Képviselőházi napló, 1906. XXIV. kötet • 1909. február 13–márczius 9.

Ülésnapok - 1906-427

270 457. országos ülés 1909 február 26-án, pénteken. Már most egy ilyen munkás, a kinek összkeresete 836 korona, ebből Mzbérre fizet 400 koronát, marad 436 korona ; ebből táplálja családját, ruházza gyermekeit, és fedezi minden szükségletét. Igaz, hogy 800 korona a létminimum és csak 36 korona után fizet kereseti és jövedelmi adót. De már most kérdek bárkit ebben a házban, hogy ha 400 korona elmegy házbérre, a 436 korona létminimumból, adómentes keresetből meg tud-e élni ? Nem tud megélni. Mit kénytelen tehát tenni ? Abban az egy szobában ágyakat helyez el, azokat albérletbe adja, és abból a pénzből hozzájárul a házbérhez. Már most, t. képviselőház, ha ezt az albérletből eredő jövedelmet, az ágyak és a hónapos szobák után való jövedelmet a javaslat értelmében adó alá vonjuk, ha állni fog az, hogy haszonhajtó foglalkozásnak minősitik ezt és igy kereseti és jövedelmi adó alá vonják, akkor kérdem, mi fog történni ? Az, hogy az az albérlő azt fogja tenni, a mit ma a háziurak tesznek : az adót ráhárítja a lakókra. Az albérlő, a ki a lakást béreli, az adót át fogja hárítani a hónapos szobát bérlő lakóra, a kivel szemben főbérlői viszonyban van. Bizony Ákos: Hiszen akkor töröljük el az egész házadót. (Wekerle Sándor ministereinők közbeszól.) Mezőfi Vilmos: Hát, t. ház, ha a pénzügyminister ur megnyugtat és felvilágosit arról, hogy az ágyrajárókra és a hónapos szobákat bérlőkre ez nem vonatkozik, nagy köszönettel és hálával veszem ezt s további felszólalásom tárgytalan is. (Helyeslés.) Hiszen épen ezt a felvilágosítást akartam én hallani. Mivel pedig nekem a ministerelnök ur után szólási jogom már nincsen, örülök, hogy most méltóztatott felvilágosítani. Ha előbb történt volna, egész felszólalásomtól elállottam volna. Mégis, t. ház, hogy kétségtelen legyen, hogy félreértés elő ne fordulhasson és hogy túlbuzgó pénzügyi körök a hónapos szobák lakói és az ágyrajárók után eredő bérjövedelmet adó alá ne vonassák, a következő módosítást ajánlom. A szakasz azt mondja (olvassa) : »Az albérletből eredendő jövedelem nem tárgya a házbéradónak*. ... Itt ez után a szó után, hogy »házbéradónak«, azt óhajtom beszuratni, hogy : »ha iparszerüleg üzetik«. A szöveg többi része, hogy (olvassa) : ». . . hanem az adótörvényeknek a haszonhajtó foglalkozások megadóztatására vonatkozó határozmányai alá esik« — maradna. Vagyis ha nem iparszerüleg űzetnek, abban az esetben nem is haszonhajtó foglalkozás és igy nem eshetik sem kereseti, sem jövedelmi adó alá. Ezt a módosítást ajánlom elfogadásra. Elnök : Szólásra következik ? Dudits Endre jegyző: Lázár Pál! Lázár Pál: T. képviselőház ! Azt hiszem, hogy a felvetett kérdésben nem elégedhetünk meg egyszerűen azzal, hogy erkölcsi megbélyegzéssel illetjük azokat a házbéruzsorásokat. . . Ugron Gábor; ügy van! • Lázár Pál: . . . a kik mint főbérlők kivesznek egy házat, hogy abból uzsorát űzzenek. Nem hiszem, hogy ebben a tekintetben orvoslást találnánk Polónyi Géza t. képviselőtársunknak azon megnyugtatásában, hogy majd az uzsoratörvénynél lehet ennek megszüntetéséről gondoskodni. Meggyőződésem szerint ott nem igen fogjuk módját ejthetni annak, hogy ezt az uzsorát kellőképen, a megfelelő büntetőjogi eljárással sújtsuk és igy lehetetlenné tegyük. Nem helyezkedhetünk arra az álláspontra sem, a melynek kifejezést adott Pető Sándor t. képviselőtársunk, a ki azt mondja, hogy talán nem is volna helyes, ha most valamiképen módositanók a törvényt s egy olyan javaslatot emelnénk törvényerőre, a mely kimondaná, hogy igenis, az adót a tényleges házbér alapján kell fizetni. Mert Pető képviselőtársunk attól fél, hogy akkor majd ezt az adót ismét csak a lakókra fogják áthárítani. Hát, t. képviselőház, ha ezt a nézetet elfogadjuk, akkor kiteszszük magunkat annak, hogy Budapesten nemsokára egyáltalán nem lesz háziúr, a ki maga fogja kezelni a házát, hanem ha másképen nem, fiktív összegek ellenében kiadja bérlőknek a házát csak azért, hogy kibújhasson a nagyobb adóteher alól. Mert ha valakinek egy házból van 30.000 korona jövedelme, akkor fiktív összeg ellenében át fogja azt adni egy bérlőnek, mondjuk 15.000 koronáért, csak ezután fog adót fizetni és zsebrevágja az egész 30.000 koronát. Mi tehát, t. ház, nem állhatunk meg az erkölcsi megbélyegzésnél, hanem azokkal szemben, a kik ilyen visszaélésekre hajlandók, ha mást már nem is teszünk, meg kell legalább védenünk a törvénynek azt az intenczióját, hogyJmindenki a tényleges lakbér után fizesse meg a házbéradót. A mit Polónyi Géza t. képviselőtársam elmondott arra nézve, hogy nagyon helyes volna, hogy ha az ilyen uzsorának ellensúlyozására olcsóbb lakásokról gondoskodnának akképen, hogy a lakbéradót leszállítjuk : ehhez a magam részéről teljes mértékben hozzájárulok, azonban azt hiszem, hogy nem a 16-ik, hanem a 17-ik §-nál kell a t. képviselő urnak erre vonatkozó javaslatát előterjesztenie. Polónyi Géza: Helyes ! Lázár Pál: A mi csekélységemet illeti, kész örömmel hozzá fogok járulni. A mi azonban a 16. §-t illeti, föltétlenül meg kell óvnunk a törvénynek azon intenczióját, hogy a tényleges lakbér után fizettessék a házbéradó és ne adassék erre nézve egy bizonyos prémium az illető háziuraknak, a kik azután házaikat, habár fiktive is, valaki másnak adják bérbe. Épen azért ennek meggátlása czéljából volnék bátor a következő módosítást előterjeszteni (olvassa): »A 16. §. végére tétessenek a következő szavak: »Albérletbe adott teljes lakosztályoknak — itt tehát ki van véve mit méltóztattak nagyon helyesen felhozni, hogy valaki lakásának kisebb vagy nagyobb részét albérletbe adja és maga is ott lakik, hanem arról az esetről van szó, hogyha az egész lakást adja