bíráskodást. (Helyeslés a, baloldalon.) Világos tehát, hogy ebben az esetben annak kutatásával, vajjog fenforog-e büntetendő cselekmény, a t. bizottság túllépte a hatáskörét. (Igaz ! Ugy van! a baloldalon.) Ebben az esetben nem az a meglejjő, hanem azon judicziumnál fogva, a KÉPVH. ÍÍAPlA 1906 1911. XXIV. KÖTET. melyet a t. bizottság tagjainál mint avatott jogászoknál felteszünk, meglepő az, hogy ha már a bizottság kutatta azt, hogy fenforog-e büntetendő cselekmény, hogy ilyen kategorikus határozottsággal azt mondotta, hogy ebben az esetben büntetendő cselekmény nem forog fenn. Szükséges, hogy behatóbban foglalkozzunk ezzel a kérdéssel, mert én a magam részéről igen veszélyes dolognak tartanám, ha a t. ház a bizottság indítványát elfogadná. Mi miatt fordultak itt a t. házhoz 1 Azért, mert Polit Mihály a »Pester Lloyd«-ban egy czikket irt, a melyben a szerb radikális pártot és Tomics Jását, mint annak vezérét megnevezve, őket azzal vádolja, hogy a szerb propagandával szolidaritást vállaltak, hogy a párt és vezére Szerbiából pénzsegélyt vesz fel, hogy a radikálisok és a vezérek ugyanekkor, mikor ily helyzetben vannak és Szerbia részére felajánlják erkölcsi segélyüket, ugyanakkor Magyarország egyik tekintélyes parlamenti pártjával, a függetlenségi párttal teljes összeköttetésben vannak. Elmondja e czikkben, hogy Bécsben mily rossz néven veszik, hogy a függetlenségi párt a radikális párttal és Tomicscsal, a kik a szerb j)roj)agandában résztvesznek, szoros összeköttetésben vannak, szóval mindazt elmondja a czikkben Tomicsról, a mit minden magyar állampolgár magára nézve a hazaárulás vádjának tekintene, és oly vádnak, a mely nemcsak arra alkalmas, a mit a büntetőtörvénykönyv megkíván, hogy közmegvetésnek tegyen ki mindenkit, de arra is, hogy esetieg a büntető eljárást ellene megindítsák. Emeli jjedig e vádat Polit Mihály a függetlenségi párt, a szerb radikálisok és azok vezére ellen akkor, a mikor épen e szerb propaganda miatt súlyos jelentőségű és súlyos eredményű bünpör van folyamatban Horvátországban, és a mikor épen Polit Mihály itt e házban felemelte szavát azon súlyos elj ellen, a mely szerint ebben az ügyben ez a pör Zágrábban folyik. Hogyan lehetséges az, hogy a mentelmi bizottság az ily vádat egyszerű politikai bírálatnak nevezi, a mely miatt a kiadatásnak nincs helye % Akkor mi magyarok el lehetünk készülve arra, hogy maholnap az a fogalom, hogy muszkavezető, hazaáruló, vagy az a fogalom, hogy valaki megfizetett kém, Magyarországon egyszerű politikai birálatszámba megy. Pedig mi történeti tanúságaink szerint és azon érzületünknél fogva, hogy különösen nekünk magyaroknak szorosan el kell hárítanunk minden oly nézetet vagy felfogást, a mely a legtávolabbról is a hazafiúi érzületét a magyar állampolgároknak érinti, a bizottságnak ezt a felfogását nem fogadhatjuk el. (Igaz ! Ugy van !) Ennélfogva azt hiszem, hogy nem kell bővebben megindokolnom, a mikor azt a határozati javaslatot terjesztem a t. képviselőház elé, hogy méltóztassék a képviselőháznak Polit Mihály országgyűlési képviselőnek mentelmi jogát ebben az esetben felfüggeszteni. (Elénk heh/estis balfelöl.) 45