Képviselőházi napló, 1906. XXIV. kötet • 1909. február 13–márczius 9.

Ülésnapok - 1906-427

kTí. országos ülés 1909 február 26-án, pénteken. 267 ebhez a vitához, a mennyiben azt hiszem, hogy ebben a tekintetben a parlamentben nem letet véleményeltérés, hogy a tényleg létező és most nagy vebemencziával kitört lakásuzsora ellen intézkedéseket kívánunk, követelünk. Kiegészíthetem az előttem szólt t. képviselő ur előadását azzal, hogy nekem csak a napokban jutott tudomásomra egy főbérletnek oly esete, hogy valaki 57 házat bérelt. (Nagy mozgás.) Itt Budapesten, 57-et és természetszerűleg ez nem egyéb, mint a leplezett uzsora czégére, illetőleg a lepel, a mely alatt a házuzsora természetszerűleg űzetik. Most már az a kérdés merül fel, hogy ily tényleg létező és nagy vehemencziával megnyilatkozó hajlamokkal szemben a törvényhozásnak mi a feladata ? (Halljuk !) Azt hiszem, hogy ezt két szempontból lehet mérlegelni. Az egyik tisztán justiz-policziális rendelkezés, a melynek nem az adótörvényben van az orvosszere, hanem az uzsoratörvényben és az arról rendelkező törvényben. (Helyeslés.) Azt hiszem, ez nem is késik, mert gondolom, annyit szabad mondanom, ez annyira előkészített kérdés, legalább annyira elő volt készítve, hogy a törvényhozás elé fog kerülni. (Félkiáltások : Már itt van !) Az igazságügyi bizottság már foglalkozik is vele. Ez az egyik dolog. A másik pedig az, hogy a törvényhozás nem tehet-e más intézkedéseket is a büntetőjogi intézkedés alá kerülő uzsora visszaélései ellen ? Erre nézve veltam bátor már az általános vita keretében felvetni azt a gondolatot, — nem mondom, hogy csalhatatlan, de talán egyik expediens, — hogy a mig egyrészt üldöznünk kell a visszaéléseket, másrészt, ha máskép nem, prémiummal kell biztositanunk azon embereket, a kik alacsony polgári haszonnal a házukat ugy értékesitik, hogy ez nem embertársaik romlására, hanem annak hasznára váljék. Ugy tudom, más országokban is vita és kérdés tárgya lett ez. Miért idegenkedünk attól a gondolattól, illetőleg annak végrehajtásától, a melyet voltam bátor az általános vita keretében felhozni, hogy — ugy a mint a főváros fejlesztéséről szóló törvényben már elvileg megállapítottuk — hogy ha valaki a telekérték 4%-án és a beépített építkezési tőke 6%-án felül nem kér házbért, hogy azt alacsonyabb adókulcscsal érintsük és ezt, a ki e befektetési tőkének a mondottam százalékánál magasabb házbért kíván, legyen az aztán tulajdonos, vagy főbérlő, az mindegy, azt magasabb adóval sújtanék. pl Akkor elérnők azt a mindenesetre örvendetes czélt, hogy a törvényhozás maga nyújtana módot és alkalmat arra, hogy a törvényhozás által engedélyezett alacsonyabb, illetőleg felemelt adókulcs tényleg a házbér leszállítására vezetne. Az általános vita keretén a t. pénzügyminister ur elvileg talán nem is zárkózott el ennek igazsága elől, csak annyit volt szíves megemlíteni, hogy ennek végrehajtása technikai nekézségekbe ütköznék és költségtöbbletet okozna. Kötelességemnek tartottam ez iránt felvilágosítást kérni az illetékes ' tényezőktől és a múltkori fővárosi közgyűlésen megragadtam az alkalmat, hogy nyilvánosan kapjak ezen kérdésemre feleletet. Budapest székesfőváros polgármestere, mint illetékes tényező — hiszen az adókivetés a városok hatáskörébe tartozik — nyilt ülésben azt a feleletet adta, hogy ennek technikai akadálya egyáltalában nincsen, sőt a fokozatosan való ilyen megadóztatás tudomása szerint Németországban végre is van hajtva. Miután ennek technikai akadálya nincs és miután az igazságosság elől alig lehetséges elzárkózni, nem értem, miért zárkózzunk el az adóreform tárgyalásánál ezen tézis gyakorlati érvényesítésétől. Miután azonban tapasztaltam, hogy a mélyen t. pénzügyminister ur saját adóreformja rendszerébe ütközőnek tekinti ezt az indítványt, kénytelen vagyok annak további ismétlésétől tartózkodni, mert a kilátásnak minden reménye nélkül nem akarok a t. háznak indítványokkal és módosításokkal alkalmatlankodni. De én azt hiszem, hogy ha többet nem, legalább annyit el fogunk érni ezen vita során felmerült ezen aggodalmakkal, hogy sürgősnek fogja látni az igazságügyi kormány az uzsorára vonatkozó törvény minél előbb való tárgyalását (Helyeslés.) és akkor majd a képviselőház is módot keres és talál arra, hogy ezen tényleg létező visszaéléseket a legszigorúbban üldözze és embertársainkat ezen zsarolás elől megvédelmezze. Ezek voltak azok, a miket én kötelességemnek tartottam elmondani. Dudits Endre jegyző : Mezőfi Vilmos! Mezőfi Vilmos: Pető Sándor t. képviselőtársam és barátom a törvényjavaslat 18. §-nál azt az aggodalmát fejezte ki és azt a kérdést intézte a t. pénzügyminister úrhoz, vájjon a szakasz ezen rendelkezése, mely szerint az albérletből eredő jövedelem a haszonhajtó foglalkozásod megadóztatására vonatkozó határozmányok alá esik, kiterjed-e azon albérletből eredő jövedelmekre is, melyek hónapos szobák és ágyak kiadásából, bérletbe bocsátásából származnak. Nézetem szerint ez a hónapos szobák és ágyak bérbeadására is vonatkozik. Igaz, hogy a mennyiben ezt igy olvasom ki ebből a szakaszból, okosabban cselekedném, ha az általános kereseti adóról és a jövedelmi adóról szóló javaslatoknál szólalnék fel, de én már most meg akarnám győzni a t. pénzügyminister urat arról, hogy a legnagyobbfoku igazságtalanság lenne az, hogy ha szándékoltatnék ezen szakaszszal azokat a szegény embereket is adó alá vonni, a kik kénytelenek hónapos szobákat, vagy ágyakat albérletbe adni, hogy a lakások drágasága, a lakbérek elérhetetlen magassága folytán segítsenek magukon. Én helyesnek tartom, ha súlyos házbéradó alá vonatnak azok, kik uzsoraszerüen kibérelnek egész házakat és ők adják albérletbe a lakóknak. Sőt nagyon helyesnek tartanám. — és ez volna az egyetlen czélhoz vezető eszköz — ha megtörténnék az, a mit Polónyi t. képviselő ur hangoztatott, hogy a büntetőtörvénykönyv ren34*