Képviselőházi napló, 1906. XXIV. kötet • 1909. február 13–márczius 9.
Ülésnapok - 1906-427
tál. országos ülés 1909 fe bérbe, mert itt van az a bizonyos uzsora, a melyet nem megvédelmezni, hanem üldözni akarunk, — (olvassa) : »Albérletbe adott teljes lakosztályoknál a házbéradó az albérlő által fizetett lakbér után lesz fizetendő«. Vázsonyi Vilmos: Lakás, nem lakosztály! Lázár Pál: Igenis lakás; ilyen értelemben javítom ki módosításomat és ajánlom ezen módosításom elfogadását. Elnök: Ki következik szólásra ? Dudits Endre jegyző: Bródy Ernő! Bródy Ernő: T. képviselőház ! Én is igen röviden hozzá kívánok szólni az itt felvetett kérdésekhez. Pető Sándor igen t. barátom különösen a főbérlői rendszer ellen foglalt állást igen helyesen és meggyőző érvekkel, de a lakáskérdés terén nemcsak a főbérlői rendszer a kinövése ujabban az iizsorának és a budapesti állapotoknak, hanem ezen főbérlői rendszer keretén belül különösen a havi és a heti bérfizetések rendszere az, a mely a lakosságnak legszegényebb elemeit a legnagyobb mértékben sújtja, (ügy van!) Az ember azt hinné, legalább agy teóriában, hogy a havi és heti bérfizetés rendszerével megkönnyítik a szegény emberre nézve a lakbérfizetést és hogy az így olcsóbbá tétetik. (Mozgás.) Azonban ellenkezőleg azt tapasztaljuk itt Budapesten, hogy ez által a lakbérek megdrágulnak; hogy ilyen módon óriási mértékben megnyúzzák azokat a legszegényebb rétegeket. (Igaz! Ugy van!) Én általában érdeklődvén a kérdés iránt, kutatásaim ban messzebbre mentem, és igyekeztem a lakáskérdésnek és a lakásínségnek nemcsak a lakászsufoltság és a lakbérek, hanem magának a kriminalitásnak kérdésével való összefüggését is megállapítani. Igyekeztem megállapítani azt, hogy a budapesti lakbérek milyen mértékben és milyen módon előidézői a bűnözésnek, különösen pedig a gyermek-kriminalitásnak, (Igaz ! Ugy van !) azon kis csavargók elszaporodásának, a kik az útszélen találhatók ; a kiknek nincs otthonuk, nincs családjuk ; a kiket a lakásnyomor földönfutókká tesz. (Igaz ! Ugy van !) Mélyebben keresvén ezen jelenségnek okait, érdeklődtem különösen az u. n. gyermekbirőság intézményének működése és eredménye iránt. Érdeklődtem a főkapitány rendelete folytán a dunai kapitányságon létesített u. n. gyermekbiróságnál létező viszonyok iránt, a mely gyermekbíróság rendkívül fényes eredménynyel működik és a maga hatáskörében mindent megtesz a züllésnek induló gyermekek megmentése érdekében. Itt a hivatalos adatokban ezek az élettelen számok valósággal megelevenednek. Ha a hivatalos adatokat tekintjük, akkor mindenki előtt világos lesz, hogy milyen rettenetes Budapesten a lakásnyomor, és hogy különösen a napi és heti bérfizetések mily rendkívüli módon nyomják a lakosságot. Én, mint mondottam, hivatalos adatokra támaszkodom : méltóztassék megengedni, hogy egy pár adatot felemlítsek, konkrét, hivatalos, rendőri adatot. Itt van néhán}' szemelvény, a ibrnár 26-án, péníekeh. 2/1 neveket csak a kezdőbetűk szerint említem. (Olvassa) : »M. M. Napszámos nő, lakik Zsigmondtér 5. szám alatt. Férje 1907 május havában meghalt. Az asszony özvegyen maradt hét kis gyerekkel, a kik közül a legfiatalabb két éves. Az aszszonynak havi keresete 32 korona, ebből fizet lakbérre mint albérlő hetenként 7 korona 60 fillért. Élelemre egy hónapban csak néhány korona jut«. A rendőri jelentés megjegyzi és hozzáteszi, hogy (olvassa): »A gyermekek egész nap anyai felügyelet nélkül éheznek, ez okból óhajtaná az asszony Gyula, Mihály, Ilona és Juliska nevű gyermekeinek az állam" menhelyen való elhelyezését*. A következő eset (olvassa) : »P. J. sütősegéd, lakik a III. kerületben, Kerék-utcza 87. szám alatt, van nyolcz gyermeke, heti keresete 16 K, lakbérre fizet mint albérlő hetenkint 6 K 50 fíllért«. Másik eset (olvassa) : B. J. mosónő, lakik szintén a III. kerületben, a Kerék-utczában 10 gyermekkel, heti keresete 8 K, lakbért fizet hetenként 4 K 40 fillért. özvegy H. A. három gyermekkel, heti keresete 6 K, albérletben fizet heti lakbért : ép a felét a keresetének, vagyis 3 koronát. A rendőri jelentés hozzáteszi, hogy miután az asszony utalva van arra, hogy lakásából minden nap távol legyen kenyérkeresés miatt és lakásadója sincs odahaza, a gyermekek nap-nap után magukra vannak hagyva, az utczán csavarognak rossz gyermekek társaságában és még bűntény elkövetésétől sem riadnak vissza. Iskolába jártak, mig atyjuk élt, de most, miután anyjuk oly szegény, hogy sem ruhát, sem könyvet nem tud venni a részükre, az iskolából is kimaradtak.« Csak néhány példát akartam bemutatni annak illusztrálására, hogy a statisztikai adatok megelevenedve életteljesen megmutatják, hogy milyen nyomor, milyen ínség van Budapesten, hogy különösen milyen nagy a lakásínség, s hogy a havi és heti bérfizetések rendszere ahelyett, hogy a szegény lakosság megkönnyítésére vezetne, a lakások árának megdrágítására, a szegény néposztály ujabb kiuzsorázására vezet. (Igaz! Ugy van! a közé fen,) Azt hiszem, hogy az előttem szóló t. képviselőtársaim, még azok is, a kik indítványt adtak be ehhez a szakaszhoz, konstatálták, hogy ennél a szakasznál mód a segítségre nincs. De én nem is ezt tartom a mai felszólalások lényegének, hanem azt, hogy az igen t. minister urnak figyelmét felhívjuk ezekre a tarthatatlan, tűrhetetlen állapotokra, a melyeken valami módon, ha nem ezen törvénynyel, de egy más, külön, a lakásügyre vonatkozó törvénynyei végre is segíteni kell. (Helyeslés.) A szakaszt különben elfogadom. (Helyeslés.) Elnök: Szólásra senki sincs feljegyezve. Ha szólni senki sem kíván, a vitát bezárom. A ministerelnök ur kíván szólni. Wekerle Sándor ministerelnök és pénzügyminister: T. képviselőház! Az előttem szólt