Képviselőházi napló, 1906. XXIV. kötet • 1909. február 13–márczius 9.

Ülésnapok - 1906-426

43ö. országos ülés 190Ü február 25-én, csütörtökön. 255 és az igazságot legjobban megközelítő álláspont az, hogy nem pozitív definicziót^ fogad el a törvény, hanem megmondja, mit nem tekint lakrésznek. Bármily álláspontot foglaljon azonban el a t. pénzügyrninister ur e kérdésben, a törvényben meg kell mondania, hogy mit ért lakrész alatt, mert ez nemcsak a 9. §-ra való tekintettel bir döntő fontossággal, de a 10. és következő szakaszoknál általában czinozurául szolgál, mert attól függ, hogy általános házbéradó alá tartozik-e egy város, vagy nem, hogy lakrésznek mi tekintendő és mi nem. Ebből sok konfliktus fog felmerülni, ha a törvény nem definiál. Felesleges ismételnem, hogy a t. pénzügyrninister ur Ígérte is ennek a definicziój át az indokolásban, de nem találtam meg. Csak alkalmat akartam adni a nyilatkozásra, ha másért nem, azért, hogy a t. pénzügyrninister ur nyilatkozatával legalább klarifikácziót találjunk a tekintetben, hogy később a judikaturában milyen elvek szerint fog a lakrész fogalma kezeltetni. Ez volt e szakasznál felszólalásom czélja. Nagyon lekötelezne a t. minister ur, ha engem és az országot megnyugtat az iránt, mely elvek szerint fog a lakrész fogalma a judikaturában és általában az adminisztráczióban kezeltetni. Nagyon kérem a t. minister urat, hogy eziránt felvilágosítani méltóztassék és megnyugtasson az iránt is, hogy különösen az egy és két lakrészből álló helyiségek tekintetében az általános házbéradó alól is jó lesz talán kivételt tenni, hogy a szegény iparosság ne legyen ily nagy aránytalan konkurrencziának áldozatul dobva. Ezeket óhajtottam a t. minister ur figyelmébe ajánlani. Elnök: Szólásra senki sincsen feljegyezve. Ha szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. Az előadó ur nem kivan szólni. A ministerelnök ur kíván szólni. W Wekerle Sándor ministerelnök és pénzügyrninister : T. ház! Polónyi Géza képviselő ur, azt hiszem, összetéveszti múltkori felszólalásomat a mely nem a lakrészekre, de az adótárgyaknak meghatározására vonatkozott; arról beszéltem én. A mi a lakrészeket illeti, ezek egészen preczize fel vannak véve a törvényjavaslat 22. §-ába, és pedig ugy, a mint a végrehajtásnál értelmezzük. Méltóztassék megnézni a törvényjavaslat 22. §-át. Polónyi Géza: Csak a térfogatról beszél. Wekerle Sándor ministerelnök és pénzügyrninister : Nemcsak arról, méltóztassék megnézni. Meg van határozva, hogy (olvassa) : »A házosztályadó a lakrészek száma alapján vettetik ki. A lakrészek nagyobb vagy kisebb térfogata az osztályozásra befolyással nincs. Nem tekintendők lakrészeknek a konyhák, mosókonyhák, kamarák, pinczék, padlások, csűrök, istállók, kocsiszínek, magtárak, műhelyek, raktárak,^présházak és effélék. Ellenben lakrészeknek minősitendők . . .« Kmety Károly: Pozítíve is megvan! Wekerle Sándor ministerelnök és pénzügyrninister : ». .-. a) a szobák, u. m. : a lakáshoz tartozó fürdőszoba, fürdőhelyiség, padlásszoba, előszoba, a nyitott vagy zárt folyosó, illetőleg pitvar kivételével.« Polónyi Géza : Ez csak a házcsztályadónál van. Wekerle Sándor ministerelnök és pénzügyrninister: »Továbbá hálófülke, terem, iroda és minden olyan helyiség, mely valósággal lakásul szolgál, vagy ha üresen áll is, e czélra alkalmas ; b) a mészárszékek, boltok, kávéházak; továbbá korcsmák, vendéglők és szállodák az üzlet folytatására szolgáló vendégszobákkal együtt, melyek a 25. §. esetében mind nyitott helyiségeknek tekintendők. Az olyan lakott helyiség, a házi cselédek által lakott konyhák kivételével, mely részben műhelynek, boltnak .vagy egyébnek is használtatik, lakószobának tekintendő, a nyitott helyiségek közé azonban nem számitható.« Polónyi Géza: Ezt a házbéradónál is méltóztatik akczeptákii ? Wekerle Sándor ministerelnök és pénzügyrninister : Természetesen. Kétségtelen, hogy a lakás fogalma itt bőségesen körül van irva, sőt ennek talán igen sok része, mint eddig is volt, a végrehajtási utasításba volna való ; minthogy azonban felmerültek aggályok, magába a törvénybe vettük fel a kifejezéseket. Ebben talán megnyugodhat a t. képviselő ur is. A második megjegyzése az, hogy aránytalanságot idézünk elő azáltal, hogy a városok bizonyos körzetét általános házbéradó alá vonjuk. Ezen aránytalanságra nézve mindenekelőtt vagyok bátor megjegyezni, hogy hiszen ezen városok, hol erről szó lehet, a 15.000 lélekkel több lakossal birő városok, a harmadik fokozat alá esnek, ugy hogy ott a házosztályadó is meglehetős magas, az I. osztályban 3 korona, a II. osztályban 8 korona, a III. osztályban 12 korona. Méltóztassék elhinni, hogy az országnak igen sok része van, hol a bérleti összegek kisebbek, mint a házosztályadó kulcsának megfelelne, és kénytelen voltam ezért a törvénybe felvenni, hogy a házbéradó nem lehet kevesebb, mint a házosztályadónak megfelelő adó lenne. Megengedem azonban, hogy lehetnek várósok, hol ez lényegesen növeli a terhet. Ttt azután utalok arra, hogy a végrehajtási utasításban a parifikáczió megállapításánál lesz helyén, hogy äz adminisztráczió ezen különleges viszonyokat figyelembe vegye. Az én eredeti javaslatom miből indult ki ? Rajk t. képviselő ur utal a központi vagy fejlettebb városrészekre. Ez az én eredeti álláspontom, és igen örülnék, ha azt méltóztatnának elfogadni. A régi 10. §. azt mondta, hogy a 15.000-nél több lakóval biró városokban azok a fejlettebb központi városrészek, hol a lakrészeknek legalább fele bérbe van adva, általános házbéradó alá vonandók. Ezek a városrészek nem voltak akkor közigazgatási kerületekbe szorítva, hanem a törvényj avaslat eredeti szövege ugy volt odaálütva, hogy a pénzügyrninister az illető város képviselőtestületével együtt fogja ezeket a körzeteket megállapítani. Kmety Károly: Ez helyesebb is!