Képviselőházi napló, 1906. XXIV. kötet • 1909. február 13–márczius 9.

Ülésnapok - 1906-430

354 Í30. országos illés 1909 márczius 2-án, kedden. Vertán Endre jegyző: Gr. Teleki Arvéd! Gr. Teleki Arvéd : T. ház ! A midőn előre kijelentem, hogy csatlakozom Visontai Soma előttem szólott t, képviselőtársam határozati javaslatához, (Helyeslés baljelöl.) szükségesnek tartom, hogy mint Újvidék város képviselője, a mely város területén lakik e két egyén, a kinek ügyéről szó van, néhány szóval felvilágosítsam a házat. (Halljuk ! Halljuk I) Most három éve, midőn Újvidék városába elmentem, ott első ízben megjelenve, szükségesnek tartottam azt, hogy az ottani nemzetiségi viszonyokkal is megismerkedjem. Ezért a szerb nemzetiségi vezérekhez elmentem, előre kijelentvén nekik, hogy ez csak udvariassági látogatás, én, mint lovagias ellenfél jövök hozzájuk, tőlük mást nem is kérek, mint a nemzetiségi kérdésekben való felvilágosítást. E kérdésnek ily módon való kezelhetése nagy erősséget képez reám nézve, miután egyetlen egy szerb szavazatra nem szorulok és azt el sem fogadom. Az első választás alkalmával ötszáz szerb szavazott 800 magyar ellen, a második választáskor 200-an szavaztak 1000 magyar ellen, ezzel be van bizonyítva, hogy a képviselőválasztásnál szerbekre szükségünk Újvidéken nincs. Ha tehát a szerbek egyik pártjának, a liberális pártnak vezérétől, Polit Mihálytól e házban is, nevezetes beszédeket hallottunk Magyarország keleti Svájczczá való alakítása szempontjából, (Igaz! ügy van!) és ha ugyanezen idő alatt Tomics Jásáról, a szerbek majoritását képező radikális párt vezéréről azt hallottuk és azt tapasztaltuk, hogy a nélkül, hogy neki valami Ígéret tétetett volna, a nélkül, hogy ő valami Ígéretet adott volna, a magyar pártokkal, a koaliczióval és főleg a függetlenségi párttal együtt működött, a nemzeti ellenállás idejében is lehetővé tette, hogy a Délvidéken Újvidék városa tartsa magát legtovább a hazafiatlan kormánynyal szemben, (Igaz ! ügy van !) még pedig jó csomó hazafiatlan magyarral szemben, akkor azt hiszem, hogy ezzel bizonyítva van az is, hogy itt a mi részünkről semmi lekötöttség nincsen, a szerbek barátságos működésüket teljesen szabadon végzik, mi nekik semmi tekintetben lekötelezettjeik nem vagyunk. A függetlenségnek ezen kellemes érzetében csatlakozom én is ehhez a határozati javaslathoz, mely mást nem kíván mint méltányosságot, a mely felmenti az illető felet az önbíráskodás alól, mely lehetővé teszi, hogy az igazságnak szabad folyást biztosítsunk. Miután mindnyájan azt szeretjük követelni, hogy vüágosság legyen, ennélfogva én is csatlakozom azon kéréshez, hogy Polit Mihály kiadassék. (Helyeslés a baloldalon.) Vertán Endre jegyző: Polónyi Géza! Polónyi Géza: T. képviselőház! Csak röviden néhány szóra kérem még türelmüket. Én is hozzájárulok Visontai Soma t. képviselőtársam határozati javaslatához, szemben a mentelmi bizottság javaslatával; azonban kötelességet mulasztanék, ha az indokolásnak egy része tekintetében saját álláspontomat legalább röviden nem jelezném. Az első dolog, a mit különösen ilyen kérdéseknél mellőznünk kell, az, hogy bármiféle politikai momentum ezen dologba belekerüljön, bármiféle pártérdek vagy pártviszony ezen kérdésnél mértékadó gyanánt elfogadtassék. Azt hiszem tehát, hogy mindnyájunknak meggyőződése, hogy ilyen indokok teljesen távol állnak ezen kérdés elintézésénél. (Helyeslés balfelől.) A másik, a mit röviden meg akarok jegyezni, az, hogy Visontai Soma t. képviselőtársam azon álláspontja, hogy a bizottság hatáskörét lépte túl akkor, miker belebocsátkozott a büntetőjogi cselekmény fenforgásának a kérdésébe, nézetem szerint téves. A mentelmi jogot nálunk nem kodifikáltuk, hanem individualiter minden esetnél különlegesen elintézendőnek tekintettük. Nehogy ezen felszólalás és a bekövetkezendő határozat a mentelmi bizottságot egy helytelen útra terelje azáltal, hogy megfoszsza őt attól, hogy bizonyos esetekben annak a kérdésnek vitatásával is foglalkozzék, vájjon egyáltalában forog-e fenn büntetendő cselekmény vagy sem, ezért tartom szükségesnek megjegyezni azt, hogy miután a mentelmi bizottság a zaklatás kérdését kétségtelenül az ő konsziderácziójának tárgyává kell hogy tegye, ennek egyik konstitutív eleme kétségtelenül az, hogy a hol a mentelmi bizottság egy nyilvánvalóan fogalmilag kizárt esettel áll szemközt, a hol a büntetendő bűncselekmény konstitutív elemei fenn nem forognak, vagy kizárási okok forognak fenn pl. elévülés, hol nyilvánvaló a zaklatás, hogy a mentelmi bizottság evvel ne foglalkozzék, ez lehetetlen, és teljesen helyesen fog a mentelmi bizottság cselekedni, ha a zaklatást ezen esetben is bírálat tárgyává teszi. (Helyeslés.) Az adott eset azonban igen egyszerű. Annak megbirálásánál, vájjon ez a tényállás képezhet-e büntetendő cselekményt vagy sem, alig fognak a vélemények megoszolni köztünk, mert az már csakugyan joga mindenkinek, hogy becsületében és politikai reputácziójában érintve találja magát, és bírósági eldöntésre bízza, ha egy külföldi államnak, egy ellenséges indulatú vezérférfiával való bizalmas baráti összeköttetéssel, vagy pláne anyagi érdekből való összeköttetéssel vádoltatik meg. Hiszen bírósági eseteket tudnék felmutatni, nálunk nemrégiben, hála Istennek, elégséges volt, ha valakit abba a gyanúba kevertek, hogy politikailag megbízható barátja Kristóffy József urnak, hogy ezt politikai reputáczió szempontjából magára nézve mindenki sértőnek találta. (Helyeslés.) Ezen szempontból, miután igenis fenforog az az eset, hogy az illető magát ilyen nyilatkozat által joggal sértve érezhette és az okozati összefüggés, vájjon az ő személyére vonatkozik-e ez a kérdés, vagy nem, már csakugyan nem a parlament, hanem a bíróság elé tartozik, azt hiszem, egészen nyugodtan hozzájárulhatunk a határozati javaslat hoz azzal a motiválással, hogy talán a mentelmi bizottság azért a jövendőben se tartsa magát el-