Képviselőházi napló, 1906. XXIV. kötet • 1909. február 13–márczius 9.

Ülésnapok - 1906-427

282 427. országos ülés 1909 február 26-án, pénteken. bele abba a vitába, hogy jelent-e ez tényleges leszállítást vagy nem. Szerintem igenis jelent, sőt ha nem jelentene, akkor is haboznám innen a t. háztulajdonos uraknak egy kurzust tartani arról, hogy esetleg egyiknek-másiknak majd kivételesen micsoda adóemelést fog jelenteni, mert ha egy elhiszi, a többit kitanitja, hogy óriási jajongással ujabb házbéremelésben adjon elkeseredésének és fájdalmának kifejezést. Én tehát e helyről egy cseppet sem fogom azt állítani, hogy a 36%-ra való mérséklése Budapest házbéradójának, mely eddig 17%% volt, nem jelent leszállítást, mert a házi urak ezt nemcsak elhinnék, de ebből sietni fognának maguknak a kedvező és kellemes konzekvencziát kétségtelenül a legnagyobb praktikussággal levonni. Én látok igenis tényleges mérséklést 17 és %%-ról 16%-ra és látom ezt a csekély mérséklést a vidéki városoknál is. Nem látom azonban azt a tendencziát — miként az általános vitában is kimutattam —, hogy a diázbéradó kulcsának megállapításánál megtegyük azt a kísérletet, lehet-e adótörvénynyel befolyást gyakorolni a lakásviszonyokra, a lakásbérek alakulására, különösen lehet-e házbéradó kulcsával és skálájával befolyást gyakorolni abban az irányban, hogy a szakadatlan házbéremelésnek irányzata elé gátat vessünk ? Én ebben a javaslatban csak egyetlenegy progressziót látok, a melyet lehet indokolatlannak tartani, egy topográfiai progressziót, mely a városok szerint tesz különbséget Budapest, a 15.000 leieknél nagyobb és azoknál kisebb, házbéradó alá eső városok közt. Ezen topográfiai progresszión kívül a progressziónak semmiféle nyomát sem látom. A progresszió a házosztályadónál megvan, hanem a lakórészek száma szerint is. és minthogy ezek személyesen használt lakásrészek, annak következtében ez a személyes viszonyoknak figyelembe vételét jelenti, és mint progresszió, jogosan érvényesül. Bátor voltam már az általános vitában rámutatni, hogy mihelyt elfogadjuk azt a tételt, hogy a házbéradó a jelenlegi körülmények között át van hárítva a lakókra, tehát tulajdonképeni lakásadó, a mint az némely német államban még külön fennáll, — a községek számára tilalmazva van már Poroszországban uj lakásadó behozatala — mondom, mihelyt ezt a tételt elfogadjuk, akkor egyszerűen segíthetünk a bajon, ha nem az egész háznak nyers bérjövedelmét veszszük adóztatási alapul, hanem az egyes lakásoknak a nyers bérjövedelmét. A dolog alapjában véve nagyon egyszerű. Hiszen minden házban, a midőn vallomást ad a háziúr, vallomást ad a lakó, minden lakásnak bérét külön vallja be. Már most ha a lakásbérek szerint emelkedő kulcs szerint vettetik ki a házbéradó, külön-külön minden lakásra annak lakásbére szerint, mi az eredmény ?" Az az eredmény, hogy a 400 koronás lakás más adókulcs szerint adózik mint a 800 koronás, a 2000, a 3000 koronás és a kis- és középlakások kevesebb terhet viselnek, mint a nagyobbak. A dolog, a mint említettem nagyon egyszerű. Egy ház házbéradójának megállapításánál a különböző lakások szerint különböző kulcs szerint progresszive kiszámított házbéradó egyszerűen a házra nézve végösszegben állapittatik meg és a lakások szerint külön kivetett házbéradó összege képezi az azon ház tulajdonosa által viselendő házbéradónak a terhét. Wekerle Sándor ministerelnök és pénzügymi nister (közbeszól). Vázsonyi Vilmos: Ez a boltokra nézve épugy rendezhető, mint a lakásokra nézve, csak akarat kell hozzá. Ha más kifogás nincs, az a gondolat, mely nem az enyém és a melyet nem árulok mint eredetit, mert az osztrák irodalomban portálták ezt .... Wekerle Sándor ministerelnök és pénzügymi nister (közbeszól). Vázsonyi Vilmos: Lehet, hogy az osztrák kormány ezt elejtette, de ebből nem következik, hogy rossz. Az osztrák kormány lehet hagy a bankot is elejti, mi pedig fel akarjuk emelni. Az osztrák kormány elejthet olyant, a mit mi felemelhetünk. Ennek, a mint bátor voltam már kifejteni, az volna a hatása, hogy a kis- és középlakások csekélyebb adóterhet viselnek, mint a nagyobb lakások és ennek folytán a házakat épitő tőkének buzdítás volna ez arra, hogy kis- és középlakásoknak építésével foglalkozzék nagyobb mértékben, mint nagy lakások építésével. Másfelől az igazságnak is megfelelne, mert ha egyszer elismerjük azt, hogy a házbéradó áthárított teher, az áthárított teher a kis- és középlakásra nem lehet oly kulcs szerint kivetve, mint a nagyobb lakásra. Erre vonatkozik első indítványom, melyet teljesen reménytelen állapotban ugyan, hogy elfogadtatnék, de mégis bátor vagyok beterjeszteni. (Olvassa) : »Inditvány. A házadóról szóló törvényjavaslat 17. §-a adassék vissza ujabb szövegezés végett a pénzügyi bizottságnak a következő alaj>elvek szerint: a házbéradó alapjául szolgáló nyers bérjövedelem minden lakórész után külön állapítandó meg és a lakórészek nyers bérjövedelme szerint emelkedő, fokozatos kulcs szerint állapítandó meg.« (Helyeslés a középen.) Második észrevételem az volt, és ezt jelen alkalommal is meg kívánom ismételni, hogy igenis lehetséges a házbéradónak oly leszállítása, a mely a lakók javára esik, de nem esik azon háztulajdonosok javára, a kik a házbéreket szakadatlanul emelik, s kik méltatlanok bármily csekély adómérséklésre is. Kérem, méltóztassék két skálát megállapítani a házbéradó kulcsánál, egy normális adókulcsot és egy normális skálát, a mely vonatkoznék azokra a házakra, a melyek a normális házbérérték szerint adatnak bérbe, és egy másik, rendkívüli skálát, a mely vonatkoznék azokra a házakra, a melyek a normális bérértéken felül, tehát már illegitim nyerészkedéssel adatnak bérbe. A t. pénzügyminister ur azt mondotta erre a javaslatra, hogy ez keresztül vihetetlen. Miért, kérem ? A normális bérérték megállapítása miért ütköznék nehézségekbe ? A