Képviselőházi napló, 1906. XXIV. kötet • 1909. február 13–márczius 9.
Ülésnapok - 1906-425
4-25. országos ülés 1909 február 2í-én, szerdán. 213 és a melyek a magyar politikai élet fejlődésére éveken keresztül döntő befolyást gyakoroltak. De ha már egyáltalában kifogásolható, hogy a többség részéről semmiféle hajlandóság nem mutatkozik arra, hogy a parlamentáris elveknek megfelelő vita fejlesztessék ki és folyjon le, annál inkább kifogásolható az a gyakorlat, a melyet a t. honvédelmi minister ur ebben a házban meghonosított. Régebben ugyanis a honvédelmi ministerek nagyon is részt vettek a vitában, minden egyes felmerült kérdésre nézve kötelességszerűleg nyilatkoztak, a szükséges felvilágosításokat megadták. Ezzel szemben az ujabb gyakorlat szerint a t. honvédelmi minister ur egészen hézagosan és nagy általánosságban szólt hozzá egy-két kérdéshez, mig az itt felmerült kérdések túlnyomó részéről abszolúte nem beszélt, és első sorban nem beszélt arról az itt pertraktálás tárgyát képezett nagyfontosságú és nagyjelentőségű kérdésről, vájjon tényleg küszöbön áll-e a hadsereg reformja, a mint a minister ur egy odavetett megjegyzéséből hallottuk, és a mennyiben tényleg küszöbön állana a hadseregnek ez a reformja, milyen irányelvek fognak ebben a reformban érvényesülni 1 Én figyelmébe ajánlom a t. minister urnak kollégája, az osztrák Landwehrminister, Georgi, eljárását. Bozóky Árpád : Ott megbecsülik a ministerek a pártokat és a parlamentet! Farkasházy Zsigmond: Az osztrák Landwehrminister tavaly, de gondolom az idén is részletes beszédben a legbehatóbb felvilágosításokat adta mindazon kérdésekre, a melyek a katonai ügygyei és főleg az uj véderőtörvény reformjával kapcsolatban felhozattak. Bozóky Árpád: Ott nem rejtik véka alá programmjukat! ~ - i Farkasházy Zsigmond: Határozott és szilárd állást foglalt el minden egyes kérdésben, és sajnálattal kell konstatálnom, hogy ez az állásfoglalás bizony minden egyes esetben a mi rovásunkra történt; sajnálattal kell konstatálnom, hogy az valóságos hadüzenet volt a magyar állásponttal szemben, és erre a hadüzenetre a megfelelő válasz magyar részről —, sem a képviselők részéről, sem a minister ur részéről —, nem jött. Hát bocsánatot kérek, én ugy tudom, hogy a mai többség pártjai az ő existencziájukat, hatalmukat annak köszönhetik, hogy a magyar parlament iránt a legodaadóbb, a legnagyobb lelkesedést tanusitották. Buzáth Ferencz: Te is annak köszönheted! Farkasházy Zsigmond: Igen, ezt elismerem, de én megmaradtam ezen az állásponton és épen azt kifogásolom, hogy önök nemcsak nem küzdenek a parlament tekintélyének a régi nivón való fentartásáért, de szinte tudatosan hozzájárulnak ahhoz, hogy ez a parlament semmivé sülyedjen, egy olyan testületté, a hol strikt szabályok szerint bizonyos időn keresztül kell az ellenzékembernek a tüdejét pusztítani, hogy elteljék az idő, de hogy itt komoly tárgyalások folyjanak, hogy az országot érdeklő kérdések megvitattassanak, tisztáztassanak és irányítás adassék a hatalomnak arra nézve, hogy mi a közóhaj : ez az állapot megszűnt. Ezt tartom én a legsajnálatosabbnak. Még azt, hogy a honvédelmi minister ur egyes kérdésekben ma még nem nyilatkozik, kibírná az ország ; abból nagyobb baj nem származik ; de ha egy parlament olyan színvonalra sülyed alá, hogy nem tartják érdemesnek sem a ministerek, sem a kéjwiselők arra, hogy ott kifejtsék nézeteiket, hogy irányítást, felvilágosítást adjanak, ez a magyar alkotmány legerősebb biztositékának, a parlamentarizmusnak lejártát jelenti. Hiszen, t. ház, én csak arra utalok, a mit épen voltam bátor említeni Georgi osztrák Landwehrministernek a tavalyi beszédéről. Akkor sem talált semmiféle reflexióra a magyar parlamentben, most sem talált. Én kérném a t. minister urat, ha ugyan egyáltalán érdemesnek tartja ezt a parlamentet arra, hogy az itt elhangzottakra reflektáljon, hogy miért nem nyilatkozott arról, a mit nem mi itt fejtettünk ki, hanem a mit Georgi osztrák Landwehrminister kifejtett, miért nem fejti ki ezzel szemben a magyar honvédelmi minister álláspontját. Vagy, ha a t. minister ur nem tartja feladatának, hogy ebben a kérdésben ő maga nyilatkozzék, hiszen az államtitkár ur is nyilatkozhatik. Más tárczák keretében nem csak a ministerek, hanem az államtitkárok is részt szoktak venni a vitában és ott, a hol a minister, nem tudom mi okból, csak röviden és nagyjából nyilatkozik a kérdésekről, ott feláll az államtitkár és órákig tartó beszédekben minden detailkérdésről felvilágosítást ad. Azt hiszem, nem szükséges részleteznem, hogy milyen tárczák keretében szokott ez megtörténni, de természetes dolog, megtörténik; mert hiszen a parlamentarizmus nem abból áll, hogy az egész ülés idejét, délelőtt tiz órától délutáni két óráig itt töltsük, hanem a parlamentarizmus abból áll, hogy kötelességszerűleg szoríthassuk a kormányt arra, hogy ténykedéseiről beszámoljon és jövendő szándékairól felvilágosítást adjon. Ha egyéb nem, az a nagy némaság, a melylyel kormánypárti részről és a kormány részéről találkozunk, indokolttá teheti, hogy az ujonczok megajánlásáról szóló törvényjavaslat bizalmi kérdést képezzen. Ha vitás lehetett az, hogy vájjon az ujonczmegállapitás kérdése bizalmi kérdés-e csupán, vagy olyan állami szükségletre vonatkozik, a melyet megszavazni szükséges, akkor egészen kétségtelen az, hogy az ujonczok megajánlásáról szóló törvényjavaslat pusztán és kizárólag bizalmi kérdés. (Ugy van. 1 ) Az ujonczok megajánlásáról szóló törvényjavaslat a budget-jogból való analógia szerint az appropriácziónak felel meg. A költségvetésben megállapítja a t. képviselőház azokat az öszszegeket, a melyeket általában bevételezendőknek és kiadandóknak tart, az appropriácziós törvényjavaslatban pedig elhatározza azt, vájjon az épen uralmon levő kormánynak ezeket az eszközöket megadja-e, igen vagy nem. Ugyanilyen biíiirkácziót
