Képviselőházi napló, 1906. XXIV. kötet • 1909. február 13–márczius 9.

Ülésnapok - 1906-427

427. országos ülés 1909 részein egyre lejárnak a házadómentességek és a lejárt adómentességek nyomában, az emelkedő adóteherrel együtt jár a házbéremelés. Matematikai jiozitivitással következik ez be, s mivel a példa vonz és nemesit és a város különböző részein az adóemelésre ható ez a tényező szakadatlanul működik : a többi részek e nemesítő példának hatása alatt szintén emelik a béreket. (Igaz ! Ugy van ! a középen.) Ez a magas házbéradó és az indokolatlan házadómentesség tehát,— a mi minden ellenszolgáltatás nélkül adatik — a helyett, hogy csak annak adatnék, a ki kötelezi magát, hogy a közérdeket szemügyre veszi; a ki aláveti magát azon telekkönyvi korlátozásnak, hogy bizonyos évek számán keresztül befektetett tőkéjének és a telek értékének bizonyos meghatározott százalékával éri be bér fejében, a közérdek rovására esik. Ha csak ez a kivételes és közérdekű adómentesség állana fenn, ennek volna hatása a közviszonyok javulására; ennek volna hatása a lakásbérek csökkentésére, de különben állithatom, hogy ma minden házadómentesség, a melyet megadunk, bűn önmagunk ellen, (ügy van !) Minden házadómentesség a jövendő generáczió lakásbérének emelése és a háztulajdonnak juttatott olyan ajándék, a melyből senkinek a világon haszna nincs, ínég a háztulajdonosnak sem, mert egyszerűen tenyészt egy olyan könnyelműen épitkező »Hausschwindler«-osztályt, a mely azért tud épitkezni, mert az első tizenöt éven keresztül semmiféle terhet nem kell fizetnie és a mely azután ijjarkodik túladni az ingatlanán. (Mozgás. Halljuk!) Petrogalli Oszkár: Mindegy, hogy kinek a kezén van ! Vázsonyi Vilmos: Nagyon jól tudom. Ha méltóztatik ugyanezen elvet a földre nézve is vallani, akkor azután nagyon furcsa kis eredmények fognak beállani. Nem mindegy az, hogy a ház kinél marad ; nem mindegy az, hogy egy svindler, egy spekuláns kezében, vagy szolid ember kezében van-e a ház. Az a csekély tőke, a mely tőkének csak csúfoltatja magát, a mely azonban nem egyéb mint a tőkekalandorság és a melynek spécziesét épen Magyarországon nagyon szépen látjuk kifejlődve, ez a tőkekalandorság rabolja ki legjobban a városi lakosságot a lakásbérek terén. (Mozgás a közé fen.) Minthogy én nem óhajtom azt a példát követni, hogy ezen pontnál más szakaszhoz is szóljak, ennek következtében röviden azzal fejezem be felszólalásomat, hogy a kültelkekre vonatkozólag a következő indítványomat terjesztem elő : (Halljuk ! Olvassa): A házadóról szóló törvényjavaslat 17. §-ának utolsó bekezdése után felveendő a következő ujabb bekezdés : »Budapest székesfőváros területén 17% helyett 16%-ban, a 15%-os általános házbér alá eső községekben pedig 15% helyett 14%-ban állapittatik meg a házbéradó kulcsa a székesfőváros, illetve a községek külső részein, kültelkein. E mérséklés a külső részeken levő nyaralókra nem terzbruár 26-án, pénteken. 285 jed ki. Az alacsonyabb kulcs alá eső körzeteket a községi képviselőtestület meghallgatása után a pénzügyminister állapítja meg.« (Helyeslés a közéfen.) A nyaralókra vonatkozó kivételt épen azért vettem be módosításomba, mert a t. pénzügyminister ur azt mondotta, hogy a nyaralók a fényűzés körébe tartoznak. Azt hiszem, hogy nem fog nagy nehézségbe ütközni a külső körzetek megállapításánál a nyaralóknak ezen kedvezmény alól való ldhagyása. Wekerle Sándor ministerelnök és pénzügyminister (közbeszól). Vázsonyi Vilmos : A mint nagyon sok más dologban, ugy itt is meg fogja tudni találni a fináneztudomány a kellő határvonalat. A szakasznak jelen szövegezésében semmiféle hatása nem lesz sem a háztulajdonosra, sem a lakásbérekre, s egyáltalában »ohne Sang und Klang«, mindenféle nyom nélkül fog elenyészni ez a szakasz, mintha a jelenlegi állapotokon semmiféle változtatás nem történt volna. Ily körülmények között ezt a szakaszt jelenlegi formájában természetesen nem fogadhatom el és kérem benyújtott inditvámyomnak elfogadását. (Helyeslés a közéfen.) Elnök: A ministerelnök ur kíván szólni! (Halljuk! Halljuk !) Wekerle Sándor ministerelnök és pénzügyminister: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Midőn a t. képviselő urak eddig elhangzott észrevételeire reflektálni kívánok, ezzel kapcsolatosan megjegyzem azt, (Mozgás és zaj. Halljuk !) hogy a t. képviselő urak ugy látszik figyelmen kívül hagynak egy körülményt: Azt t. i., hogy egy adóreform megalkotásánál az első és alapfeltétel az, hogy az adóalapból induljunk ki. Adóreformot simán kell keresztülvinni; annak egy átalakulást, nem pedig romboló munkát kell végeznie. (Ugy van!) Ezt azért hozom fel, mert különösen Vázsonyi Vilmos képviselő ur a múltkor is, ma is azzal tetszeleg magának, hogy ezt mint osztrák utánzatot akarja feltüntetni, sezt hangoztat] a minduntalan. Az tény, hogy igen sokban egyezik ez a javaslat alapelveire nézve az osztrák törvénynyel. Más alapból azonban én nem indulhatok ki, mint abból, a mely nálunk tényleg 40, vagy most már 56 esztendeje érvényben van. (Ügy van!) Másodszor, egy adóreformnál az állam financziális, teljesítő képességét is tekintetbe kell vennünk. Harmadszor, egy adóreformnál mindenekelőtt a végrehajthatóságra kell figyelemmel lennünk. A t. képviselő ur mindezeket figyelmen kívül hagyja. (Halljuk! Halljuk!) Polónyi Géza képviselő ur ma ugyanazokat hozta fel, mint korábban, s így csak ismételte előbbi felszólalásait. Először is azt mondja, hogy nem helyes az arány ezen adók és a többi adónemek között. Én azonban az indokolásban egyszerűen utalok arra, hogy elismerem, hogy a házadó, különösen a házbéradó a legmagasabb adóink egyike. Azt is elismerem, hogy nem javaslom leszállítani