Képviselőházi napló, 1906. XXIV. kötet • 1909. február 13–márczius 9.

Ülésnapok - 1906-426

426. országos ülés 1909 február 25-én, csütörtökön. 243 Japán hármat, Itália hármat, Oroszország hatot, Ausztria-Magyarország kilenczet. Ez utóbbiaknak tonnatartalma 48.000, ugy, hogy ha meg lesz épitve ez a kilenoz, a másik meglevő kilenozczel együtt még mindig csak 126.000 tonnatartalomnak fog megfelelni. Ezeket látva, azt hiszem, eljön már egyszer annak az ideje, mikor ezen dolgokról a magyar képviselőházban igenis komolyan beszélni kell. Ha most ezeket a kérdéseket felhozza az ember, azt mondják, hogy ne bolygassuk ezeket a kérdéseket épen most, mikor nekünk külügyi bonyodalmaink vannak. Hát mikor alkalmas ezeket a kérdéseket bolygatni ? Nem épen akkor, mikor azoknak a sok beszédeknek a jóslata, melyeket a 48-as párt ezirányban mondott éveken keresztül, bekövetkezett ? Nem épen akkor kell figyelmeztetni az osztrák köröket és kormányköröket, hogy ezt a politikát tovább ne folytassák ? Azt mondják Kmety képviselőtársamnak, mikor a tengerészet fejlődéséről volt szó, hogy a magyar ember nem akar tengerész lenni, hogy itt nincs alkalmas emberanyag és azért van az, hogy a hadsereg tengerészeiében a magyarság nincs azzal a százalékkal képviselve, mint a mennyivel a kvóta arányában a költségekhez hozzájárul. Ezelőtt néhány esztendővel arra figyelmeztettük a t. kormányt, hogy Fiúméba tegyen egy magyar ezredet. Fiúméban nevezetesen egy horvát ezred van és azért tegyen oda egy magyar ezredet, hogy a katonák megtanulják ott a tengerészettel járó dolgokat és kedvük kerekedjék, esetleg családot alapítva, a tengerészeti szolgálatra. ;;

,H Nemzeti szempontból is kívánatos ez, mert a magyarságot semmi sem alkalmas Fiúméban jobban terjeszteni, mintha oda teszszük a katonaságot. Nemcsak abból a szempontból czélszerű ez, hogy a magyar kultúra oda bevezettessék, hanem abból a szempontból is, hogy megkedveltessük az ottani lakossággal a magyarságot. Ennek a csekély kérésnek sem tett eleget a honvédelmi kormány. Pedig ez nem oly nagy dolog. A diszlokáczió minden évben keresztül vitetik, s nagyon könnyen megtehette volna, hogy a Jelasics-ezred helyett a szegedi 46-ik vagy a nagyváradi 37-ik ezredet oda áthelyezte volna. Ilyen adminisztratív csekélységekkel mennyi szolgálatot lehet tenni a magyarságnak! A honvédelmi kormány, a mint azt többször megemlíteni szerencsém volt, nem a magyar parlamentnek felelős kormány, hanem a bécsi hadügyminister kirendeltsége ós a legcsekélyebb kérdésben sem tehet semmit, mig a bécsi hadügyi kormányt meg nem kérdezi. Az ujonczmegajánlásnál szóvá kell tenni ezen kérdéseket, különösen a mai időben, mikor a magyarságtól ismét óriási pénzáldozatot kivannak, olyan czél szolgálatára, mely nem a magyarság jövendő politikájának ezélja, hanem czélja annak az osztrák nagyhatalmi hóbortnak, melynek már annyi áldozatot hoztunk. Nekünk nem kell a nagyhatalmi állás, mi annak mindig csak hátrányát éreztük. A nagyhatalmi állás szorított bennünket bele egy szövetségbe, melynek fentartása milliókba és miihókba kerül, mely most kell, hogy megtegye a maga szolgálatát. Békében nincs arra semmi szükség, csak háborúban, és majd meg fogjuk látni, vájjon ez a szövetség teljesiti-e a maga feladatát. A mint az események mutatják, nagy önmegtartóztatásra van szüksége az osztrák diplomácziának, hogy Szerbiával szemben támadólag fel ne lépjen. Nekem az az óhajom, hogy ebben a tekintetben a végsőig kell mennünk és mindent elkövetnünk, hogy Ausztria-Magyarországnak ne kelljen támadólag fellépni, csak a saját védelmére. Elismerern, hogy egy kétszáz kilométernyi védelmi kordon fentartása töméntelen milliókba kerül, de ha már a diplomáczia kicsit korábban vetette fel a kérdést, a mely nem volt időszerű, akkor kötelességünk mindent elkövetni, nehogy minket az európai diplomáczia okoljon, hogy mi kezdtük meg a háborút, a. melynek következményeit be nem láthatjuk, s a melyért a felelősséget nem tudom ki fogja magára venni. Az ujonczmegajánlás bizalmi kérdés volt mindig a kormánynyal szemben. Én azokból a cselekedetekből, melyeket a t. kormány eddig elkövetett, nem tudok olyat következtetni, a mi az én nézetemet megváltoztatná. A legutóbbi napok eseményei is csak szaporították bizalmatlanságom okait, s ezért én az ujonczmegajánlási törvényjavaslatot meg nem szavazom. (Helyeslés balfelöl.) Elnök." Szólásra senki sincs feljegyezve; ha tehát szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. Az előadó ur nem kivan szólni. A honvédelmi minister ur kíván szólni. Jekelfalussy Lajos honvédelmi minister: T. képviselőház ! Nagy György képviselő ur felhozta a nazarénusok kérdését. A katonai igazgatás a legnagyobb méltánylással, a legnagyobb elnézéssel és faelemmel van minden egyes vallásfelekezet iránt, de tény, hogy ez államilag nem elismert és olyan vallásfelekezet, a mely a véderőt határozottan károsítja, tehát a melynek államellenes tendencziái is vannak. Mindazonáltal a hadvezetőség minden néven nevezendő módot megkísérel arra nézve, hogy ezeket ugy alkalmazza a katonaságnál, hogy ne kelljen fegyvert fogni ok. (Helyeslés balfelől.) Legnagyobb részük a betegápolásnál van alkalmazva, de olyan esetek is előfordulnak, hogy több nazarénust soroznak be, mint a mennyi esetleg egy hadtest területén ilyen foglalkozásra alkalmazható volna. Én csak biztosithatom a képviselő urat, hogy a legnagyobb elnézéssel és a vallási tekintetek legnagyobb figyelembevételével kezehk ezeket, de olyan esetekben, a hol határozottan rosszakarat nyilvánul meg, — nehogy a rossz példa esetleg ragadós legyen a többi védkötelesekre nézve — szigorúbb eljárást is kénytelen a katonai igazgatás foganatosítani (Helyeslés balfelől.) és néhány börtönbe is kerül, 31*