Képviselőházi napló, 1906. XXIV. kötet • 1909. február 13–márczius 9.

Ülésnapok - 1906-427

280 h'H. országos ülés l'JÜ'J február 26-án, pénteken. méltóztatnak szedni Budapesten a házak nyers bérjövedelmének 16 százalékát, a mihez még a jövedelmi adó is járul. Hogy mi különbség van a Jakab földszintjének elvétele és egy ilyen jelentékeny százalékának a jövedelemből való kivétele között, azt nem tudom. Sőt én azt hiszem, hogy egyenesen ezen Jakabnak a példája ihlette meg. annak idejében azon osztrák reformereket, a kik a házbéradót barbár magasságban, vagy mondhatnám, jakabszerű magasságban (Derültség.) állapították meg. Mert a mint átszármazott Ausztriába a spanyol etikett Spanyolországból, a mint átszármazott az aranygyapjú is, azt hiszem, azonképen spanyol Jakabnak ezen adóztatási rendszere volt ihlető hatással az osztrák pénzügyi államférfiakra is, s ennek az ihlettségnek hatását élvezzük mi is ebben az adójavaslatban, a mely valóban még a Jakab által felvetett gondolatnak alapjára áll, a mennyiben egyszerű és minden különböztetés nélkül — nem tekintve semmiféle differencziát házak és lakásrészek között, nem törődve azzal, hogy az adó leszállításának, vagy az adó megállapításának milyen hatása van a bérlőkre és a lakókra — kijelenti, hogy 16 százaléka a nyers házbérjövedelemnek az enyém, 15 százaléka, 11%-a az enyém, s ezzel a kérdést a maga részéről amábilisen elintézte. En tehát a pálmát a magam részéről határozottan elutasitom a jakabság tekintetében, már a mennyiben az a házbéradó rendszerére vonatkozik. (Derültség. Zaj és közbeszólások. Elnök csenget.) T. ház! Már voltam bátor az általános vita alkalmával is rámutatni arra, hogy az én felfogásom szerint igenis kell és lehet is egy adótörvénynyel, ha nem is teljes mérvű, de bizonyos befolyást gyakorolni a lakásviszonyok alakulására. így különösen gondoskodni kell arról, hogy bármily csekély mérvű adóleszállitás is ne pusztán a háztulajdonosoknak juttatott ajándék legyen, hanem minden kedvezés és leszállítás részben a lakók, a bérlők javára is váljék. Mezőfi Vilmos: Ez a helyes dolog! Vázsonyi Vilmos: A midőn ezt altételt felállítottam, egyúttal rámutattam arra, (Zaj. Halljuk ! Halljuk ! Elnök csenget.) hogy a házbéradóban és a felemelt házbérekben a városi lakosság milyen nagymérvű terheket visel. • A már felemlített adatoknak kiegészítésére elmondhatom még azt, t. ház, hogy a viszonyoknak tulaj donképeni rosszabbodása 1907-re vagyis két esztendőre vezethető vissza. A nyers házbérjövedelem emelkedése Budapesten, ha az 1902—1904. évi cziklust veszem figyelembe, kezdetben igen mérsékelten történik. Átlagban csak egy millió korona kezdetben a nyers házbérjövedelem évenkénti emelkedése. 1902-ben 104 millió, — 1903-ban 105 millió, 1904-ben 106 millió, 1905-ben pedig 107 millió korona volt Budapesten a nyers házbérjövedelem, átlagban, elhagyva a mellékszámokat, tehát 1902től 1905-ig évenként, csak 1 millió, sőt nem is egészen 1 millió korona volt az az összege a házbéremelésnek, a melyben Budapest lakossága részesült. A viszonyok 1906—1907-ben rosszabbodtak, a mennyiben 1905-ről 1906-ra 109 millió koronára, 1906-ról 1907-re pedig 109 miihóról 111 millió koronára emelkedett ez a jövedelem (Mozgás.) De a valóságos nagy rosszabbodás 1907-ről 1908-ra következett be, a midőn 111 millió koronáról — a mellékszámokat ismét elhagyom — 125 millió koronára emelkedett a nyers házbérjövedelem (Nagy mozgás.) ; a midőn tehát egy év alatt 14 millió koronával emelkedett a nyers házbérjövedelem, (Nagy mozgás a középen.) tekintettel arra, hogy épitkezések alig voltak és ezen épitkezések között elenyésző csekély számban voltak két- és háromemeletes, s a legnagyobb és aránytalanul nagyobb, számban voltak földszintes házak. Az 1902—1908. évi cziklusra eső összesen 21 milliónyi házbéremelésből tehát erre az egy esztendőre magára 14 millió korona esik. (Mozgás.) A viszonyok tehát ezen utolsó évben rosszabbodtak a legnagyobb mértékben. Ha ennek indokait kutatjuk, kétségtelenül találkozni fogunk azzal az érveléssel, hogy ez összefüggésben van a községi adópótléknak 8%-kal való felemelésével. Foglalkozzunk csak kissé ezzel az érvvel, hogy mennyiben tette ez jogossá vagy indokolttá az ilyen nagvmértékű lakbéremelést. (Halljuk!) Budapest házbéradója 1907-ben 10 millió korona volt; — itt ismét elhagyom a mellékszámokat — a 10 millió korona házbéradónak 8%-a — ennyi volt az emelés a pótlékban — 800.000 korona. (Mozgás.) Ha az 1908. év eredményét veszem, a midőn 11,527.000 korona volt Budapest házbéradója, ennek 8%-a 920 és egynéhány ezer korona. Tehát még ha az 1908. évi házbéradót veszem is alapul, még akkor se tesz ki ez a pótlékemelés összesen egy millió koronát, a mely mint ujabb teher a háztulajdonra, illetőleg a házakból eredő jövedelemre hárul. Ezen 1 millió koronával — vegyük kerekszámban, holott nincs annyi — uzsoráskodtak olyan módon, hogy 14 millió koronával emelték a házbérjövedelmeket azért, mert a terhük 1 miUió koronával emelkedett. Tehát 13 millió korona nyereséget vágtak zsebre (Mozgás.) azon a czimen, mert 8%-kal nagyobb lett a községi adó Budapesten. Ezt az adatot a kép teljes kiegészítéséül akartam felhozni, mert én más magyarázatát ennek a horribilis emelésnek nem látom, mint azt, hogy ezt a 8%-os adóemelést használták ki (ügy van!) ezen alkalommal és ezért húznak rá Budapest lakosságára 14 millió ujabb terhet. Hogy a terheknek legcsekélyebb mértékben való emelése is a háztulajdonost mennyire rábirja arra, hogy a házbéreket felemelje, ennek még talán példánknál is klasszikusabb példája volt az a históriai példa, hogy midőn Bécs városában 1874-ben felemelték a házbérkrajezárokat, daczára annak, hogy akkor Krach volt egész Ausztriában és Bécsben, a tisztelt bécsi háztulajdonosok oly