Képviselőházi napló, 1906. XXIV. kötet • 1909. február 13–márczius 9.

Ülésnapok - 1906-425

425. országos ülés 1909 február 2í-én, szerdán. 215 megszavazásának kérdése. De miután voltam bátor reámutatni arra, hogy az ujonczok megajánlása kizárólag bizalmi kérdés, ennélfogva szükséges, hogy röviden legalább megvitassam általában azt a kérdést, hogy vájjon a kormány érdemes-e a t. ház és az ország bizalmára, tehát megszavazhat] uk-e neki az ujonczokat, vagy nem. Hogy mi az ellenzék részéről bizalmatlansággal vagyunk a t. kormány iránt, ezt nem szükséges részletesen fejtegetnem, Azok az okok eléggé ismeretesek és eléggé kifejtettek, a melyek az ellenzék oldalán és az ország széles rétegeiben nagy bizalmatlanságot keltettek a kormány iránt. Hiszen bizalmatlansággal kell lennünk a kormány iránt elsősorban azért, mert közjogi téren visszafejlődést idézett elő, mert az összbirodalmi eszmének ujabb és ujabb segítőeszközöket szolgáltatott; bizalmatlansággal kell lennünk a kormány iránt azért, mert az ország alkotmányának biztosítékait kötelességszerűen meg nem szerezte ; bizalmatlansággal kell lennünk a kormány iránt azért, mert a paktumra nézve, a melynek alapján kormányt vállalt, a nemzetet és a többséget nem tájékoztatta, tehát tulaj donképen megtévesztette ; bizalmatlansággal kell lennünk a kormány iránt azért, mert a paktumban foglalt jogainkat sem érvényesítette, s az abban foglalt kötelezettséget... Elnök (csengd) : A paktum meg épen nincs napirenden. Méltóztassék a tárgyhoz szólni. Farkasházy Zsigmond: Azt fejtem ki. hogy miért vagyok bizalmatlansággal a kormány iránt. Elnök: Ez nem bizalmi kérdés; senki sem nyújtott be bizalmi indítványt. Itt szó van az 1909. évre kiállítandó ujonczok megajánlásáról szóló törvényjavaslatról. Ehhez tessék szólni. (A szónok leül.) Bozóky Árpád : Helyes ! Helyes ! Elnök : Szólásra ki következik ? Csizmazia Endre jegyző : Nagy György ! Nagy György: T. ház ! Midőn az lf 09. évre kiállítandó ujonczok megajánlásáról szóló törvényjavaslat tárgyalásánál a magam véleményét, a magam meggyőződését előadom, mindenekelőtt kijelentem, hogy a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslatot a magam részéről el nem fogadom. (Helyeslés balfelől.) Méltóztassanak megengedni nekem, hogy rámutassak arra, hogy a honvédelmi minister urnak azon válasza, a melyet az ujonczok megállapításáról szóló törvényjavaslat tárgyalása alkalmával lefolyt vitában adott, nem lehet olyan, a mely minket ellenzékieket, de még olyan sem, a mely önöket, kormánypártiakat kielégíthetné. En végigtanulmányoztam lelkiismeretesen 1867-től kezdve a katonai kérdésekben itt a képviselőházban elmondott beszédeket, végigtanulmányoztam az ebben a tárgyban itt folyt vitákat és nyugodt lelkiismerettel, elfogultság nélkül mondhatom, hogy tartalmasabb, adatokban gazdagabb vitát egyetlenegy évben sem folytattak, mint mi az elmúlt héten. (Mozgás.) Méltóztassék elolvasni azokat a beszédeket, s azután megállapítani, hogy vájjon obstrukcziós beszédek voltak-e azok, vagy pedig komoly tanulásra, szorgalomra, utánjárásra valló beszédek % En a magam részéről annyira tisztelem a parlamentet, oly sok idealizmussal jöttem be a parlamentbe és annyi van még bennem ebből az idealizmusból, hogy nem is szeretném magam részéről, hogy akkor szólaljak fel, akkor beszéljek, ha nincs mondanivalóm és hogy a mondanivalómat esetleg hosszabban fejtegessem, mint a mennyire azt szükségesnek találom. De honnan legyen az embernek lelki ereje a további harczra, tanulásra, a mikor látja, hogy hiába áll elő az adatok gazdag halmazával, azért a honvédelmi minister ur nem méltatja azokat arra, hogy megadja a választ; a honvédelmi minister nem minket, de a magyar törvényhozást nem méltatja arra, hogy a maga katonai programmját kifejtse a t. ház előtt. T. képviselőház! A honvédelmi minister ur válaszában csak néhány apró, kisebb, mondhatnám lényegtelen természetű sérelemre mutatott rá, a helyett, hogy nagy, hatalmas katonai programmot adott volna, a helyett, hogy a mint az osztrák honvédelmi minister megtette az ujonczvita során 1908-ban, ismertette volna a véderőjavaslat intézkedéseit, hogy a képviselőház tagjai már most mellette, vagy ellene állást foglalhassanak, hogy a közvélemény ebben a kérdésben tájékoztatva legyen, és a közvélemény utján a választópolgárok is e fontos, a nemzet sorsát talán hosszabb időre eldöntő kérdésben állást foglalhassanak. Tájékozatlanságban, sötétségben hagyott mindnyájunkat a honvédelmi minister ur válasza, és nekem ez nem a magam szempontjából fáj, én soha sem taksálom a magam személyiségét annyira, de fáj a magyar parlamentarizmus szempontjából, fáj az, hogy az a minister, a ki felelősséggel tartozik a magyar törvényhozásnak, ez alól kitér és beszédében nem tájékoztatja a képviselőházat azon kötelességszerű részletezéssel, a melyet nemcsak megkívánhatunk, de megkövetelhetünk minden ministertől. T. képviselőház, sajnálom, hogy az elnök ur nem engedte meg Farkasházy Zsigmond t. képviselőtársamnak és barátomnak, hogy egészen szabályszerűen, a házszabályok rendelkezéseinek figyelembevételével, az ujonczmegajánlás kérdésével kapcsolatban ismertesse az egész kormány politikai működését, ismertesse a politikai helyzetet, mert az elnök ur épen . . . Elnök : A képviselő urat figyelmeztetem, hogy az elnöki figyelmeztetést vita tárgyává tenni nem szabad és ha igy folytatja, megvonom a szót a képviselő úrtól. Nagy György: Én tehát beszédem későbbi során fogom fejtegetni azokat az okokat, a melyek engem arra kényszerítenek, hogy a kormánynyal szemben bizalmatlansággal viseltessem. Most elmondom azokat, a mik az elnöki felfogás szerint is szakszerűen hozzátartoznak a vita keretébe, az elnök ur által fölállított szűk keretben,..