Képviselőházi napló, 1906. XXIV. kötet • 1909. február 13–márczius 9.

Ülésnapok - 1906-426

í26*. országos ülés 1909 február 25-én, csütörtökön. 253 szorulnak a kisebb, a kevésbbé fejlett városrészekbe, a hol sokkal olcsóbbak a bérviszonyok. És mentül jobban fejlődik a kereskedelem, mentül jobban fejlődik az ipar, mentül jobban növekedik a gazdagság, mivel ez mindig elsősorban a gazdagabb emberek vagyoni helyzetét javítja : annál nagyobb kényelmet engedhetnek meg maguknak a gazdagabbak házaik építésében, berendezésében, és annál több ember szorul ki a kevésbbé fejlett városrészekbe. így az az anomália áll elő, hogy épen azért, mert nagyon drágák a lakások és a házhelyek a fejlett városrészekben, ennélfogva a kevésbbé fejlettebb városrészekbe szorulnak ki a kisemberek és ott szobákat, kisebb lakásokat vesznek bérbe, és ezáltal nagyon felemelik azt az arányszámot, a melytől az általános házbéradó behozatala függ. Mivel pedig a kevésbbé fejlett városrészekben a háztulajdonosok nem engedhetnek meg maguknak olyan nagy fényűzést, hogy maguk lakják az egész házat, rendesen ugy épitkeznek, hogy maguk is csak egy szobát laknak, és lehetőleg két-háromnégy szobát házukból bérbe adnak. így a szegényebb városrészekben meg fogja haladni a bérbeadott lakások száma a bérbe nem adottakét és be fog állani az általános házbéradó-kötelezettség, ugy hogy a kevésbbé fejlett, kevésbbé egészséges, kevésbbé városias városrészekben lakó szegény emberek ki lesznek téve annak, hogy ötször annyi házadóval lesznek megróva, mint a belvárosban, a központi, fejlett, a városiasság minden előnyével rendelkező városrészekben lakó gazdagabb emberek. E szempontok mind a pénzügyi bizottság, mind már a ministeri törvényjavaslat előtt is ismeretesek voltak és csupán a szövegezésben vannak meg az eltérések ; nevezetesen a pénzügyi bizottság, noha a városrész központi vagy fejlettebb voltát szintén lényegesnek tartja, megjegyzi, hogy (olvassa) : »A legtöbb városnak vannak ily részei, a hol a házak értéke és a házbér sokkal magasabb, mint a külvárosokban, s a mig méltánytalan, hogy az igénytelenebb, falusias ház a magasabb adót fizesse, másrészt méltányos, hogy a jobb módban élő városias jellegű háznak tulajdonosa ugyanazt fizesse, a mit más városoknak sokszor rosszabb viszonyok közptt élő tulajdonosai*. A pénzügyi bizottság jelentése szerint is tehát a fejlettség az egyedük reális alapja az általános házbéradó alá vonhatásnak, mert ugyancsak a fejlettebb városrészben van nagyobb használati értéke is a háznak. Másrészt a ministeri törvényjavaslat is az indokolásban tartalmaz olyan kitételeket, a melyekből arra lehet következtetni, hogy nem szándékozott élni azzal a jogával, hogy minden közigazgatásilag megengedett korlát nélkül szakítson ki házadó-körzeteket. Mivel azonban a pénzügyi bizottság javaslata szerint ez olykogens törvény lenne, a mely sújtana egyes, szegényebb lakossággal biró városrészeket; pl. épen az én kerületemben utánanézettem a dolognak és azt tapasztaltam, hogy mig a leggazdagabb emberek által lakott belvárosban a bérbeadott lakrészek száma jóval alul marad az összes lakrészek felén, addig két városrészben, a hol csak kisiparosok, kis munkások, kis alkalmazottak, napszámosok, fuvarosok stb. laknak, az egyikben 44-gyel, a másikban 6-tal haladja meg a bérbeadott lakrészek száma az összes lakrészek felét, — s mivel ugyanezeket a szempontokat az igen t. pénzügyminister ur is, a pénzügyi bizottság is figyelembe kívánja venni, kérem, hogy a 10. §. 4. sorában »egyes« és »közigazgatási« szavak közé szúrassanak be a következő szavak : »központi, vagy fejlettebb«. Ugy hiszem, ez teljesen megfelel a ministeri indokolás szellemének és a pénzügyi bizottság intenczióinak is. (Helyeslés.) Elnök : Ki következik ? Csizmazia Endre jegyző: Polónyi Géza! Polónyi Géza : T. képviselőház ! A 9. §. megszavazása alkalmával már a lakrészek felerésze bérbeadásának terminus-technikusával találkoztunk. Most a 10. §-ban újra felmerül az a kérdés, hogy olyan községekben, a melyeknek lakossága legalább 15.000 lélekből áll, de a melyekben a lakrészek felerésze bérbeadva nem lévén, ott általános házbéradót behozni nem lehet, ennek bekövetkeztéig mégis joga legyen a pénzügyi hatóságnak általános házbéradó alá vonni az illető körzeteket. Már előttem szólott t. képviselőtársam kellőleg méltatta ennek a rendelkezésnek fontosságát és én csak rá akarok mutatni arra, hogy ez az intézkedés a házbéradónál a városokra nézve jelentkező nagy aránytalanságokat különösen az ipar szempontjából rettentő mértékben fokozni fogja. Mostanig csak egyes városokra és nagyközségekre nézve állott és áll fenn az általános házbéradóra vonatkozó az a szankczió, a mely ahhoz van kötve, hogy a lakrészeknek több mint fele bérbe van adva. Ezzel az intézkedéssel azonban fokoztatni fog ez az aránytalanság amryiban, hogy egy és ugyanazon városban, a melynek lakossága egyébként a 15.000 lélekszámot meghaladja, különböző adózási viszonyok és ennélfogva különböző versenyviszonyok fognak keletkezni. Nem szükséges a t. képviselőház előtt bővebb adatokat felsorolnom, csak egy dologra akarok ráutalni. Arra t. i., hogy pl. az egy lakásból álló helyiségekre nézve milyen óriási aránytalanság következnék be, ha az a házosztályadó helyett a házbéradó kulcsa alá vétetnék. Méltóztatnak tudni, hogy az egy lakrészszel biró helyiségek, a memryiben házosztályadó alá esnek, két-, illetőleg háromkoronás tarifával vannak az adóreformban megróva. Ha már most az illető városban az illető körzetek beosztatnak és uj körzetek keletkeznek, ugy hogy az egyik városrészben megmarad a házosztályadó, a másik városrészben pedig életbe lép az általános házbéradó ; ez maga után vonja azt a különbséget, hogy már az egy lakrész után járó adó, a mely 100 korona egyenértékkel van a törvény szerint preliminálva,