Képviselőházi napló, 1906. XXIV. kötet • 1909. február 13–márczius 9.

Ülésnapok - 1906-427

266 tó?, országos ülés 1909 február 26-án, pénteken. Budapest szegénysorai! lakossága kényszerhelyzetben van, mert nagy a lakásínség, nem igen válogathat a lakásokban és örül, hogy ha akármilyen áldozat árán meghuzódhatik azokban az egyszobás, rendszerint konyhanélkiili lakásokban és fizetheti hetenkint vagy havonkint azt a lakbért, a mely végeredményében legalább kétszer akkora, mint volna azon esetben, ha normális föltételekkel évnegyedes bérszabályok mellett adnák ki azokat a lakásokat. (Az elnöki székel Návay Lajos alelnök foglalja el.) Ezen a bajon mindenesetre segiteni kellene, mert én megértem azt, hogy a földbérlő, hogy a különböző javadalmak bérlője a maga bérlői minősége és munkája után haszonra kivan szert tenni; az a föld- és javadalombérlő munkát fektet a bérletbe és koezkázatot is visel, mert az a bérlet nyereséggel is. de esetleg veszteséggel is végződhetik, ellenben a házbérlői foglalkozás az egyetlen, a mely befektetést nem igényel; a mely koczkázattal, munkával sem jár és mégis hasznot hoz. (ügy van !) És épen azon szerzi meg a hasznot az ilyen főbérlő, a kinek a legkevesebb leadni valója van, a kinek legkevésbbé van módja arra, hogy munkanélküli egyszerű bérlői szerződés alapján kényelemben élő embereknek uzsorás hasznot hajtson, (ügy van!) Nekem semmiféle mentő szavam sincs sem a pénzuzsorások, sem az áruuzsorások, sem a földuzsorások számára és igen örülök, ha ezen visszaéléseknek a legszigorúbb rendszabályokkal gátat vetnek, azonban esetleg talán még megtalálhatja, a ki akarja, az enyhitő momentumokat a pénzuzsorásnál, áruuzsorásnál és földuzsorásnál, mert hiszen koezkázatot is visel az illető vállalkozó, de mentséget a főbérlő által űzött házbéruzsoránál senki sem talál, mert ismétlem, ezek az emberek semmiféle koezkázatot nem viselnek, semmiféle munkát ki nem fejtenek, semmiféle tőkét be nem fektetnek, ezek nem tesznek egyebet, mint megkímélik a háztulajdonost a lakókkal való foglalkozás kényelmetlenségétől s ezért rettenetes hasznokat vágnak zsebre. őszintén szólva, nekem nem áll módomban ennél a szakasznál olyan indítványt terjesztem a t. ház elé, a mely ennek a most keletkező iparágnak — mert mostanában van ez keletkezőben, tehát ma még talán könnyű volna ennek útját állani — gátakat vethetne. Hiszen javasolhatnám, s ez igazságos javaslat volna, a mely talán a pénzügyminister ur és a ház részéről is elfogadásra találhatna, hogy az ilyen üzletszerű bérlés esetében, akkor, ha a főbérlő további albérletbe adja a házak lakrészeit, ne a főbérlő által a háztulajdonosnak, hanem az albérlők által a főbérlőnek kivetett bérösszegek képezzék a házadónak tárgyát. Ezzel körülbelül elérnénk azt, hogy kétszeres, háromszoros adóösszeg állana elő. Azonban ma Budapesten a lakásviszonyok olyan szegényesek és ínségesek, hogy a főbérlőknek és esetleg a háztulajdonosoknak ily módon való büntetése, — hogy ezt a kifejezést használjam — megint csak a lakóknak válnék kárára, mert a mint több adó rovatnék ki, ezt ismét áthárítanák a lakókra (ügy van!) Ilyen intézkedésnek akkor lehetne értelme, ha az építkezés terén egy fellendülés állana be, ha a lakásínség nem kényszerítené különösen a szegényebb néposztáiyt arra, hogy minden áldozatot meghozzanak azért, hogy hajlék alatt lehessenek. En igazán nem tudok ma más orvosságot ajánlani arra nézve, hogy ezen uj iparágnak, ezen uj uzsorának gát vettessék, mint azt, hogy valamely magánjogi szabály utján — mert vannak egj'éb korlátjai is ezeknek a visszaéléseknek — egyszerűen állítsuk fel a főbérlői tilalmat. Semmiféle szocziális, gazdasági, vagy jogi szempont nem forog fenn arra nézve, hogy Budapesten, talán azt az egy esetet kivéve, mikor a háztulajdonos nem lakik itten — bár azt sem ismerem el, hogy ennek elháríthatatlan akadályai volnának — a főbérlői viszonyra szükség volna, sem a háztulajdonosnak, sem a lakóknak szükségük nincs arra, hogy egy közbeeső személy még jobban megdrágítsa a lakásokat. Hiszen minden háznak van házmestere, házr kezelője, a ki elvégzi ezeket a dolgokat, mert ma sem végzi a főbérlő a házkezeléssel járó teendőket; a főbérlőnek csak papirosra irott szerződése van és mihelyt a szerződés kész, be is fejezte az ő működését, mert a többi teendő ellátását a házmesterre és a házkezelőre bízza. így tehát semmi szükség nincs praktikus szempontból erre az uj iparágra, erre az uj főbérlői uzsorára. Budapesten, a hol egyéb ide nem tartozó s most általam nem is emiitett körülmények amúgy is szerfelett súlyossá teszik a lakásviszonyokat, a hol egyrészt lakásínség, másrészt lakásdrágaság áll fenn, semmi szükség arra, hogy ezen uj, keletkezésben levő s máris eléggé virágzó iparággal még jobban megnehezítsük a létező viszonyokat. Ezekre voltam bátor az igen t. pénzügyminister ur figyelmét felhívni, főleg azért, mert számos felszólalásában és számos alkotásával és javaslatával, kezdeményezésével megmutatta, hogy a budapesti lakáskérdés iránt élénk érzéke van, és ezen a bajon ő maga is segíteni akar. Magam konkrét indítványt most nem teszek, de egyrészről megnyugtató nyilatkozatot kérek az iránt, hogy azokat az apró exisztencziákat ez az adó nem sújtja, másrészt méltóztassék utat, módot keresni arra nézve, hogy most, mikor még könnyen lehet segiteni és nem harapódzott el annyira ez a főbérlői uzsora iparág, mielőtt az kiirthatatlanul elszaporodnék, méltóztassék azt Magyarország színéről eltörülni, és különösen, miután a budapesti lakásviszonyok elég nyomorúságosak e nélkül is, méltóztassék azt itt megszüntetni. (Helyeslés a közéfen.) Elnök : Szólásra következik ? Dudits Endre jegyző: Polónyi Géza! Polónyi Géza: T. ház ! Csak~'néhány szóval akarok hozzászólni a felmerült kérdéshez, illetőleg