Képviselőházi napló, 1906. XXIV. kötet • 1909. február 13–márczius 9.

Ülésnapok - 1906-426

436'. országos ülés 190!) /< állit ki. A hadvezetőségnek a mi akaratunk, a képviselőház határozata előtt meg kell hajolnia. A mi akaratunk — tulaj donképen a többség akarata — parancsunk az, hogy 44.076 főnyi ujonczot a magyar hadsereg, mint az összes hadsereg kiegészítő része számára állitsanak ki, 12.500 íőt pedig a magyar királyi honvédség részére. Ezt a számot semmiféle czimmel, semmiféle ürügygyei, egyetlen egy ujonczczal sem szabad átlépni. Jekelfalussy Lajos honvédelmi minister: Nem is lesz átlépve ! Nagy György: Jól tudom, hogy az 1889-iki törvény máskép intézkedik. De épen azért hivom fel a t. képviselőház figyelmét de lege ferenda szempontjából arra, hogy nekünk ezt meg kell változtatni. Én nem törvényjavaslatot terjesztettem elő, — méltóztassék meggyőződve lenni, hogy a törvényhozás technikájával is teljesen tisztában vagyok — semmi egyebet nem tettem, csak egy ártatlan határozati javaslatot terjesztettem elő, hogy a minister ur legyen szíves a besorozott ujonczok számáról jelentést tenni a háznak. Jekelfalussy Lajos honvédelmi minister: A véderőbizottság megkapja. Nagy György : . . . Hogy állapítsa meg, mennyi a többlet, mennyi a burkolt létszámemelés, a mely ellen tiltakoznunk kell. Én tegnap nyolcz esztendőről soroltam fel az adatokat, kimutattam, hogy 44.070 ujoncz helyett 70.000-ret is soroznak be. Ez a szám bizonytalan, mert a népességi viszonyoktól és a sorozásra kerülő legények alkalmas, vagy alkalmatlan voltától függ. Ha a minister ur e jelentést megteszi, akkor előttünk két konkrét adat fog feküdni : egyik az a szám, a melyet mi fogadtunk el, a melyet mi parancsoltunk a hadvezetőség részére, a másik az a szám, a melyet a hadvezetőség túllépve hatáskörét, túllépve rendelkezésünket, maga teremtett meg. Tehát e két szám . . . Jekelfalussy Lajos honvédelmi minister: Mesebeszéd ! Nagy György : Parancsol ? Elnök : Tessék csak beszélni. Nagy György: Annyi figyelemmel mégis csak tartozom a minister ur iránt, hogy közbeszólására . . . Elnök: A ministernek sem szabad közbeszólnia. Nagy György : ... válaszoljak. Ezt az elnöki figyelmeztetéssel szemben is meg kell tennem, mint uri embernek. (Zaj.) Elnök: Ne méltóztassék igy folytatni, ne méltóztassék egyáltalán a vita tárgyának keretén kivül beszélni, mert ha igy folytatja, megvonom képviselő úrtól a szót. Nagy György: Nem mondom, hogy törvénytelen ez az eljárás, mert egy törvény szerencsétlen intézkedései katonai szempontból magyarázva, katonai szemüvegen keresztül nézve, tényleg jogossá teszik vagy legalább a jogosság látszatával ruházzák fel a hadvezetőség eljárását. De a jövendő KÉPVH, KAPLÓ. 1906 1911. XXIV. KÖTET. brnár 25-én, csütörtökön. 24$ szempontjából beszélek, hogy tájékoztatva legyen a képviselőház, hogy mekkora a burkolt létszámemelés, hogyha majd tavaszra előkerül a véderőtörvény reformja, teljes hitelességgel, okiratként mutathassak rá a minister jelentésére és az abban levő számokból tüntethessen fel azt, hogy ha nem is járul hozzá a ház a létszámemeléshez, kimutathatjuk, hogy van olyan, az 1867-iki és az 1889-iki törvény rendelkezésével szemben is, és láthatjuk azt a szomorú progresszivitást, a mely ellen mindig tiltakoznunk kell. Látjuk, hogy a hadvezetőség, miután látta a nagy nemzeti ellenállás idejében, hogy a magyar parlament nem hajlandó a létszámemeléshez hozzájárulni, ily módon igyekezett kijátszani, igyekezett megkerülni a nemzet akaratát. Hiszem, hogy a t. honvédelmi minister ur újra pártfogásába veszi kötelességszerűen a hadvezetőség eljárását, de nyugodt lélekkel mondhatom, akár izgatásnak tartja a t. honvédelmi minister ur, akár nem, hogy én a hadvezetőség szellemét, gondolkozását, eljárását egyenesen magyarellenesnek, magyargyűlölettel teltnek látom és tartom. (Ellenmondás.) Mindig azt látjuk,. minden megnyilvánulásában a hadügyi kormányzatnak, — nem a magyar királyi honvédelmi kormányról van szó, de a közös hadügyministeriumi kormányról — hogy minden intézkedésével a mi nemzeti törekvéseinket akarja meghiusitani és igyekezik a magyar parlament akaratával szembehelyezkedni. Ha nem lesz nékem igazam, ha tényleg megtörténik, hogy a hadvezetőség figyelembe veszi a magyar nemzet törvényeiben megnyilatkozó akaratot, akkor a t. minister ur majd nagy diadallal terjesztheti elő jelentését és én leszek az első és erre kötelezettséget is vállalok, a ki tisztelettel meghajlik a jelentés előtt, és mindazokat az állításokat, a melyeket a hadvezetőség ellen most e helyről teszek, visszavonom. De fájdalom, erre nem kerül a sor. A hadvezetőség mai politikáját szivósan folytatja a régi kitaposott utón. Ma is figyelemmel a háborúra, méltóztatnak majd meggyőződni, hogy legkevesebb 80.000 ujonczot fognak besorozni. Illetékes emberekkel beszéltem, t. minister ur, és hiába mondja, hogy ne beszéljek hadnagyokkal, főhadnagyokkal, mert a tábornokok nem állnak csekély személyem rendelkezésére, de elég annyi, hogy illetékes helyről értesültem arról, mert én 'a főhadnagy, a hadnagy szavát is elfogadom igaznak és nem kötöm sarzsihoz az igazmondást, hogy az most a törekvés, hogy lehetőleg mindenkit besorozzanak és a kivel eddig kivételt tettek egyegy apró testi fogyatkozás, például ludtalpuság miatt, (Derültség.) azt most be fogják vonni, hogy az összes tényleges szolgálatot teljesítő katonákat, az összes tartalékosokat levezényelhessék a véres ütközetbe, hogy egy nagyhatalmi hóbortért feláldozzák ezeknek a fiuknak az életét, hogy Aehrenthal külügyministernek egy őrült ideájáért, melyet nem helyeselhet senki Magyarországon ... 32