Képviselőházi napló, 1906. XXIV. kötet • 1909. február 13–márczius 9.

Ülésnapok - 1906-426

242 tóő. országos ülés 1909 február 25-én, csütörtökön. kell nézetem szerint szem előtt tartania és előmozdítania. (Igaz ! ügy van I halfelől.) T. ház ! Nekem még egy indítványom van, a mely^az önálló magyar hadseregnek ténylegesitésére, annak itt Magyarországon való elhelyezésére irányul. (Helyeslés halfelől.) Kérem a t. házat, méltóztassék indítványaimat elfogadni. (ÉUnk^ helyeslés balfelől.) Csizmazia Endre jegyző: Molnár Jenő! Molnár Jenő: T. ház ! Minden tekintetben osztozom azokban, a miket tegnap Mezőíi Vilmos t. képviselőtársam interpellácziójában a háború veszedelmére vonatkozólag előterjesztett. Mi annak idején előre figyelmeztettük itt e házban a külügyi kormányt, hogy ebből a diplomácziai eljárásból mily veszedelem fog az országra háramolni. Emlékeztetek arra, hogy Nagy György képviselőtársam megjegyzésére, hogy Törökországgal szemben bizonyos pénzügyi kompenzáczióba fogunk bocsátkozni, mosolylyal válaszoltak, és ime nemcsak pénzügyi kompenzáczióról van szó, de teljesen komoly európai háború fenyeget bennünket. Az ujonczjavaslattal ez annyiban van összeköttetésben, a mennyiben azon hadsereg ujonczainak megajánlásáról van szó, a mely hadsereg lesz hivatva megint a czentralisztikus osztrák kormány hatalmi politikáját a Keleten képviselni. Négyszáz esztendeje, hogy Magyarország hozzá van kötve Ausztriához, négyszáz esztendeje folytonosan megújulnak a nagy harczok és küzdelmek, a melyekben kérjük, hogy bennünket e bilincsek alól végre szabadítsanak meg. Hozzá vagyunk kötve egy már úgyszólván döglöttfélben levő testhez, a mely bennünket végigvonszol, és a melyért oly nagy áldozatokat kell hoznunk. Elnök : . Kérem a képviselő urat, méltóztassék parlamentáris kifejezéseket használni. Molnár Jenő: Lehetetlen, hogy ez az állapot tovább is fentartassék, mert hiszen az, a mit az osztrák diplomáczia most tesz, nem egyéb, mint épen ellenkezője annak, a mit elérni czéloz, hogy ugyanis itt erős osztrák és magyar birodalom álljon fenn, mert azt a devalvácziót, a mely a túloldalon készül, már semmiféle hatalom fentartani nem képes. Mi fog bekövetkezni ? Az, hogy nem lesz osztrák és magyar birodalom, hanem kell lennie egy erős Magyarországnak, egy naturalizált országnak, a mely a germán és szláv törekvésekkel szemben mint egy ék, egy kőszikla álljon fenn. Ez fog megfelelni az európai politikának és ez megfelel a mi érdekeinknek. Azért annak a hadseregnek nem akarjuk az ujonczokat megajánlani, a mely hadsereg e politika szolgálatában áll, mert ez a politika teljesen ellenkezik azzal, a mi Magyarország érdeke. T. képviselőház, Kmety Károly t. képviselőtársam felemlítette, hogy a tengerészet nálunk mennyire fejletlen, teljesen el van maradva. Ezt is annak az osztrák politikának köszönhetjük, melyet az európai diplomáczia folyton és folyton orránál fogva vezet. Addig, míg ők boldogulásukat nem a maguk szűk határain belül keresik, hanem szerveznek tengerészeti haderőt és gyarmatokat hódítanak, addig minket egy kősziklára és kecskékre szorított országba késztetnek, hogy oda temessük a milliárdokat. Kétezer millióra becsülöm az áldozatot, a melyet Magyarország és Ausztria Bosznia okkupácziójára és annektálására fordított. Hogyha ez a 2000 millió a tengerészeti haderő fejlesztésére fordíttatott volna, mily előnyöket tudtunk volna biztosítani az országnak! Szemere Huba : Hiszen nincs tengerünk, minek a tengerészeti haderő ! Molnár Jenő; Hiszen ezt beszélem én is; gyarmati politika kellett volna nekik. Bennünket az európai diplomáczia most is beleszorítana háborúba. Oly annektálásra szőrit, a mely épugy, mint annak idején Bosznia okkupácziója, harmincz évre megbénította az ország erejét, ismét oly áldozatokkal járna, hogy az ország erejét harmincz álló esztendőre meg fogja bénítani. Beszéltem a tengerészet fogyatékosságáról nálunk. Néhány adatot fogok felhozni, hogy hogyan állunk e téren, hogy milyen lriilönbségek vannak a mi tengerészeti haderőnk és a külföldi államok tengerészeti hadereje közt. Az első helyen áll Angol ország, mely 52 sor-csatahajóval rendelkezik 780.000 tonnatartalommal. Azután jönnek az Egyesült Államok, azután Németország, Francziaország, Japán, azután Oroszország, Itália és Ausztria-Magyarország. Ez a sorrend. Hogy milyen differenczia van a haderő közt, elég megemlítenem azt, hogy nekünk kilencz hajónk van, körülbei ül 58.000 tonnatartalommal. Méltóztassék az összehasonlítást megtenni, hogy milyen különbség van miköztünk és Anglia közt. De nem akarok Angliára hivatkozni, csak Itáliára hivatkozom, annak is legalább kétszer akkora tengeri hadereje van, mint nekünk. Felhozták itt, hogy hiszen a szárazföldi hadsereg is mennyi töméntelen millió áldozatot kivánt tőlünk, és most előállnak azzal, hogy mi a tengerészetet is fejleszszük. Nem, t. ház, ezt a hibát jóvátenni teljesen lehetetlen, mert a mit a külföldi államok ezen a téren fokozatosan tettek, azt mi már képtelenek vagyunk pótolni. Csak jellemezni akarom itt, hogy ez a politika nemcsak hogy a múltban folytonosan sarczolt bennünket, hanem még jövendő boldogulásunkat is egy pár századra elvágta, mert ma lehetetlen arra vállalkozni, hogy egy ilyen tengerészeti fegyverkezésbe belemenjünk, mert még azt sem tudjuk utolérni, hogy pótoljuk azt, a mivel Anglia ma rendelkezik. Hiszen ezeknél a tengerészeti felszereléseknél nem lehet megállni, mert az ujabb technika mindig ujabb és ujabb áldozatra sarkalja az államokat. Építés alatt áll most körülbelül 50%-a annak, a mi már megvan. Bátor vagyok felolvasni azt is, hogy mennyi áll már most is építkezés alatt. Itt van Anglia, mely épít nyolcz csatahajót 235.000 tonnatartalommal, azután az Egyesült-Államok építenek hatot, Németország hetet, Francziaország hatot,