Képviselőházi napló, 1906. XXIV. kötet • 1909. február 13–márczius 9.

Ülésnapok - 1906-426

251 Í26. országos ülés 1909 február 25-én, csütörtökön. az iparra nézve rendkívül terhes mértékben fog emelkedni, (ügy van! balfelöl.) Emelkedni fog annyiban, hogy a kétkoronás tétel helyett gondolom 24 koronát kell majd fizetni. (Ellenmondás.) Meglehet, hogy tévedek a számban, de mindenesetre lényegesen több lesz annak az iparosnak házbéradója, a mennyiben 15%-ot vagy esetleg, ha ezt lejebb szállítjuk, 14%-ot kell fizetnie, holott eddig a tarifa szerint csak két vagy három koronát kellett volna fizetnie. Ennek következménye az lesz, hogy ugyanabban a városban a tőszomszéd iparos az adózási viszonyok szempontjából a szomszédjával szemben rendkivül nagy különbségekkel járó hátrányba kerül és illetőleg megnehezittetik számára az adózás szempontjából a versenyképesség. Hallottam a múltkori vita során, hogy a t. pénzügyminister ur az első fokozatba eső 2 koronás tételeket gondolom másfél koronára le akarja szállítani. Nem tudom mennyiben fog ez keresztülvitetni, mennyiben nem, de ha az a két koronás tétel másfél koronára leszállittatik, ugy ez az aránytalanság arra a kisiparosra, a kinek egy vagy két lakrésze volt, megfelelőleg fokozódni fog, vagyis nem a két koronás tétellel fog szemben állani a szomszédjával, hanem másfél koronás tétellel. Ezek anomáliák, aránytalanságok, a melyek az életben nagyon meg fogják magukat bőszülni, ha egy és ugyanazon városban egy vagy két, vag}' esetleg három körzet is alakitta tik, a többi pedig házosztályadó alatt marad. Nem tudom, akar-e a t. pénzügyminister ur segíteni ezen vagy nem, de az ipar és kereskedelem érdekében nagyon kérném a t. pénzügyminister urat, hogy ha egyebet nem tesz, legalább ezeket az egy és két lakrészből álló lakással biró szegény iparosokat kímélje meg attól, hogy a mikor különben házosztályadó alá eshetnének, ilyen magas, általános házbéradókulcs alá essenek. Nem szükséges, hogy ezt a t. pénzügyminister ur előtt bővebb adatokkal támogassam, de azt hiszem, hogy a humanizmus törvényeinek is szolgálunk vele, de általában véve az arányosság szempontjából az igazságot képviseljük, ha különösen a szegény iparososztályt megkíméljük attól, hogy házosztályadó alá eső szomszédjával szemben ilyen borzasztó nagy terhet, általános házbéradót fizessen. Lehet erről gondoskodni ott, a hol a házbéradónak tarifáját fogjuk megállapítani. Konkrét propoziczióval azért nem állok most elő, mert nem tudom, hogy a t. pénzügyminister ur milyen határig szándékozik elmenni ebben a kérdésben, felesleges módosításokkal pedig egyáltalán nem szándékozom alkalmatlankodni. De kérve kérem a t. pénzügyminister urat, hogy ezt a kiáltó nagy aránytalanságot különösen a szegény emberek érdekében méltóztassék ebből az adóreformból kiküszöbölni. Bármiként álljon is azonban a dolog, egy kérdés tekintetében ennek a parlamentnek nem szabad tovább mennie az adóreform tárgyalásánál, azon kérdés tekintetében, hogy meg legyen állapítva a törvényben magában a definiczió, hogy mit értünk lakrész alatt. Mert ha azokhoz, a miket az előttem, szóló t. barátom felhozott, hogy nincs egyáltalában megfelelő czinozura a tekintetben, hogy mikor áll be az az eset, hogy egy városrészen belül kellő körzeteket a pénzügyi hatóság kijelölhet, még az a bizonytalanság is hozzájárul, hogy nem tudjuk, mi az a lakrész, mennyiben számitandók a lakrészhez az udvarterek és a pincze, és mennyiben számítandó hozzá pl. az istálló is . . . Kmety Károly: Semennyiben! Polónyi Géza: Bocsánatot kérek, a javaslat szerint nem igy van, mert az udvarterek és a pinczék a javaslat szerint lakrészek gyanánt vannak véve, s ebből különösen a szegény emberekre, nagy igazságtalanságok származhatnak. A t. pénzügyminister ur reformjának indokolásában ígérte a definiczióját annak, hogy mit értünk lakrész alatt. A definicziót azonban hiába keressük akár a törvényben, akár az indokolásban, nem találjuk meg. Múltkor a t. pénzügyminister ur volt kegyes nyilatkozni olyan értelemben, hogy a lakrész egy nagyon elasztikus fogalom és ő maga is gondolkozott és gondolkozik is azon, hogy miként definiálja a lakrész fogalmát. Wekerle Sándor ministerelnök és pénzügyminister : A házadó tárg3?ának fogalmát! Polónyi Géza: Én azonban a lakrész fogalmát is szeretném a törvényben megállapítva látni, mert tudni szeretném, hogy mikor következik be az az eset, a mikor a pénzügyi hatóságoknak joguk van ezt vagy amazt lakrész gyanánt számításba venni, vagy nincs joguk. Ez az indokolásban is Ígérve volt. Tudom, hogy az emberi lakásul szolgáló helyiségeknek lakrészként való definiczió ja nem egészen fedi a tényeket. Hogy milyen definicziót akar a t. pénzügyminister ur a lakrész fogalmának adni, nem tudom, de jogom van követelni, s joga van az országnak, különösen pedig joguk van azon városoknak tudni, a melyekben 15.000-nél nagyobb lélekszám van, hogy mikor áll be a pénzügyi hatóságok számára az a jog, hogy külön körzetet a lakrészekre tekintettel megállapíthatnak, és mi az, a mi a lakrészekhez^ozzászámitandó. E definicziótól nem menthetem fel a pénzügyminister urat, és ebben a tekintetben a törvényhozásnak kell hogy álláspontja legyen. Tudom hogy nehézségekbe ütközik a kérdés megoldása. Másutt találok erre nézve czinozurát, a hol abban állapodtak meg, hogy nem definiálják a lakrész fogalmát magában a törvényben, hanem kimondják azt, hogy mi nem értendő lakrész alatt, t. i. a negatívumot mondják meg. Itt van pl. az osztrák reform idevonatkozó része, a 46., 48. és 8. §. T. i. ott törvényben van kimondva, mi nem veendő általában adóztatás alá, házadó alá mi nem tartozik; megmondják, mi az adómentes objektum és mi az, a mi lakrésznek egyáltalán nem tekinthető. Én mégis azt hiszem, hogy a törvényalkotás technikája szempontjából legkényelmesebb