Képviselőházi napló, 1906. XXIV. kötet • 1909. február 13–márczius 9.
Ülésnapok - 1906-425
214 435. országos ülés 1909 február < 2k-én ! szerdán. találunk a katonai téren is. Az ujonczjutalék megállapításáról szóló törvényjavaslatban megállapítja a t. ház azt a haderőt, a melyet a hadsereg részére szükségesnek tart, az ujónozok megajánlásánál pedig az a kérdés döntendő el, vájjon felhatalmazza-e a most uralmon levő kormányt arra, hogy ezt az ujonczjutalékot igénybe vegye. Ilyen bizalmi kérdésről lévén szó, a mint már többször előadtam, s a mint újból ismételnem kell, elsősorban azt a kérdést kell eldönteni, vájjon az a kormány, a mely ma az ügyeket vezeti, érdemes-e arra, hogy bizalommal viseltessünk iránta, méltó-e arra, hogy a többség által támogattassék. Itt természetesen az a kérdés, hogy a legaktuálisabb ügyben, a melyet elismerten, ugy a kormánykörökben, mint az országban, a közvéleményben az egész politikai helyzet sarkpontjának tartanak, a kormánynak mi az álláspontja. Vissza kell térnem, t. ház, arra a meggyőződésre, hogy a t. ház az ujonczj avaslatot meg nem szavazhatja ennek a kormánynak addig, a mig nem tudja róla, hogy vájjon érdemes-e a bizalomra ; hogy vájjon megérdemli-e a bizalmat első sorban a bank-kérdésben elfoglalt álláspontja folytán. Az ujonczjutalék megállapitásáról szóló törvényjavaslat tárgyalásakor voltam bátor rámutatni arra, hogy egyáltalában anomáliának tartom azt, hogy a t. kormány a legaktuálisabb kérdésben állást nem foglal; hogy tárgyalásokba bocsátkozik egy idegen hatalommal, egy külföldi állammal a nélkül, hogy a közvéleményt és a többséget tájékoztatná arra nézve, hogy tulaj donképen mit akar elérni. Hiszen mi nem kivanjuk a kormánytól azt, hogy közölje velünk a taktikai részleteket; hogy közölje velünk azt, hogy minő modus procedendit akar választani, de igenis elvárhatjuk, hogy tudassa velünk, hogy a kiegyezési törvény értelmében meginditandó tárgyalásokkal a közös bank fentartását, a kartellbankot, vagy végül az önálló bankot akarja-e elérni. Még nem volt a világon kormány, a mely tárgyalásokba bocsátkozott volna a nélkül, hogy a többséget tájékoztatta volna arra nézve, hogy mi a szándéka, mi a programmja, mi a politikája. (Mozgás balfelöl.) Bozóky Árpád : Ez a parlament lekicsinylése ! Farkasliázy Zsigmond: Ezt általában* véve is anomáliának, megmagyarázhatatlan dolognak kell tekintenem, de a mai pillanatokban különösen is tarthatatlan az a helyzet, hogy a t. kormány jónak látja, ebben a legfontosabb, kardinális politikai kérdésben nem nyilatkozni ugyanakkor, midőn a többség tudvalevőleg kifejezetten állást foglalt ebben a kérdésben oly irányban, a melytől eltérni nem hajlandó és a mely irányban, ha a t. kormány a többséggel együtt haladni nem akar, akkor kétségtelenül érdemetlenné vált a többség bizalmára. (Ugy van balfelöl.) Azt kérdem tehát a t. többségtől, hogy hogyan szavazhatja meg egy kormánynak az ujonczj avaslatot akkor, midőn nem tudja, hogy vájjon ezen fontos kérdésben, a bankkérdésben a kormány szándéka egyértelmű-e a többségével és az ő elveivel ? (Mozgás balfelől.) De tovább mehetek, t. ház. Egészen biztosan tudja a többség, hogy a kormány nem azt akarja, a mit a többség akar, mert a kormány már olyan értelemben nyilatkozott, hogy a kartellbank alapján óhajtja a bankkérdést megoldani, holott egészen kétségtelenül tudjuk azt is, hogy a többség határozottan meggyilatkozott a tekintetben, hogy csakis a nemzeti bankot hajlandó megszavazni. Hát lehet-e egy kormánynak bizalmat szavazni és a kormányzásra való hatalmat kezébe adni akkor, midőn az a kormány a többségnek egyértelmű akaratnyilvánitását figyelmen kivül hagyja sőt azzal ellenkező állást foglal el ? De visszatérek kiindulási pontomra. Nem akarom itt ma a bankkérdést vitatni, csak azt kívánom a parlamentarizmus elvénél fogva, s a helyesen felfogott többségi jogok alkalmazhatósága szempontjából, hogy a kormány nyilatkozzék pro vagy kontra, a közös vagy az önálló bank mellett vagy ellen ; (Ugy van ! balfelől.) akkor azután a többségnek módjában lesz állást foglalni és én mondhatom, t. ház, hogy mi az ellenzék részéről nem fogjuk megakadályozni a függetlenségi pártot abban, hogy esetleg, ha jónak látja, megszavazza az ujonczokat és bizalmat szavazzon annak a kormánynak, a mely esetleg a közös bank fentartása mellett foglal állást, de ma már, azt hiszem, nyilatkoznia kötelessége a kormánynak. (Mozgás a baloldalon.) Elnök : Kérem a képviselő urat, ne méltóztassék a bankkérdést oly tüzetesen és részletesen fejtegetni, mert az ma nincs napirenden. (He~ lyeslés.) Bozóky Árpád: Elég baj ! (Mozgás.) Elnök: Bocsánatot kérek, a képviselőház határozta el, hogy ma az ujonczmegajánlási törvény tárgyaltassék. Bozóky Árpád : De ha nem érdemli meg a kormány ! (Mozgás balfelől.) Farkasliázy Zsigmond : Én a bankkérdés érdeméről abszolúte nem nyilatkozom ; még azt sem mondottam meg, hogy vájjon én vagy azok a t. képviselő urak, a kik velem egy elvet vallanak, a nemzeti bank álláspontján, a kartellbank álláspontján, vagy a közös bank álláspontján vannak-e. Én azt a formai kérdést vitatom folytonosan, hogy a kormánynak valamely irányban nyilatkoznia kell, mielőtt a többség bizalmának vagy bizalmatlanságának kifejezést adna. Bozóky Árpád : A kormány nem nyilatkozik, tehát nem érdemes a bizalomra. Ugron Gábor : Nem a kormánynak adják az ujonczokat! (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Farkasházy Zsigmond: De el kívánok tekinteni a legaktuálisabb kérdéstől, a mely szerény meggyőződésem szerint egyedüli vagy legalább is legfőbb döntő momentumát képezi a bizalom vagy bizalmatlanság kérdésének, a melylyel pedig kapcsolatban van az ujonczok megajánlásának.
