Képviselőházi napló, 1906. XXIV. kötet • 1909. február 13–márczius 9.

Ülésnapok - 1906-427

278 427. országos ülés 1909 február 26-án, pénteken. pénzügyminister urnak. Azt akarom kimutatni, hogy a városokban, különösen itt a fővárosban, hol 75%-a a házaknak terhelve van, és a hol az általános jövedelmi pótadó épen ezen okból eddig nem érvényesült, mert annak majdnem egész összegét a kamatteher eszkomptálta, ezentúl ez az adóreform a főváros lakosságának azon részére, a melynek terhelt házai vannak, lényegesen súlyosabb terhet jelent. Egy helyen van csökkenés, t. i. akkor, ha valakinek túlterhelt háza van. Itt t. i. az az eset áll be, bogy az általános jövedelmi pótadónál csak a jövedelmi pótadó erejéig érvényesíttetett a 10% kamatteher beszámítása. Az általános jövedelmi adónál ad infinitum érvényesülvén, a kinek túlterhelt háza van, az nem fog semmi jövedelmi adót fizetni. Már most itt van a két véglet. Azért vagyok bátor a t. pénzügyminister urat kérni, hogy miután egészen nyilvánvaló, hogy ez a reform egyrészt azoknak segit, kiknek semmi terhük nincsen, tehát kétségtelenül nem a szegényebb osztálynak, hanem épen a vagyonosabb osztálynak, melynek nem lévén megterhelt ingatlana, arra nézve csökkenést jelent az uj reform az adószázalék leszállításával, másrészt segit a túleladósodottaknak, kiknek ez az adóelengedés már tulajdonképen nem is segitség, nem fogja-e indokoltnak látni a t. pénzügyminister ur, hogy ezen sérelmek orvoslása iránt, ha nem is ép a 17. §-nál, de később intézkedés történjék ? A mi magára a 17. §-ra vonatkozik, én a 17 illetve a 16%-ban megállapítandó adókulcsot Budapest fővárosra nézve nemcsak igazságtalannak és aránytalannak, hanem az ipái és kereskedelem szempontjából nagyon figyelemreméltó veszélynek tekintem. Nem untatom a t. képviselőházat már részletesen el is mondott adatokkal, csupán felhívom a figyelmét arra, hogy az Ausztriával szemben való parifikácziónál ne méltóztassanak elfelejteni, hogy a kezemhen levő javaslat szerint nem képez adóalapot a házadónál pl. az ingóknak a házzal együtt való értékesítése, a bútorozott lakások bére, »die Vergütungen für Überlassung der beweglichen Gegenstände«, azután levonásba jönnek először is a »Zins- und Schulheller«, a házbérkrajczár, mely nálunk is levonatik, azután »Gebühren, welche die Hauseigentümer für Strassenreinigung zahlen«, továbbá »Gebühren, welche die Hauseigentümer für Haus- und Gewölbwache zahlen<<, tehát még az őrzési szolgálat után járó dijak is levonatnak, továbbá a »Platzwache«, a térdijak, azután egy érdekes és értékes tétel, hogy Ausztriában nemcsak a szemét és világitás költségét vonják le, de még a telefon- és távirdaberendezéseket is levonják a házbérből. Nem akarom itt végig felsorolni az összes levonásokat, melyekkel igazolhatnám, és igazoltam is, hogy jogos kivánság az. hogyha már nem hozatik be egy általános és egységes házbéradókulcs és ha már ennek a mérhetetlen nagy megterhelésnek és aránytalanságnak be kell következnie, akkor talán a legkisebb mérték mégis az volna, hogy Ausztriához mérten ne vindikáljuk magunknak azt az elsőbbséget, hogy Magyarország fővárosáé legyen a rekord a tekintetben, hogy a legnagjrobb mértékben megadóztatott házai vannak a világon. Ez után ne vágyakozzunk, mert a mi iparunknak és kereskedelmünknek úgyis sok gyámolitásra van szüksége, hogy Ausztriával szemben a versenyt kiállhassa. Én csak általában jelzem, hogy Budapestre és általában véve. a városokra ezen magas adókulcs megállapitása nem jogosult. Az adókulcsnak 16%-ra való leszállítása jelent kétségtelen mérséklést, de nem jelenti azt, hogy annyival vagy valamivel kevesebbet fizetünk mint Bécsben és ha a t. pénzügyminister ur lenne oly kegyes a 16%-ot 15%-ra mérsékelni, ez nem lenne jogosulatlan dolog. Én nem adok be módositást sem, mert ezt a t. pénzügyminister ur szives belátására bizom. Én azt hiszem, ily viszonyokkal szemben, midőn az aránytalanság igen nagy, midőn 1000%-et meghaladó fokozattal állunk szemben, valamivel mégis megnyugtatni kellene az embereket és nem puszirozni a lakásuzsorát. Még két dologra akarok röviden ráutalni. Helyénvalónak látnám, hogy a képviselőház ott, hol általános házbéradóról van szó, nemcsak a fővárosban, hanem általában, legalább az egy és két szobából álló kis lakások tekintetében, ha többről nem, legalább arról gondoskodjék, hogy ott ne legyen 15 és 16%-os óriási nagy adókulcs, hanem niérsékeltessék az adókulcs azon szegény elemeknél, a kik egy- és kétszobás lakásokban élnek családostul és nehéz küzdelmek közt keresik meg kenyerüket. Voltam bátor kiemelni, hogy ez lehetetlen állapotokat szül, hogy most, mikor adókörzetek lesznek egyes városokban, az egyik utczában az iparos fizet egy lakrész utánig koronát, a másik utczában 15 koronát, vagy Budapesten fizet egyszobás lakás után 16 korona adót, a mikor a szomszéd városban csak 1 korona 50 fillért fizet. Lehetetlenség, hogy ez szocziális elégedetlenségre ne vezessen, és én azt gondolom, teljesen helyén volna ez a mérséklés, legalább az egy- és kétszobás lakások tekintetében, a melyek, mondjuk 200 korona egyenértékig vehetők fel, vagy 300 koronáig, mert tudomásom szerint Mezőfi képviselő ur adatai, nem helyesek ; 200 koronás bérről nincs tudomásom egy szobából álló lakás után; adataim szerint átlagban 176 korona bért fizetnek, az adószámviteli főnök által e tekintetben nyert felvilágosítás szerint. Mezőfi Vilmos: 1907-ben! Polónyi Géza: De nekem mindegy, ha 400 koronáig is elmegyünk, legalább az alapot enyhítsük, a kis exisztencziák érdekében, hogy ne legyenek azok a sűrű panaszok a rettenetes aránytalanság miatt, mely a házosztályadó és a házbéradó között fennáll. Felmerült az általános vita során, hogy azokra nézve, kik lakásaikat nem adják bérbe, hanem maguk lakják házaikat, mérsékelt adókulcs alkalmazása nem volna-e jogosult. A t. pénzügyminister ur odanyilatkozott, hogy ezek tekintetében a végrehajtásnál gondoskodás fog