Képviselőházi napló, 1906. XXIV. kötet • 1909. február 13–márczius 9.

Ülésnapok - 1906-424

194 424. országos ülés 1909 február 20-án, szombaton. vita során tartott beszédemben is világosan rámutattam arra, hogy az 1051, számú törvényjavaslat czime fennálló törvényeinkbe ütközik és lehet, hogy jóhiszeműen a honvédelmi minister ur részéröl, de az összbirodalmi eszmét szolgálja. Súlyos vád ez és ha elhangzik egy magyar országgyűlési képviselő ajakáról, a parlament iránti kötelességemnek tartom ezt a súlyos vádat bizonyítani. T. ház ! Én annak előterjesztésével kezdem, hogy a t. minister urnak a mi felszólalásunkra adott válaszát részletes és beható bírálat tárgyává majd az ujonczmegajánlás általános vitájánál teszem. Teszem ezt azért, hogy elolvasva a beszédet, melynek minden szavát, minden mondatát nem is tudhattam pontosan megfigyelni egyszerű hallás után, a méltó választ t. a minister ur beszédére megadhassam. De már most tisztelettel kérem a képviselőházat, méltóztassék a minister ur beszédéből megállapítani azt, hogy a t. minister ur sem vonta kétségbe azon súlyos vádamat, hogy a haditengerészethez az 1904. évi októberében bevonult katonákat törvénytelenül, alkotmányellenesen a mai napig is visszatartják. Méltóztassanak elképzelni azon szerencsétlen magyar fiuk sorsát. Négy és félesztendő óta távol szülei házuktól, családi tűzhelyüktől idegen szolgaságban sínylődnek. Engedje meg nekem a függetlenségi és 48-as párt, hogy azt a kérést intézzem hozzá, hogy a czimet mai alakjában ne méltóztassék elfogadni. Eddig az erre vonatkozó törvényjavaslatoknak a czime következőképen hangzott: »A közös hadsereg és haditengerészet, valamint a honvédség ujonczlétszámának a meghatározott évre való megállapítása tárgyában.« Tavaly a képviselőház véderőbizottsága belátta azt, hogy ez a czim az 1867 : XII. t.-cz. 11. §-ának rendelkezésébe ütközik. A véderőbizottság megállapította azt, hogy ezen czim közjogunkkal, az alkotmányos felfogással és az alkotmányos kifejezésekkel homlokegyenest ellenkezik, s azt mondotta jelentésében, hogy tekintettel a politikai helyzetre, nem ragaszkodik ahhoz, hogy a törvénynek megfelelő czim már most beiktattassék a törvényjavaslat czimébe, de jövő esztendőtől kezdve föltétlenül követeli, hogy a törvény parancsának elég tétessék. A honvédelmi minister ur az 1908. j anuár 17-én megindult ujonczvita során szintén kénytelen volt konczedálni, — mert hiszen csak törvényes alapon állott, a mikor ezt konczedálta, — hogy ez a czim mindenben nem felel meg a mi közjogi helyzetünknek és a tételes törvények rendelkezésének. Az 1867:XII. törvényczikk 11. §-a a magyar hadseregről, mint az összes hadsereg kiegészítő részéről emlékezik meg. Nem is kell tehát a 48-as álláspontot elfoglalni, lehet a 48-as helyes és egyedük igaz álláspont követeléseit mérsékelni, még hogyha a 67-es alapon maradunk is és az 1867 : XII. t.-czikk terminus technikusait vesszük figyelembe, még akkor is a törvényjavaslatnak az a kifej ezese, a mely a közös hadseregre és a haditengerészetre vonatkozik, fennálló törvényeink meghatározásával ellenkezik. Én tavaly indítványt terjesztettem elő, hogy a törvény szellemének, a törvény betűjének megfelelően ezt a czimet módosítsuk és akkor a honvédelmi minister ur a jövőre nézve a változtatást volt szíves megígérni és volt szíves kilátásba helyezni, hogy a mennyiben ez a czim tényleg sérti a tételes törvény rendelkezését, a jövő esztendőben előterjesztendő ujonczjavaslatban ezen segíteni fog. Már most, t. képviselőház, az a kérdés, hogy hogyan igyekezett ezen segíteni a honvédelmi minister ur 1 Én beismerem és szívesen hirdetem, hogy teljes jóhiszeműséggel járt el, a mikor megváltoztatta az eddigi kifejezést és a most tárgyalás alatt lévő törvényjavaslatban egy uj czimet vett fel. Nevezetesen elmaradt a czimből ugy a közös hadseregre, mint a haditengerészetre vonatkozó megállapítás, elmaradt a honvédségre vonatkozó visszamutatás is és egyszerűen a törvényjavaslat az ujonczlétszámnak 1909-re való megállapítása tárgyában intézkedik. Itt a legjobb indulattal a legsúlyosabb hibát követte el az igen t. honvédelmi minister ur, mert ez a czim ilyen alakjában teljesen és tökéletesen az összbirodalom eszméjét szolgálja. Miért t. képviselőház ? Mert ennek a törvényjavaslatnak az 1. §-ával megállapítja mindkét államra nézve az ujonczlétszámot a magyar országgyűlés. Megállapítja 103.100 főben, a magyar királyi honvédség évi ujonczjutalékát pedig 12.500 főben. (Ellenmondás jobbfelől.) Én itt a törvény szövegére hivatkozom ; minden képviselőtársam előtt ott van az a javaslat, méltóztassék közvetlen elolvasás után meggyőződni arról, hogy vájjon az általam mondottak megfelelnek-e a törvényjavaslat hiteles szövegének. Igaz, hogy egy későbbi rendelkezés is van, a mely megállapítja, hogy a 103.100 főből mennyi csík a magyar szentkorona országaira és ezt az ujonczjutalékot 44.076 főben állapítja meg. Már hiba közjogi és alkotmányjogi szempontból, hogy mi állapítjuk meg az Ausztria számára a szükséges ujonczot. Jekelfalussy Lajos honvédelmi minister: De erről nincsen szó! Nagy György: Nekünk semmi közünk ahhoz, hogy mennyi ez az ujonczlétszám összesen, mi a 103.100 fő ujonczot egyáltalában nem állapithatjuk meg; minekünk egyedül az a jogunk és alkotmányos kötelességünk, hogy megajánljuk az ujonczlétszámnak azt a mennyiségét, a mely a magyar szent korona országaira kötelező. Elnök : Kérem képviselő ur, még nem vagyunk az 1. §-nál; még csak a czimnél vagyunk. Nagy György: Kérem a képviselőházat, — hiszen oly fontos ez a kérdés és méltóztatik látni, hogy mennyire igyekszem csak szorosan a tárgyhoz szólani; nem a tárgytól való eltérésre kérem, de általános parlamenti szokás és az elnök ur az adójavaslatoknál annak kifejezést is