Képviselőházi napló, 1906. XXIV. kötet • 1909. február 13–márczius 9.
Ülésnapok - 1906-426
•hruár 25-én, csütörtökön. 248 tóti. országos ülés 1909 ft megajánlás feltételeit az ország magának tartja I fenn. TeMt nekünk törvényadta jogunk van ahhoz, hogy bizonyos feltételekhez kössük az ujonczmegajánlást. Ha már a 67-es álláspontra helyezkedett a t. képviselőház, akkor legalább is be kell tartanunk azt, a mihez az 1867-iki törvény szerint jussunk van ; meg kell cselekednünk azt, a minek a koaliczió születését, életét köszönheti és kivánnunk kell azt, a miért három esztendeig folyt a nemzeti küzdelem : a magyar vezényszót és természetesen az alkotmányellenes szineknek és jelvényeknek kiküszöbölését. (Élénk helyeslés a balpárton.) Ezt annál inkább tehetjük, mert, a mint azt már néhányszor megindokoltuk, a paktum megsértetett, tehát minket az átmeneti korszakban már nem kötelezhet a paktum. Továbbá azért is, mert a mikor 1907-ben már jelentkezett a tiszti fizetések felemelésének az előhírnöke, akkor ugy a függetlenségi párti sajtó, valamint itt a házban maga a függetlenségi párt is kijelentette, hogy csak akkor hajlandó a tiszti fizetések felemelésébe, belemenni, hogy ha magyar lesz a vezényszó. A tiszti fizetések felemelése, ime, megtörtént, tessék tehát megszavazni a magyar vezényszót is ! Molnár Jenő : Nagyon helyes ! Elnök : Ki következik szólásra ? Csizmazia Endre jegyző: Nagy György! Nagy György: T. ház! A törvényjavaslat első szakaszához otyasmit indítványozok, a minek elfogadása elől azt hiszem, hogy sem a honvédelmi minister ur, sem a képviselőház nem fog elzárkózni. Nevezetesen határozati javaslatot terjesztek elő. a mely szerint (olvassa) : »a ház utasítja a honvédelmi ministert, hogy a besorozott uj ónozok számáról tegyen a háznak jelentést.« Mit czéloz ez a határozati javaslat ? Ennek az én véleményem szerint, a ki azt hiszem, hogy ugy tegnapi beszédemben, mint az ujonczok megállapításáról szóló törvényjavaslat tárgyalása alkalmával tartott beszédemben bizonyítékát adta.m annak, hogy mégis csak foglalkozom ezen kérdésekkel . . . (Ellenmondások és derültség jobbjelöl.) T. képviselőtársaimnak, a kik nem foglalkoznak ezekkel a kérdésekkel, mindenesetre könnyebb a dolguk. (Ugy van! balídől.) Tessék elhinni, hogy ha választani kell a két álláspont között, hogy dolgozni-e vagy nem dolgozni: az már ősi mondás, hogy nem dolgozni mindig könnyebb, mint dolgozni. (Ugy van! balfelől.) Molnár Jenő: Kimerülnek a hallgatásban! Nagy György: Ezen határozati javaslatom benyújtása által azt czélozom és azt hiszem, hogy épen ezért a honvédelmi minister ur is elfogadhatja azt, hogy mi mindig tájékoztatva legyünk a felől, hogy az általunk megállapított ujonczlétszámmal szemben mekkora az a szám, a melyet besoroznak, mert jól tudjuk, hogy a felesleg, a fölös szám, — a hogy a törvény kifejezi magát — az 1889 : VI. t.-czikk 15. §-ának rendelkezése szerint a póttartalékba jön. Már most hogy hány ember jut póttartalékba, azt soha meg nem tudtuk, a mindekori kormányok nem tartották kötelességüknek erről a házat tájékoztatni, holott a póttartalékosság intézményének leple alatt voltaképen burkolt létszámemelés rejtőzik. Mert mihelyt veszély van, mihelyt bekövetkezik a háború, a harczok ideje és nincs meg a teljes hadilétszám, az a tényleges legénységből nem telik ki, nem telik ki azokból sem, a kik tartalékosok, azonnal a póttartalékosokra kerül a sor. Ha most mozgósításra kerül a dolog, a mikor megjelennek a sárga plakátok, mert az általános mozgósítás közhírré tétele sárga plakátokon történik, — hogy miért van ez az utasítás, hogy miért ragaszkodnak ehhez a színhez, nem tudom, de ez nem is lényeges, — majd meg méltóztatnak látni, hogy nemcsak a tartalékosokat, hanem a póttartalékosokat is behívják, meg méltóztatnak látni, hogy ezt az úgynevezett fölös számot, tehát ezt a burkoltan felemelt ujonczlétszámot is ép ugy be fogják hivni és az ép ugy köteles elmenni a háborúba, a hol azután a golyónak nincs szeme, az nem fogja kiválasztani tudni, hogy ki a tartalékos, ki a póttartalékos, ki a tényleges katona, egyformán fog pusztulni, szenvedni, elvérezni mind. A nagyobb veszedelem abban van, hogy a póttartalékosok a maguk kikéj>zési idejüket leszolgálva, nagy részük családot alapított — mert ehhez joguk volt a törvény szerint, ezt meg is tették — tehát most a családi körből, a tűzhelyből fogja ez a kegyetlen mozgósítási parancs elszólitani, parancsolólag elhívni ezeket az"embereket, ugy hogy nemzeti szempontból, a nagy egyetemes nemzeti érdek szempontjából ezeknek elpusztulása még nagyobb veszteség — ha lehet, fájdalom, emberélet és ember élet között érték szerint különbséget tenni — mintha a tényleges katona pusztul el, mert az csak maga vész oda és nem pusztul el utána egy egész család, az ő halálával nem hül ki egy családi tűzhely melege. Azt mondotta a honvédelmi minister ur, hogy mindenkinek, ha háború van, az általános védkötelezettség alapján el kell mennie katonának, öriási nagy különbség van katonai szempontból az 1889 : VI. t.-czikk 16. §-a alapján póttartalékba helyezett katonák és az általános védkötelezettség alapján katonai szolgálatot teljesíteni tartozók között, a kik közé sorozhatok a népfölkelők. Egy háború esetén — azt hiszem ezt a honvédelmiminister ur maga is el fogja ismerni — épen olyan elbánásban fognak részesülni ezek a póttartalékosok, mint a tényleges szolgálatot teljesített katonák. Már most én nem arról akarok itt vitatkozni, hogy ezeknek tényleg nem ugyanazt a szolgálatot kell teljesiteniök — ezt természetesnek találom, egyformán viszik a fegyvert és mennek az ellenség elé — hanem arra akarom felhívni a t. ház figyelmét, hogy itt burkolt létszámemelés történik, hogy mindig a mennyivel több fölös szám kerül póttartalékba, a hadvezetőség a parlament kijátszásával, a törvényhozás akaratának megkerülésével, tulajdonképen ugyanannyival több ujonczot