Képviselőházi napló, 1906. XXIV. kötet • 1909. február 13–márczius 9.

Ülésnapok - 1906-424

192 í2í. országos ülés 1909 február 20-án, szombaton. ság határát megütik, s akkor biztosithatom a t. képviselő urat arról, hogy minden eg}*es alkalommal készségesen fogok neki válaszolni. (Helyeslés.) Tavalyi kérdései azonban olyan általánosságban voltak tartva minden egyes esetre vonatkozólag, hogy én azokból azt, a mit tudni akarok, kivenni nem tudtam. Mihelyt a képviselő ur olyan adatokat fog felhozni, a melyek konkrét esetekre vonatkoznak és felvilágosítást kivan tőlem, legyen róla meggyőződve, hogy azt minden esetben meg is fogom adni. (Helyeslés.) Szives engedelmükkel az egész párt kérdéseire fogok reflektálni, nem nevezve meg minden egyes képviselő urat, a ki a kérdést hozzám intézte. Az illető maga fogja tudni, hogy a válasz neki szól. Az altiszti kérdést illetőleg csak annyit mondhatok, hogy ez a kérdés még nincs megoldva; nincs pedig azért, mert az tetemes pénzösszegeket igényel, melyek a hadvezetőségnek ezideig még nem állanak rendelkezésére. Azonban mindenesetre, ha ezen a téren csak három-négy évre visszamenőleg tekintjük is az állapotokat, mondhatom, hogy az altiszti kéj:>zés szukezesszive közeledik megoldásához és hogy igen nagy haladás történt ezen a téren csak a négy-öt esztendő előtti állapothoz mérten is. (Élénk helyeslés.) Ha a hadvezetőségnek a kellő anyagi eszközök rendelkezésére fognak állani, meg vagyok róla győződve, hogy ezt a kérdést is sikeresen és a hadsereg előnyére meg fogja tudni oldani. Még csak azt jegyzem meg, hogy a hadvezetőség ép ugy, mint magam is, minden utat és módot megkisérlünk arra nézve, hogy az altisztek továbbképeztessenek és ez által maguknak jobb jövőt biztosithassanak. (Helyeslés.) Bizonyos iskolákat tart fenn erre a czélra a közös hadügyminister, a honvédségnél pedig minden egyes zászlóaljnál a tiszteknek kötelességévé van téve, hogy az altiszteket oktassák, sőt nagylelkűségből odáig is mentünk, hogy polgári tanárok is közreműködnek az altisztek oktatásában és e részben igen jó eredményt érnek el. (Élénk helyeslés.) A tengerészeti legénységnek az ötödik évben való visszatartására két ok lehet. (Halljuk ! Halljuk !) Az egyik ok az, hogy két évfolyamot soroztak egy esztendőben, ugy hogy valamennyi nem vonulhatott be tényleges szolgálatra egyszerre, hanem annak a két sorozási évfolyamnak legénységét meg kellett osztani. Egyik részt illetőleg — nem állitom biztosan, de a másikat biztosan mondhatom — ezekből megesketett, hogy egyik-másik, illetőleg néhány ember, a ki abból a két évfolyamból egyszerre lett sorolva, mondjuk, félesztendővel később vonult be tényleges szolgálatra és igy a négy esztendeje még nem telt le. De a fődolog az, a mi most bekövetkezett, hogy ezeknek az embereknek az 1888 : XVIII. t.-cz. értelmében való bentartása tekintetében az első tartalékesztendőt ö felsége a törvény értelmében elengedte. Ezeknek még ezt az esztendőt ki kell szolgálniuk, ha addig háború nem lesz. Ha háború kiüt addig, akkor a háború végéig kötelesek tovább szolgálni. Lévay Mihály: Ne fessék a falra az ördögöt! Jekelfalussy Lajos honvédelmi minister: A távirdaezredre nézve határozottan állitom, hogy nem ezek a körülmények forognak fenn, hanem az, hogy két évfolyamot nem hivtak be egyszerre, hanem egyik részt augusztusban. Ezeknek, a kik panaszolják a további bentartást, három évük augusztus 1-én letelik és akkor okvetlenül szabadságra mehetnek. A katonai oktatásra vonatkozólag csak anynyit mondhatok, hogy az az én felfogásom szerint sem teljesen kifogástalan, de múlhatatlanul elérte azt a fokot, hogy az ellen azokat a kifogásokat megtenni, a melyeket egyik képviselő ur tett, talán még sem lehet egészen jogosan. Hiszen a mi embereink is tanulnak, sokat tanulnak és foglalkoznak a dolgokkal. Ez talán mégis méltányolni való. A másik dologról, a mi fölemlittetett, nem nyilatkozhatom. Hiszen azt talán más fórumok előtt más körülmények közt kellene megindítani, hogy azt az oktatást reformálják. (Mozgás. Halljuk ! Halljuk I) A mi a katonai büntető perrendtartást illeti, arra nézve az igazságügyminister ur válaszolt. Az kiesik válaszaim köréből, mert megmondotta az igazságügyminister ur, hogy már csak napok kérdése, hogy a ministertanács elé legyen terjeszthető és ott letárgyalandó és azután a képviselőház elé kerül. (Mozgás.) Egyszer már volt alkalmam itt a képviselőházban kinyilvánítani azt, hogy becsületet csak egyet ismerek és az akár katonánál, akár polgári egyénnél teljesen egyforma. (Élénk helyeslés.) De a, becsületkérdések kezelésére nézve, bocsánatot kérek, azt, hogy minden testület magamagának szabja meg a szabályait, diffikultálni nem lehet. Ez, mondom, a katonai becsületre vonatkozó kijelentésem ; én mást el nem fogadhatok, én csak egy becsületet ismerek, a polgári és katonai becsület teljesen egyforma. (Igaz ! Ugy van!) Nagy György : A katonák nem ugy fogják fel. Jekelfalussy Lajos honvédelmi minister: így fogják fel, méltóztassék teljesen nyugodt lenni, igy fogják fel és nem máskép. A tiszti szolgák kérdése is felvettetett. Bocsánatot kérek, a katonának egyáltalában békeidőben való működése nem más, mint a báborura való előkészület. A tiszti szolga is azért van rendszeresitve a tiszt számára, hogy az neki segitségére legyen és olyan dolgait elvégezze, melyeket maga elvégezhetne, de a mire ideje nincs az ellenség előtt. Nagy György: Hadi kutyákat nevelnek! Jekelfalussy Lajos honvédelmi minister: A hadi kutya talán nem az embernek a kiszolgálására való. A tiszti szolgának sok olyan dolga van, a mit akkor kell végeznie a tisztje számára, kihez be van osztva, mikor ő még a szolgálatot teljesiti és lábon van. Különben is tiszti szolgává csak önkéntesen jelent-