Képviselőházi napló, 1906. XXIV. kötet • 1909. február 13–márczius 9.

Ülésnapok - 1906-427

274 427. országos ülés 1909 február %-án, pénteken. ha más országban olyan pompában volna meg, és olyan természeti gyönyörűségekben, valamint páratlan gyógyító hatásában, (Ugy van! bdlfélől.) a milyen pl. Borszékfürdő és Csik-Tusnád is, meg vagyok győződve, hogy maga a kormányzás venné kezébe ezeknek a fürdőknek fellendítését. Mert ha helyesnek tartom is azt, hogy iparpártolás cziinén milliókat és milliókat költünk esztendőnként, akkor azt hiszem, hogy azt az iparágat, mely nemcsak az emberek egészségét szolgálja, hanem nálunk még külön nagy nemzeti ügyet is szolgál, (Igaz ! Ugy van !) hiszen az emberek százezrei mennek, fáj dalom, külső országokba, a magyar fürdők ügyét kivételes kedvezésekben kell részesítem. (Helyeslés.) A törvényjavaslat 17. §-a mégis 11%-os házbéradót prelimmál. Én a magam részéről legalább is arra kérem a t. képviselőházat, hogy legyen kegyes hozzájárulni ahhoz a módositásomhoz, hogy a 4. pontnak a végére, mely azt mondja, hogy 9% azokban a községekben, melyeknek lélekszáma ezernél nem több, tekintet nélkül arra, hogy általános házbéradó alá esnek-e, vagy sem, ide még hozzákapcsoltassék : »és azon fürdőhelyeken, melyeknek lélekszáma ma nem több 3000-nél«. (Élénk helyeslés.) Polónyi Géza: A fürdővendégeket is beleértve? Sümegi Vilmos: Nem, mert a fürdővendégeket nem lehet állandó lakosoknak tekinteni. Lélekszám helyett különben »lakosság«-ot tehetünk. A felvidéken van néhány fürdő, a mely már fejlettebb, de a legkevésbbé fejlettek a székely fürdők, és ezeknek lélekszáma nincsen háromezer. Kérem a t. házat, méltóztassék módositásomat elfogadni. (Élénk helyeslés.) Dudits Endre jegyző: Polónyi Géza ! Polónyi Géza: T. képviselőház! Mindenekelőtt a t. előttem szólott képviselőtársam inditványára nézve megjegyzem, hogy a jelenlegi javaslat a fürdőhelyek tekintetében, mikor azokat külön körzetekbe osztja és 11%-ban állapítja meg a maximális házbéradót, kétségtelenül már jelentékeny haladást jelent az eddigi állapottal szemben. Daczára ennek, én az indítványt teljesen jogosultnak tartom és röviden csak annyit mondok, hogy a magam részéről melegen üdvözlöm és szívesen megszavazom. (Helyeslés.) A 17. §. tulajdonképeni gerinoze a házbéradónak és ezen fordul az egész adórendszer. Méltóztassék ezért megengedni, hogy ennél a szakasznál különösen a fővárosra vonatkozó sérelmeket és annak a rendszernek nézetem szerint, tarthatatlan voltát, mely ebben a szakaszban javasoltatik, röviden kimutathassam. A javaslat és az egész adóreform nagyon sűrűn hivatkozik a 48-iki törvényhozásnak emlékeire és a 48-as törvényhozásnak azon alapelvére, hogy az arányos teherviselést akarja érvényesíteni. Azonkívül egyik fundamentális elve, hogy a kicsinyek válláról a nagyobbak vállára a terhet áthárítja. Ezen két fundamentális elvnek alkalmazása ezéljából fogom bonczkés alá venni ezt a 17. §-t, hogy kimutassam, hogyha van a világon aránytalanság, ugy ez az aránytalanságok olyan konglomerátuma, melynél különbet talán kieszelni sem lehetne, mint ez a 17. §. a maga diszpoziczióiban. Három szempontból kívánom ezt röviden kimutatni. Az egyik, hogy az itt javaslatba hozott adókulcsok az aránytalanságnak alapkövét rakják le nemcsak más adónemekkel szemben, hanem ugyanezen adónemre vonatkozólag is egymás között az adózók tekintetében. Ezenkívül az aránytalanságoknak alapkövét rakják le Ausztriával szemben, nem szólok egyéb külföldi államokról, mert messze vezetne, hogyha e területre is rá kellene mennem, hosszas statisztikai adatokkal pedig a t. képviselőházat untatni nem akarom. Az első kérdés, a mely felmerül, az, hogy ezen reform a jelenlegi állapottal szemben javulást tartalmaz-e és ha igen, mennyiben ? Akkor, a mikor a javaslat 176%-os adókulcsot Budapesttel szemben 17%-ra szállítja le, a nyers bevétellel szemben, vagy, hogy ugy fejezzem ki magamat, a bruttóhozadékkal szemben, ez bizonyos mértékig javulást jelent. Javulást jelent azon házaknál, a melyek nem esnek adómentesség alá, és a melyek tehermentesek. Ezeknél a házaknál kétségtelen, hogy ez egy 06% erejéig menő adóleszállitást jelent, azon különbözet erejéig, a mennyiben előáll az általános jövedelmi jjótadónak eddigi százaléka, és a jövedelmi adónak ezen túl kivetendő százaléka. Azonban már most is jelzem, t. ház, hogy a megterhelt házak tekintetében és az adómentesség alá eső házak tekintetében ez a javaslat nemcsak relatíve, hanem, a mint ki fogom mutatni, per saldo is kétségtelenül nem kedvezmény, hanem, hogy az lényeges adóemelést jelent. Az általános vita keretében már ismételten felhangzott, hogy a t. pénzügyminister ur, ezt a 17%-ot. a mint a jelenlegi javaslatban van, 16%-ra szándékozik leszállítani és megfelelően a 15%-os adókulcsot, gondolom, 14%-ra kívánja redukálni. Én azt hittem, gondoskodás fog történni arról, hogy mielőtt a szakasz feletti vita megindul, ez a módosítás már előttem fekszik, és én ezen rövid lejáratra fundált ígéretet már teljesen eszkomptálhatom és azt hittem, hogy ez már tényleg itt lesz előttünk, és nem is kételkedtem, hogy miután rövid lejáratú Ígéretről van szó, az be is fog váltatni. (Mozgás a jobbközépen.) Bocsánatot kérek, én nem akarok sérteni. Kénytelen vagyok tehát tudomásul venni, hogy az a 16% fog javaslatba hozatni és igy kalkulusomat erre építem. Azonban a 16%-os kulcscsal szemben is érvényesítenem kell összes aggályaimat, a melyek a követ-, kezőkből állanak. Első sorban az a kérdés merül fel, hogy a különféleképen alkalmazott adókulcs a házbéradónál bir-e jogosultsággal, vagy nem % A különféleképen alkalmazott, és különféle fokozatokat tartalmazó adókulcs magában véve az aránytalanságnak és igazságtalanságnak olyan fundamen-