Képviselőházi napló, 1906. XXIV. kötet • 1909. február 13–márczius 9.

Ülésnapok - 1906-424

k-M. országos ülés 1900 február 20-án, szombaton. 191 fenyegetnek, mert Mszen az annektálás idejében egy sokkal nagyobb hatalomtól, Törökországtól is tartanunk kellett, nem is számitva azt, hogy a külállamokkal is bonyodalmak fenyegettek, most pedig kizárólag Szerbia részéről vannak még némi aggodalmaink. Én azt hiszem, t. képviselőház, hogy a mikor a külügyminister és a kormány hozzájárult Bosznia annektálásához, el volt készülve arra, hogy Szerbiá­val szemben Ausztria és Magyarország helyt fog tudni állani, tekintet nélkül arra, hogy márczius­ban fogunk-e sorozni, avagy csak áprilisban, vagy májusban. T. képviselőház ! Én tehát sem az egyik, sem másik indokot nem tartom elegendőnek és eléggé fontosnak arra, hogy mi az ujonezjavaslat megvita­tását ezekért mellőzzük. De, t. képviselőház, az én határozati javaslatom nem is oda irányul, én nem is azt akartam, nem is azt czéloztam, hogy az 1909. évre az ujonczok meg ne ajánltassanak, — a mikor azok ugyanolyan létszámban szavaztatnak meg, mint az előző években — hanem oda irányul, hogy mindaddig, a mig a kormány az önálló ma­gyar bank felállitásáról szóló törvényjavaslattal a ház elé nem áll, mindaddig ne tárgyaljuk egyálta­lán az ujonez javaslatokat. Mihelyt azonban az erre vonatkozó törvényjavaslatot előterjesztik, rögtön, már a következő napon, vegyük fel ennek a törvényjavaslatnak tárgyalását, s a balpárt bizo­nyosan nem fogja két-három napig sem akadályozni azt, hogy ez a törvényj avaslat letárgyaltassék és törvényerőre emelkedjék. Ez, t. képviselőház, olyan méltányos kivánsága az ellenzéknek, hogy erre szót vesztegetni is igazán felesleges. Sokkal jobban dominálja ma a magyar közvéleményt a bankkérdés megoldása, mint a mennyire izgat bennünket a balkáni zavar, (ügy van ! balfelől.) Hiszen ha visszatekintünk azokra a körül­ményekre, a melyek a bankkérdést már 1907-től kezdve folytonosan kisérik, a mikor a kiegyezési javaslatokból, a mint mondták, kikapcsoltatott ez a kérdés, a mely tulaj donképen sohasem is tartozott oda: bennünket mindig az a veszély fenyegetett, hogy a közös bank szabadalmát még 1911-en tul is meg fogják hosszabbítani és nem fogják 1911-re az önálló magyar bankot felállí­tani. Igaz : megígérték azt, hogy a két kormány a bankszabadalom meghosszabbítása, illetőleg a bankkérdés megoldása előtt egymással tárgyalá­sokba bocsátkozik. De mi azt hittük valamennyien, hogy a kormány a bankkérdés megoldása, annak tisztázása érdekében már a múlt esztendőben megkezdi a szükséges tárgyalásokat és időt ad ennek az országnak arra, hogy az önálló bank létesitése ugy, a mint azt kivánjuk és a mint a képviselőház többsége ahhoz feltétlenül ragasz­kodik, lehetővé is váljék. Most pedig azt látjuk, hogy azokat a tárgyalásokat még a mai napig mpg, sem kezdték és mielőtt megkezdenék, meg akarják ajánltatni ezzel a képviselőházzal az ujonczokat. Ez esetben ki lehetünk téve a tárgya­lások olyatén elhúzás-halasztásának, hogy mire a kérdés a képviselőház elé kerül, a mindenesetre várható erőteljesebb, hosszabb viták következ­tében annyira kifogyunk az időből, hogy az önálló magyar nemzeti bankot vagy csak kap­kodva alkothatjuk meg, vagy esetleg lehetetlenné is teszik annak a rendes időre való megalkotását. Az ujonez javaslat letárgyalását tehát igenis azért akarjuk bizonyos idővel késleltetni, hogy annál inkább igyekezzenek az önálló bank kérdé­sét tisztázni és az erre vonatkozó törvényjavas­latot végre a ház elé terjeszteni. A bankkérdés és az ujonczmegajánlás kérdése két különálló kérdés­nek látszik ugyan, azonban ezeket egymástól tel­jesen szétkapcsolni a jelenlegi helyzetben nem lehet, sőt ezek nagyon szoros kapcsolatban állnak egy­mással. Sajnos, de igaz és a történelem is bizonyít­hatja, hogy mi jogos követeléscink érvényesülését mindig csak olyankor tudtuk kivivni, a midőn Ausztriában zavarok voltak ; a midőn, hogy ugy fejezzem ki magamat, az uralkodónak szüksége volt ránk. Hiszen majdnem pozitive lehet állitani, hogy még ma sem volna koronás királyunk, ha nem lett volna a porosz habom. Az 1867-iki ki­egyezés és alkotmányunk helyreállítása valószínű­leg nem következett volna be, hogyha Königgraetz­nél nem verték volna meg a hadsereget. Nem taga­dom, hogy én ezt a helyzetet igenis most is ki akarom a nemzet érdekében hasznaim és épen azért, mert a külpolitikai helyzet is sürgőssé teszi az ujonczkérdés megoldását, ennek a helyzetnek felhasználása által óhajtom az Ausztriára nézve tulajdonképen jelentéktelen, ránk nézve azonban igen nagyfontosságú önálló bank kérdését mentül gyorsabb megoldásra juttatni. (Helyeslés balfelől.) Nem akarom a t. ház türelmét továbbra is igénybe venni, ámbár ha szétnézek ebben a ház­ban, akkor ugy látom, talán köszönettel is tar­toznának nekem, ha tovább beszélnék, mert az ilyen nagyfontosságú törvényjavaslat megszava­zásához kellő szám sincs meg, ugy hogy tulaj don­képen határozatképesnek sem lehet a házat mon­dani ; de nehogy abba a gyanúba keveredjem, mintha az időt akarnám rabolni, befejezem beszé­demet és kérem határozati javaslatom, illetőleg elleninditványom elfogadását. (Helyeslés bal­felől) Elnök : A honvédelmi minister ur kivan szólni, Jekelfalussy Lajos honvédeimi minister: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) A tegnapi ülés folyama alatt támadásban részesültem a miatt, hogy én a múlt évben a véderővita alatt fölvetett kérdésekre kellő feleletet, illetve semmi feleletet nem adtam. Ez tényleg igy volt. En csak azt a kérést vagyok bátor az illető képviselő urboz intézni, a ki nekem ezt a szemrehányást tette, hogy szerez­zen magának olyan adatokat, a melyek a komoly-

Next

/
Oldalképek
Tartalom