Képviselőházi napló, 1906. XXIV. kötet • 1909. február 13–márczius 9.

Ülésnapok - 1906-427

427. országos ülés 1909 február 26-án, pénteken. 275 tuma, a melyet verifikálni, igazolni semmi körülmények között nem lehet. A törvényjavaslat ismer 16%-os, ismer 15%-os, ismer 11%-os és ismer 9%-os adókulcsokat, ezek önmagukban igazolják, hogy ezen különféle fokozatokban természetszerűleg az aránytalanság már önmagában bennfekszik. Már most felmerül a kérdés, hogy lehet-e ezt orvosolni és ha igen, miként? A földadónál, a mely szintén hozadéki adó, van-e fokatos adóztatásnak helye és értelme vagy sem ? Ott megállapittatott az, hogy egységes adókulcscsal, vagyis 20%-kal lesz a hozadék megterhelve. Szinte kézenfekvő tehát, hagy ugyanazon hozadéki adó-természetű jövedelemnél, a mikor házadóról szólunk, merőben érthetetlen, hogy miért ne volna lehetséges egységes adókulcs keresztülvitele, ha lehetséges a másik hozadéki adónál : a földadónál ? A legnagyobb baja a mi házadó-rendszerünknek, hogy nem akarjuk belátni, hogy magával a házadónak ilyen magas fokozatú adórendszerével a lakásuzsorának egyik tényezőjét szolgáltatjuk, mert nem szükséges bővebben magyarázni, hogy ha 17, vagy mondjuk 16% lesz az adókulcs a valóságosan kipuhatolt, nyers bruttó-jövedelem után olyan országban, a hol a 8%-on túli összeget uzsorának minősitik, akkor a képviselőház maga ad példát abban a tekintetben, hogy ezen 8%-nál magasabb jövedelmet épen az állam kivánja magának biztositani. És miután a házadó természetesen áthárul a lakóra, (Zaj. Elnök csenget.) természetes dolog, hogy a lakó viseli annak terhét és nem a háztulajdonost éri ez. Egy általános és egységes házbéradókulcs, pl. mondjuk 10%-os adókulcs lehetővé tenné a lakások olcsóbbodását és az igazságosságnak nemcsak látszatával birna, hanem tényleges hatásával is, mert az egységes adókulcsnak a hozadéki adónál, különösen a hol maga a nyers jövedelem esik adóztatás alá, megvan az a hatása, hogy természetszerűleg a jövedelem emelkedésével a kulcsegységnél fogva az adótétel maga is emelkedik, vagyis ha szivesen akczeptálom, hogy Budapesten magasabb a ház hozadéka, mint p. o. Kolozsvárott vagy Detreczenben és vice versa ezeken a helyeken magasabb, mint a kisebb községekben, agy könnyű bemutatni egy eklatáns példával, hogy az egységes adókulcs mellett is a fokozatos hozadék fokozatosan sujtatik adóval, ha egységes kulcs alkalmaztatik. Vegyünk egy példát és tegyük fel, hogy Budapesten külön a háztelek és külön az épület 1CG0 koronát jövedelmez. Ez a ház Kolozsváron jövedelmez 800-at, mondjuk Debreczenben 600-at. Ha egységes százalékot alkalmazunk, mondjuk 10%-os kulcsot, akkor fogok fizetni Budapesten 100 koronát, a másik helyen 80 koronát, a harmadik helyen pedig 60 koronát, vagyis az egységes adókulcs maga a fokozatos jövedelmet fokozatosan sújtja a jövedelem emelkedése okából. Már most, t. ház, igy áll a dolog az egységes adókulcs szempontjából. Azonban a legnagyobb aránytalanság nemcsak a különböző kulcsokban rejlik, hanem különösen és főleg abban rejlik, hogy ez az adóreform és ez az adórendszer kétféle házadót ismer : ismeri a házbéradót és a házosztályadót. Most már engedjék meg, hogy ennek az aránytalanságait és ennek a lakbérre való kihatását röviden, néhány adattal illusztráljam. (Halljuk I Halljuk!) Hogyan járul hozzá az állam ahhoz, hogy a házbéradó alapnak mesterséges emelkedésével és emelésével a lakbéreket magukat mesterségesen emelik ? Hát hozzájárul ahhoz akként, hogy az adóalapnak mesterséges emelkedését előidézi egyrészt azzal, hogy házbéradó alá von olyan dolgokat, a mik nem házbérjövedelmet képeznek, mint a vízvezeték, világitás stb., másrészt pedig nem enged le vonatni olyan tételeket, a melyek pedig nem jövedelmet képeznek, hanem kiadást, mint pl. az adó. Hogy ezt egy példával méltóztassék illusztrálva látni, csak annyit vagyok bátor elmondaiu, hogy pl. azáltal, hogy az adó nem vonatik le, miként emelkedik a lakbér és a lakbér utáni adóteher az egyes városokban 1 Mivel azon aránytalanságokat akarom kimutatni, a melyek előáll anak különösen a fővárossal szemben és ezekkel a százalék leszállítását akarom indokolni, kegyeskedjenek megengedni, hogy csak annyit hozzak fel, hogy mit jelent a gyakorlati életben az adónak ujabb adóalappá való tétele, illetőleg azon tétel, hogy az adó után is adót fizetünk \ Azt jelenti, hogy a kinek, mondjuk, egyezer koronás házbérjövedelme van, az azután fizet — 16%-ot számitva — 160 korona adót. A dolog természete az lenne, hogy ezt ő mint kiadást levonja és ennek folytán ő csak 840 korona után kellene hogy adót fizessen; igy azonban fizet tényleg ezer korona után, a mi harminezkét korona differencziát csinál egyezer koronás házbérjövedelemnél. Most már azt fogom feleletül kapni, hogy igen, de ez a jövedelmi adónál megtérül. Hát ha méltóztatnak a számadást megcsinálni és kezükbe venni a jövedelmi adóról szóló skálát, a következő eredményre fognak jutni : egyezer koronás jövedelem után volna a jövedelmi adó 6 korona; ha pedig abból a 160 korona adót levonom, vagyis csak 840 korona után fogok fizetni jövedelmi adót, az én jövedelmi adótételem 6 korona kelyett lesz 5 korona, és igy csak 1 koronával fogok kevesebb jövedelmi adót fizetni, de már akkor fizettem maga az adó után 32 korona adót, ugy hogy, t. kéjsviselőház, magában ebben az egy tételben, csak ezer korona jövedelemnél, méltóztatik látni, hogy 31 korona csupán az adóteher; — ezer koronánál — a mivel növelem a lakbért és fokozom annak emelését. Már most, t. képviselőház, az aránytalanságra vonatkozólag utalnom kell arra, hogy ennek a házadóreformnak az adóra vonatkozó ez a rettentő tétele azért súlyos és aránytalan, mert ez csak a házbéradónál érvényesül; a háíiosztályadó alá eső lakrészeknél, a melyeknél az adó kizárólag lakrészek után rovatik ki: a lakrészek után kivetett adóban az adó nem jön számításba és 35*