Képviselőházi napló, 1906. XXIV. kötet • 1909. február 13–márczius 9.
Ülésnapok - 1906-424
tói-, országos ülés 1909 február e >()-án, szombaton. 207 Markos Gyula : Az nem szokott tulmenni! Pető Sándor : Volt idő, a mikor a Herkó Páter Kossuthot gyalázó verseket közölt! Markos Gyula: Az már nem igaz ! Pető Sándor: De én a Herkó Páter szabadságát is tisztelem ; irjon olyan rossz verseket, a milyeneket akar, beleszólásom abba nincs. Markos Gyula : Nem a nép zsírján és szövetkezeti garasokból hizik az! (Mozgás balfelól.) Elnök : Csendet kérek ! Markos Gyula képviselő urat pedig kérem, szíveskedjék csendben lenni. Pető Sándor : Ha nem tetszik, ha igazságtalannak, ha durvának, vagy törvénybeütközőnek találják a Népszava valamely czikkét, akkor arravaló a mi alkotmányunk szerint a sajtóbiróság, hogy azt megtorolja. De mihelyt administrativ utón torolják meg valamely hirlap tcndencziáját, vagy, mondjuk, törvénybeütköző cselekményeit, — mert hiszen annak kutatásába és bírálatába nem bocsátkozom, hogy a Népszava iránya és tartalma helyes-e vagy sem — akkor megszűnt a sajtó szabadsága ; akkor itt oroszországi állapotok vannak. Ez volt a magyar közvélemény és ez volt a magyar politikai pártok véleménye akkor, midőn a hatalom mostam kezelői még az ellenzéken voltak. Mindenki elitélte és a sajtószabadság elleni merényletnek kvalifikálta azt, midőn a Fejérváry-kormány a lapok utczai árusítását eltiltotta. Egy hang (balfelól) : Az más volt ! Pető Sándor: Ugyanaz volt. Majd rátérek erre is ! Én csak azon csodálkozom, hogy a képviselőházban ezirányu felszólalás, most a Népszava esetében, nem történt, hanem azon is, hogy az újságírók egyesülete nem emelte fel szavát a Népszava elleni rendszabály miatt. Mert a múltból tudjuk, hogy az éjjeli ügyész intézménye és az erőszakos lapelkobzások is a Népszavánál kezdődtek és a Fejérváry-kormány alatt a többi lapoknál] folytatódtak. Ezt a preczedenst valamely következő kormány föl fogja használni és a mit szabad volt a mostani kormánynak megtennie a Népszava ellen, azt egy következő kormány megteheti a preczedensre hivatkozva, akármely más polgári lap ellen. Az újságírók egyesületének tehát föl kellett volna emelnie tiltakozó szavát. Azt hallom egy közbeszólás formájában, hogy az egészen más eset volt, midőn a lapok utczai árusítását eltiltották, mert a vasút egészen más. De bocsánatot kérek, ha más a vasút, akkor még fokozottabb mértékben megáll ott a terjesztés joga, mert a vasút nem az államvasuti igazgatóság, nem is a kereskedelemügyi minister vagy államtitkár magántulajdona és a pályaudvarokon való árusítás joga nem attól függ, hogy az a lap milyen viszonyban áll a magyar államvasutak igazgatóságához. Teljesen közömbös kérdés az, hogy a vasutakat ideiglenesen kezelő kereskedelemügyi minister vagy államtitkár személyéről és politikájáról az a lap hogyan vélekedik. A magánember vagy a kereskedő megválogathatja, hogy milyen lapokat járasson vagy árusítson, azonban a kereskedelemügyi ministernek és az államvasutak igazgatóságának — minthogy nem saját vagyonukat, hanem az állami vagyont kezelik — nincs joguk azt kutatni, hogy az illető lap milyen irányzattal és milyen színezéssel beszél a kereskedelemügyi kormány politikájáról. Ha az a lap eleget tesz a nyilvános árusításra szabott törvényes feltételeknek, akár tetszik ez a lap az államvasutaknak, akár nem, akár tetszik az a kereskedelemügyi ministernek, akár nem, nincs joga az elárusitási engedélyt tőle elvonni, mert ismétlem, az államvasút állami területen az állampolgárok pénzéből tartatik fenn a közönségért, nem pedig az államvasút igazgatóságáért, és nem is a kereskedelemügyi ministerért. Hódy Gyula: A maga házába is csak olyan prókátort fogad, a Id önnek tetszik. (Zaj.) Pető Sándor : Most mutattam reá arra a különbségre, a mely a magánház és az államvasutak között van. (Felkiáltások balfelól: A minister felelős érte I) Még súlyosabbnak jelentkezik az államvasuti igazgatóságnak az a rendelkezése, hogy 1909 február 9-én a Csomagszállító Társasághoz intézett rendeletével megtiltja a Népszava elárusitását az államvasuti pályaudvarokon, akkor, ha megfigyeljük azon indokokat, a melyeket Marx államvasuti igazgató felhoz, nyilván az önfeláldozás nemes intencziójából, azért, hogy ezért a tilalomért a felelősség ódiumát főnökei helyett magára vállalja. Hódy Gyula: Ez a szatíra: az egyik Marx a másik Marxhoz. Pető Sándor : Ha Hódy Gyula t. képviselőtársam azt hiszi, hogy valakire gúny az, ha Marxhoz hasonlítják, a világ egyik legnagyobb gondolkozójához . . . Hódy Gyula: Már rég csődöt mondott! Pető Sándor : . . . akkor nem irigylem Hódy Gyula t. képviselőtársam gondolkodását. Hódy Gyula: Rég csődöt mondott már Marx elmélete. (Zaj.) Pető Sándor : Azt mondja az államvasuti igazgató ur indokolása, hogy azért volt kénytelen a Népszava elárusitását a pályaudvarokon megtiltani, mert folytonosan és rendszeresen izgatja a magyar államvasutak személyzetét a fegyelem megszegésére és az elégedetlenségre, már pedig az ebből származó zavarokért a nagyközönség — igen szellemesen jegyzi meg az államvasuti igazgató ur — nem a Népszava ellen, hanem az államvasutak igazgatósága ellen fordul. (Felkiáltások: Igaza van !) Körülbelül annyit is akar ez az indok jelenteni, hogy a nagyközönség tudja meg, hogy mindannak a bajnak , a mely az államvasutaknál évek óta fennáll, a sok vasúti karambolnak, összeiitkö-
