Képviselőházi napló, 1906. XXIV. kötet • 1909. február 13–márczius 9.

Ülésnapok - 1906-425

h%. országos ülés Í909 február 2't-én, szerdán. 217 szavazott ujonczlétszám 44.076 főnyi, a honvéd­ségnél 12.500. főnyi, addig 1894-ben ezen 56.389 ujonczczai szemben tényleg besoroztak 76.770 ujonczot, tehát 20.000 ujonczczai többet. (Mozgás. Thaly László közbeszól.) Thaly László képviselő­társam közbeszólására azt jegyzem meg, hogy a póttartalékost is elviszik a háborúba, 'a golyók­nak pedig nincs szeme, a golyó nem nézi, hogy kit tettek az 1889. évi VI. t.-cz. 15. §-a alapján póttartalékba, hanem annak a póttartalékosnak is foly a vére. A katona háborúra való, a végső czél mégis az, hogy a háborúban megvédje a nem­zetet. A háborúban nincs különbség póttartalékos vagy sorhadi szolgálatban álló között. (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Nagy György: 1895-ben besoroztak 80 ezret, 1896-ban 69.578-at, 1898-ban 67.950-et, 1900-ban 68.635-öt, 1901-ben 68.576-ot, 1902-ben 68 ezret. T. ház ! Nem tudom, méltóztatik-e kiérezni ebből a sérelmet. Nem én vetettem fel ezt, — hogy megnyugtassam a honvédelmi minister urat — hanem gr. Apponyi Albert évek során át rámuta­tott arra, hogy ez végtelenül súlyos sérelem a magyar nemzetre nézve, hogy a törvényhozás hatáskörének valóságos kijátszása. Mert ezt a többletet mire forditják ? Erről intézkedik az 1889 : VI. t.-cz. 15. §-a. Hogy ezt a fontos kérdést megvilágíthassam, a szakasznak tisztán erre vonatkozó rendelkezését olvasom fel (olvassa) : »A közös hadsereg (haditengerészet) és a honvédség ujonczjutalékainak teljes fedezése után fenmaradó ujonczok, mint »fölös számmal besorozottak« a póttartalékba osztandók be. Ezen fölös számban besorozottak a közös hadsereg és honvédség között, azok ujonczjutalékának arányá­ban, sorsszámaik szerint oly módon osztandók fel, hogy a legmagasabb sorsszámuak a honvédség­hez jutnak ; ellenben a póttartalékba közvetlenül besorozottak a szerint, a mint a közös hadsereg­beli vagy honvédségi zárszámokon belül esnek, jutnak a közös hadseregbe vagy a honvédségben Ez a fölösen besorozott szám tehát a pót­tartalékba kerül, vagyis ha nem is teljesitik azt a hosszú tényleges szolgálati időt, mihelyt szük­ség van rá, teljes életükkel, minden csepp vérükkel a hadi szolgálatban kötelesek állani és épen ugy viszik őket az ellenség elé, mint a tényleges szol­gálatot teljesítő katonákat. Kmety Károly: Ha a létszámban fogyaték áll be! Nagy György: Szóval, ha reájuk szükség kerül. Épen Kmety Károly t. képviselőtársam helyesen reámutatott a póttartalékosság kérdésé­ben arra, — a mi 1889 előtt is volt — hogy bizo­nyos számot kellene a közös hadsereghez utalni, mondjuk 10%-ot, a többit pedig a honvédséghez. Most pedig az eljárás az, hogy itt is megkerülve a magyar nemzetnek ha nem is tételes intézkedését, de mindenesetre többször megnyilvánult akaratát, épen a közös hadsereghez osztják be ezeknek leg­nagyobb részét csak azért, hogy ezzel is a hadsereg egységesítése felé közeledjenek. KÉPVH. NAPLÓ. 1906 19.11. XXIT. KÖTET. Kmety Károly: Nagy sérelem! Nagy György: Méltóztassanak meggyőződve lenni, hogy a képviselőházban egyetlen egy szót sem mondanék olyant, a mit nem tartok bebizo­nyitottnak és nem beszélnék, ha nem érezném, hogy szükség van arra, hogy itt az ujonezmeg­ajánlás során kifejezést adjunk azoknak a sérel­meknek. Nekünk jogunk van követelni, hogy a honvédelmi minister ur ezekre a fontos, az ország sorsát, mélyen érdeklő kérdésekre megfelelő meg­nyugtató választ is adjon, és ha nem ad megnyug­tató választ, akkor legalább a parlament, a magyar országgyűlés képviselőháza teljesítse a maga alkot­mányos kötelességét. Méltóztatik látni honvédelmi minister ur, hogy itt kormánypárti képviselőtársaim is teljesen igazságosnak, teljesen méltányosnak tartják erre nézve tett felszólalásomat. A lényeg tehát az. hogy a míg mi 44.000 ujon­czot szavazunk meg, addig 60—65—70.000 ujon­czot . . . Jekelfalussy Lajos honvédelmi minister: Al­talános a védkötelezettség ! Nagy György: Akkor minek szavazunk mi meg 44.000 ujonczot ? Akkor méltóztassék azt mondani, a mit a honvédelmi minister ur mond, hogy általános a védkötelezettség és a ki taug­lich, a ki megüti a mértéket, az mind katonának vétetik be. Arról nagy viták vannak, t. honvédelmi mi­nister ur, hogy a szám mekkorában állapittatik meg. En tudomásul veszem a honvédelmi minister ur nyilatkozatát, hogy miután általános védköte­lezettség van, ennélfogva helyes, ha több ujonczot soroznak be. De akkor komédia, paródia az, a mit velünk csináltatnak, hogy egy bizonyos számú ujonczot szavaztatnak meg. Jekelfalussy Lajos honvédelmi minister: Az csak békelótszám ! (Zaj.) Elnök : Csendet kérek. Nagy György: Nem tudom, foglalkoztak-e t. képviselőtársaim katonai kérdésekkel, a pót­tartalékosok kérdésével. Háború esetében ugyan­azon szolgálatot végzi, ha be van szólitva. Méltóz­tassék figyelemmel kisérni, hogy mikor háború van, akkor a póttartalékosokat beszólitják a hadi­létszám kiegészítésére. Tehát burkoltan létszám­emeléssel van dolgunk. A mint emiitettem, 44.000 ujoncz helyett 60 és 70.000 ujoncz soroztatik be. Ezért szükséges, hogy végre kontingentálva legyen ez a szám, nem ugy, mint a honvédelmi minister ur- mondja, hogy általános a védkötele­zettség . . . Jekelfalussy Lajos honvédelmi minister: A tör­vény mondja ! Nagy György: . . . hanem mondjuk ki azr, hogy be lehet sorozni meghatározott számot, tehát már a szám is kontingentáltassék, ebből a besoro­zott számból pedig tényleges szolgálatra behivas­sék egy másik meghatározott számú legénysége Méltóztassék elolvasni a függetlenségi és 48-as párt tagjainak a múltban mondott beszédeit, 28

Next

/
Oldalképek
Tartalom