Képviselőházi napló, 1906. XXIV. kötet • 1909. február 13–márczius 9.

Ülésnapok - 1906-426

252 426. országos ülés 1909 február 25-én, csütörtökön. a főrendiházhoz áttenni, Méltóztatik ezen javaslatomhoz hozzájárulni ? (Igen !) Ha igen. akkor azt elfogadottnak jelentem ki. Einök : Következik napirend szerint a házadóról szóló törvényjavaslat (írom. 598, 1043) folytatólagos tárgyalása, és pedig a 10. §. Kérem Dudits Endre jegyző urat, szíveskedjék a 10. §-t felolvasni. Dudits Endre jegyző (olvassa a 10. %-t). Elnök : Szólásra következik ? Csizmazia Endre jegyző: Rajk Aladár! Rajk Aladár: T. képviselőház ! A törvényjavaslat indokolása igen élénk és kifejező adatokat tartalmaz arra nézve, hogy jelenlegi házadórendszerünk milyen aránytalanságokban és igazságtalanságokban szenved. Ezen aránytalanságokat teljesen megszüntetni csak azon a radikális módon lehetne, ha a házbéradót jelentékenyen leszállitanók, és a házosztályadót jelentékenyen felemehiők, s ily módon egy egységes házadózási rendszert állapítanánk meg. Ettől a radikális megoldási módtól azonban a pénzügyi kormányt visszatartja egyrészt az államkincstár érdeke, másrészt pedig a mezőgazdasággal foglalkozók házait méltán megillető kedvezmények szempontja. E miatt a kormány átmeneti intézkedésekkel kivan enyhíteni az ellentéteken, és ezért tette törvényjavaslatába a 10. §-t, melyben egyes nagyobb lakossággal biró városokban, a hol megvannak nagyobb lakáskereslet kifejlődésének alapjai, házadó-körzetek létesítésének lehetőségét állapitja meg. A házadó-körzetek megalakitása nem szünteti ugyan meg az igazságtalanságokat és az aránytalanságot, mert azáltal, hogy az igazságtalanságot nem egymástól távol levő helyeken statuálja, azt csak még szembeszökőbbé tesz. Hiszen, t. ház, ha eddig igazságtalan volt az, hogy pl. Nyitrán az ugyanazon viszonyok között élő háztulajdonos, a ki házát maga lakja, ötször annyit fizetett, mint a szegedi háztulajdonos, ez az igazságtalanság nem tűnik el azáltal, hogy Szegeden ugyanazon utczában az egyik oldalon a háztulajdonos egyötöd részét fogja fizetni annak, mint a mennyit az utczának másik oldalán lakó háztulajdonos fizet. Mindazonáltal, t. ház, azon alapelv, melyre a házadó-körzetek létesitése alapitva van, nagyon helyes, mert ha egyes városok egyes lakosait meg fogja is terhelni ez a törvényjavaslat, nem méltányos-e, hogy azok, a kik a városoknak a városiasság minden jellegével biró részeiben laknak a kik tehát magasabb használati és bérértékkel biró házaknak a tulajdonosai, többet fizessenek, mint azok a háztulajdonosok, a kik kevésbbé fejlett városrészekben birnak házakkal % Minden városban vannak u. n. központok, a hol összpontosul az ipar, a kereskedelem, a hol elhelyezkednek a közhivatalok, az intézmények, üzletek, irodák, pénzintézetek, a szórakozási helyek : ezeken a helyeken természetesen nagyobb használati és nagyobb bérértékkel is birnak a házak, és azért könnyebben is elviselik az esetleges nagyobb adóztatást. Mindazonáltal nem lehet a pénzügyi hatóságok önkényére bizni, hogy minden korlát nélkül, csupán a magasabb megadóztatás szempontjából vezetve, a városok egyes részeit kiszakítsák abból a czélból, hogy ott házadó-körzeteket alkossanak ; már pedig a törvényjavaslat 10. §-ának szövegezése szerint módja nyílnék a pénzügyi hatóságnak arra, hogy minden korlátozás nélkül kihasíthasson egy, két, három vagy négy utczát ott, a hol a forgalom legnagyobb és ezekből alapítson egy adókörzetet. Ugy látszik, a pénzügyi bizottságot is ez a szempont vezette arra, hogy jelentésében más szöveget ajánljon a törvényjavaslat szövege helyett; mert mig a törvényjavaslat 10. §-a egyszerűen csak a városok központjában vagy fejlettebb részeiben engedi meg adókörzetek kiszakitását, addig a pénzügyi bizottság jelentése szerint már közigazgatási kerületekhez van kötve az a jog, hogy a hol a lakrészek felénél több van bérbeadva, ott általános házbéradó hozathassák be. Ez mindenesetre korlátot szab a pénzügyi hatóságoknak, azonban ebből az intézkedésből ismét egy másik anomália keletkezhetik. (Halljuk ! Halljuk I) Ugyanis a házadó-körzetek behozatalának elvi jogosultsága azon alapszik, hogy ezt csupán a központban, vagy a városnak fejlettebb részeiben lehessen alkalmazni. A pénzügyi bizottság szövegezése' szerint pedig épen ezek a reális alapot képező szavak maradtak ki a törvényjavaslat 10. §-ból, ugy hogy tisztán a véletlentől függ, hogy melyik közigazgatási kerületben van több lakrész bérbeadva. Lehet, hogy épen a sokkal kisebb használati- és bérértékkeí biró házak által elfoglalt városrészekben fog ez bekövetkezni. Mert a vidéken hogy történhetik a lakosság eloszlása? A központ körül tömörülnek a jobbmódu, a gazdag emberek. Ezek rendesen ugy laknak, hogy akár építenek, akár vesznek maguknak házat: tisztán a saját kényelmük szempontjai által vezéreltetve csak annyi szobát építtetnek, a mennyit ők családjukkal együtt használhatnak, és, mivel a szükség nem kényszeríti őket. nem engednek be idegen lakókat, maguk akarnak lakni házukban és nem adnak belőle semmit se bérbe. Azonkívül a forgalom csak egyes utczákra szorítkozik. Az ottlevő üzletek és irodák tulajdonosai még ugyanabban a közigazgatási kerületben ugyan, de az üzletek és irodák mellett levő utczákban rendezik be a maguk saját kényelme szerint és saját kizárólagos használatukra épített házaikat, és igy a tulajdonosok által lakott lakások számát túlsúlyba hozzák a bérbeadott lakrészek fölé. Ezzel ellentétben azok, a kik nappal ezekben a fejlettebb részebben élnek a kereskedelem és az ipar szolgálatában, de nem birják el ezeknek a fejlettebb városrészeknek lakbérviszonyait, nem tudnak ott lakást venni maguknak, hanem ki-