Képviselőházi napló, 1906. XXIV. kötet • 1909. február 13–márczius 9.

Ülésnapok - 1906-427

284 427. országos ülés 1909 február 26-án, pénteken. körzetet meg kell fogni és házbéradó alá vetni, ellenben nem ismeri a városok belső és külső részei közti különbséget sem Budapesten, sem a 15.000 leieknél többet számláló városokban, és az igen t. pénzügyminister ur logikusnak tartja elutasitani azt a kérelmet, hogy a kültelkek és külső részek számára olyan kedvezmény adassék meg, mely szerint a város ezen részei, a melyek a fejlődésben visszamaradtak, legalább két százalékkal kevesebb adó alá essenek, kisebb kulcs szerint adózzanak, mint a város belső területén levő épületek. Bocsánatot kérek, de ha egyszer a topográfiai progressziót elfogadja valaki, ha különbséget tesz az, hogy egy ház Budapesten. Pozsonyban, Trencsénben vagy még kisebb helyen van és ha elfogadtuk a topográfiai progressziót annyira, hogy ezen az alapon belső körzeteket csinálunk, vagyis ha elfogadtuk in peius, méltóztassanak elfogadni azt in melius is. (Helyeslés a középen.) Vájjon egy vityilló Öbudán vagy egy kis ház a Terézváros kültelkén, az Angyalföldön, jobb bérobjektum-e, mint Pozsony főutczájában egy háromemeletes ház, vagy mint egy nagy bérpalota Temesvár vagy Nagyvárad piaczán ? És ugyan miért volna jobb bérobjektum és miért kell ezt a külső részen levő bérobjektumot megadóztatni 16 százalékkal, a mikor a 15.000 leieknél többet számláló nagyvárosban lévő bérház után 14 százalékkal fognak adózni, a mint a leszállítás a pénzügyminister ur indítványára bekövetkezik ? Ha egyszer a topográfiai jarogresszió alapjára rálépünk, akkor nemcsak Budapesten, hanem az összes olyan városokban, a melyeknek lakossága 15.000 lelket meghalad, a város külső és belső részei között különböztetni kell, raj ónokat kell megállapítani a község meghallgatásával a pénzügyministeriumnak, hogy a város külső részén levő épületek csekélyebb kulcs szerint adózzanak mint azok, a melyek a belső körzetben vannak. Nem azért kérem én ezt,— a mint méltóztatott, mondani — hogy ettől a házbéreknek nyomban való leszállását várnám. Nem. Ez egyszerűen megfelel a teljes méltányosságnak és az igazságnak, mert az az Angyalföldön levő kis ház, vagy egy óbudai vityilló nem fizethet több adót, mint egy nagyváros közepén levő bérépület, egyáltalában nem adózhat jobban és többet, mert nem értékesebb objektum és nem hoz semmi biztosabb jövedelmet. Ezt az egész topográfiai megkülönböztetést szintén csak az osztrák és a magyar rendszer találta fel, mert sehol másutt a világon nem tudják megérteni, hogy ha valaki 300 pengő bérösszeget kap háza után Kukutyinban, miért ér ott kevesebbet az a 300 forint, mintha Budapesten kapja és miért kell ottan 9%-ot fizetni utána, Budapesten pedig 16-ot ? A topográfiai progresszió ezen dicsőséges elvét csak az osztrák elmék értették meg. Másutt a Nyugaton sehol nem ismerik ezt a rendszert. Átnéztem a létező rendszereket, össze vannak azok állítva. Nem olyan nagy bűvészet ezen rendszerekkel megismerkedni. A kinek pedig kedve i van hozzá, nem kell egy egész emberéletet eltölteni, hogy megismerkedjék velük. Topográfiai megkülönböztetést nem ismernek a házadó szempontjából a n3^ugati államok. Ezt merem állítani és teljesen állom azt az állításomat, hogy ez tisztán osztrák és magyar találmány szintén nagy városok örömére és különösen az ország fővárosának megjutalmazására. Igaz, hogy nem ismernek ezek a nyugati államok még egyebet sem, a mit én szintén a mi adórendszerünk rákfenéjének tartok. Nem ismerik az adómentességet sem, a mi az adókulcscsal nagyon szoros kapcsolatban van. A 15 vagy a 30 éves adómentességről és hasonlókról Nyugaton beszélni is egyszerűen nevetséges. A legmagasabb házadómentesség, a mivel találkozunk, 2—3 esztendő. Némelyik állam még ennyi házadómentességet sem ismer. Ellenben ez a rendszer, a mely minálunk áll fenn, magas, irtózatos, barbár magasságú házbéradó és a mellett privilegizálása a háztulajdonosoknak a kik 15 évig tartó, vagy még ennél is nagyobb adómentességet élveznek a nélkül, hogy azért a közérdek javára bármiféle külön kikötést és szolgáltatást biztositanának. Ilyesmivel a Nyugaton sehol sem találkozunk, mert ott egyszerűen meggondolták, hogy inkább kivetnek ők alacsony házadót és azt beszedik mindenkitől, semhogy ajándékul adjanak 15 és 30 esztendőket az eredeti telektulajdonosnak, vagy az első épitőnek, a miből senkinek a világon semmi haszna sincs. (Zaj és közbeszólások.) Ennél a pontnál azért nem akarok indítványt beadni, mert ez a mentességek szakaszához tartozik. Minthogy azonban az adókulcscsal szoros kapcsolatban van az adómentesség, már itt reá akarok mutatni arra, hogy nem az adómentességnek — és különösen nem a rendes adómentességnek — kiterjesztése a helyes ut, hanem a helyes ut az, hogy az újonnan épült házak semmiféle adómentességet ne kapjanak, hanem csupán mérsékelt házadó alá vétessenek. Vettessenek ki az uj házakra nézve olyan mérsékelt adók, a melyeket idővel, a mikor azt magunknak pénzügyileg megengedhetjük, az összes házakra vonatkozólag alkalmazhatunk, a mikor majd minden ház a leszállított házbéradókulcs szerint adózhatik. Vagyis az uj házak a helyett, hogy 15 évi adómentességet kapnának, adózzanak 16% helyett 8%-kal, vagy adózzanak a többi megállapított adókuclsnak felével, a mi rájuk nézve ugyanazt jelenti, minthogy ha tulaj donképen adómentességet kaptak volna, e mellett biztosítja a stabilitást is az ingatlanban. A mai rendszer kapcsolatban a magas házbér adókulcscsal, egyenesen az adó törvényes erejével és kényszerével kergeti felfelé a béreket. Mert minden adómentességnek béremelés a vége. Semmiféle háztulajdonos a világon nem helyezi takarékba azon esztendőknek elmaradt adóját, a melyeken belül az ő háza adómentességet élvezett. Tehát szakadatlanul, teljes pozitivitással a város különböző