Képviselőházi napló, 1906. XXIV. kötet • 1909. február 13–márczius 9.

Ülésnapok - 1906-427

437. országos ülés 1909 február 26-án, pénteken. m Budapestet az idegenforgalomnak hozzáférhetővé akarjuk tenni, nem szabad adótörvények által útját állani ennek, s ez az oka, a miért én nem mehetek bele abba, a mit Lázár t. képviselőtársam ajánl. (Helyeslés.) A mi azokat az üldözéseket illeti, én nem zárkózom el az elől, hogy ezeket büntetőjogilag és rendőrileg üldözzük. E tekintetben vannak kérvények előkészítve, a melyek nem épen az uzsora fogalmát, hanem mások szorult helyzetének kizsákmányolását büntetőjogilag üldözni kívánják. (Helyeslés.) Őszintén szólva, én nem sokat várok az ily üldözésektől. Ezek többnyire uagy lármát szoktak okozni, az eredmény pedig édes-kevés szokott lenni, de talán mint intő szózatot lehet felállítani, s mint ilyennek gyakorlati alkalmazása szükséges is, ezért ez elől nem zárkózom el. A mi azt a másik kérdést illeti, a mely tulaj donképen ezzel nem függ össze, az az adókulcs differálása. Elvileg nem tehetek kifogást ez ellen a thezis ellen. Miután a lakás haszonértéke kell, hogy képezze az alapot, és a lakás haszonértékének igen sok ismérve van, nagyon természetes, nem tehetnék az adókulcs differálása ellen kifogást, mégkevésbbé, ha azon szempontból bírálom meg azt, vájjon a befektetett tőke hasznosítva van-e, s e mellett egyúttal nyerészkedő üzletnek tekinti-e azt az illető és ok nélkül drágán adja ki a lakást. Vannak javaslatok, hol a befektetett értékhez, a lakás nagyságához mérten akarják az adókulcsot változtatni, az adóalap differálását megállapítani, mert kétféle mód van, vagy az adóalapot számítják vagy az adókulcsot. Én csak egyet vagyok bátor megjegyezni, hogy ez az apprecziácziónak nagyon tág teret nyitna, de oly tág teret nyitna, hogy méltóztassék elhinni, ez a legnagyobb visszaélésekre vezetne. (Igaz! ügy van I) És a mi viszonyaink figyelembe vételével abbeli meggyőződésemnek adok kifejezést, hogy a ki a summum just keresi ezen a téren, az a summa injuriát fogja megtalálni. (Igaz! ügy van !) Más államokban, a hol fejlettebb és biztosabb tapasztalatokkal biró adminisztráezió van, ott, megengedem, tehetnek ilyen kísérleteket, ámbár, a ki figyelemmel kiséri ezen kísérleteket ott is, tudni fogja, hogy annyi panasz hangzik fel ellenük, hogy a visszaéléseknek milyen tág teret nyitnak. A mi adminisztrácziónk, hol annyira sem mehetek a helyi hatóságok ellenőrzésénél, hogy az adónak valóban helyes kivetését és behajtását tudjam ellenőrizni, hol sokkal fontosabb feladatok várnak rám, hogy a nagyobb visszaéléseket tudjam korlátozni és azoknak útját szegni, ily körülmények közt én az admimsztrácziónak ilyen legintenzívebb részleteire való átmenést, én nem merném ajánlani. Amde ezért nem veszem közömbösen azt, ha ilyenekkel szemben, a kik egész lakásokat bérelnek, a pénzügyi közegek igen helyesen — nem élnek vissza — hanem szigorúan alkalmazzák a törvényt először ugy, hogy az ebből eredő nyereséKÉPTH. NAPLÓ. 1906 1911, XXIV. KÖTET, get magasabb fokban apprecziálják és ezeknek vesztességi esélyeit nem szokták figyelembe venni. Ezt tapasztaltam eddig is, és igen helyeslem, ha itt bizonyos túlzott szigorral járnak el. Polónyi Géza : 17% helyett 5%-ot fizet! Wekerle Sándor ministerelnök és pénzügymillister: Épen azért nagy szigorral kell eljárni, hogy az 5%-ot igazán elérj üli. A másik az, hogy az illetéki szabályok azon elvi diszpoziczióját alkalmazzuk az egyenes adótörvényeknél is, hogy a szerződések nem azok elnevezése, hanem a lényeg szerint birálandók meg. Tehát hiába köt valaki egy színleges bérleti szerződést, ha annak a szerződésnek diszpozicziója olyan, hogy ő a lakbéreket köteles beszolgáltatni, vagy egyéb hasonlót, a mi arra mutat, hogy itt színleges bérleti szerződés van, ezt nem honoráljuk. A harmadik, a mit alkalmazunk és a mire a fősúlyt kívánom fektetni, az, hogy a házadószabályoknak azon diszpoziczióját, hogy a lakók kötelesek bevallani a házbért, illetőleg azt ellenőrizni, a legnagyobb szigorral kívánom végrehajtani. Itt a visszaéléseknek leginkább szabhatok korlátot. Más módom nincs. Méltóztassék elhinni, igen sokat foglalkoztam ezekkel a dolgokkal ugy is, mint biró, ugy is, mint az adminisztráezió vezetője. Más módokat alkalmazni nem tudok. Lehet, hogy szigorúbb intézkedéseket is lehet tenni, ezen szigorúbb intézkedések azonban több ártatlant sújtanának, mint a mennyi bűnöst utolérnének. Ezért vagyok bátor eredeti szerkezetében ajánlani javaslatomnak elfogadását. (Elénk helyeslés.) Elnök : Kivan az előadó ur szólni ? Hoitsy Pál előadó: Nem! Elnök : Az előadó ur nem kívánván szólni, a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. házat: méltóztatik-e a javaslat 16. §-át változatlanul az eredeti szövegben, szemben Mezőfi Vilmos és Lázár Pál képviselő urak beadott módosításaival, elfogadni, igen vagy nem ? (Igen !) A ház többsége a szakaszt változatlanul elfogadja, ennélfogva, a beadott módosítások elesnek. Következik a 17. §. Dudits Endre jegyző (olvassa a 17. §4). Elnök : Szólásra következik ? Dudits Endre jegyző: Sümegi Vilmos! Sümegi Vilmos: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk !) A 17. §. és a már letárgyalt 5. §. a nyaraló helyeket és a fürdőhelyeket külön körzetbe utasítja. Mégis, daczára annak, hogy ilyen kivételt statuál a nyaralóhelyekre és a fürdőhelyekre, azt látom, hogy a házbéradó kulcsa nagyon magasan prelimináltatott a mélyen t. pénzügyminister ur által, holott azt hiszem, a magyar fürdőügy nagyon is megérdemelné, hogy bizonyos kivételes kedvezésekben részesítsük. (Ugy van I balfelől.) Az erdélyi részeken és különösen a Székelyföldön nagyon sok olyan kis fürdő van, a mely, 35