Képviselőházi napló, 1906. XXIV. kötet • 1909. február 13–márczius 9.
Ülésnapok - 1906-424
42 i. országos ülés 1909 február 20-án, szombaton. 189 Molnár Jenő: T. képviselőház ! A ministerelnök ur legutóbbi felszólalása alkalmával figyelmeztette a házat, hogy az ujonezok megállapításáról és megajánlásáról szóló törvényjavaslatokat minél előbb fogadja el, mert ezek fontos állami szükségletek, a melyeknek megszavazása elől ugy sem lehet kitérni. Ha hozzánk intézte a t. ministerelnök ur ezt a kérést, felesleges munkát végzett, mert mi szintén át vagyunk hatva attól a tudattól, hogy ez tisztán állami szükséglet és mi nem is akarunk semmiféle kivételes eszközöket használni a megszavazás megakadályozására, de nem azért, mintha a helyzetet nem látnók olyannak, mint annak idején az obstrukczió alkalmával, hanem tisztán azért, mert nem látjuk még elérkezettnek az időt, hogy megismételjünk egy olyan dolgot, a melyet annak idején, ezelőtt hét esztendővel, megkezdtünk és a melynek eredményeit e perezig igazán még semmiféle téren nem látjuk. A legutóbbi vita alkalmával itt előadottak tisztán a hadsereg szellemének átváltoztatására vonatkozólag hozattak fel. Mi szivesen elismerjük, hogy a két birodalomnak hadserege, annak minden fegyvere, minden taktikai egysége igenis európai szinvonalon áll és teljesen megfelel azoknak a kívánalmaknak, a melyeket egy nemzet taktikailag hadseregéhez fűz. Reméljük is, hogy a bekövetkezendő válságos időkben teljesíteni fogja azokat a várakozásokat, a melyeket az ország a hadsereghez általában fűzni szokott és be fogja bizonyítani, hogy a hadsereg fentartására áldozott töméntelen milliók nem tekinthetők hiába kidobott pénznek. Egy határozati javaslatot nyújtottam be, a mely arról szói, hogy méltóztassék Magyarországon a hadköteles ifjak számáról bizonyos lajstromot vezetni, illetőleg beterjeszteni azokat a statisztikai adatokat, a melyek kitüntetik, hogy Magyarországon hány besorozásra kötelezett 20 és 22 év közötti fiatalember van. Ez igen fontos, mert hisz éveken keresztül folyton panaszok hangzottak fel, hogy Magyarország aránylag több ujonczot ad, mint Ausztria és hogy ez az ujonczkontingens nem áll arányban az ország lakosságával. Ha tekintetbe veszszük, azt, hogy Magyarországon és Ausztriában a hadsereg békelétszáma 410.000, hozzáadva még 16.000 tengerészt, 426.000 és ezt összehasonlítjuk a többi európai államokkal, még mindig ugy látjuk, hogy ez oly tekintélyes szám, mely az ország népessége arányának meg nem felel. Az ország hadseregének létszámát azért állapítják meg ilyen tekintélyes számban, mert azt mondják, hogy a hármas szövetségben nekünk igen fontos szerep jut és miután Németország a hármas szövetségben 610.000 emberrel vesz részt, Ausztria-Magyarország részvétele 410.000 emberrel kevés. Erre vonatkozólag azt hozza fel, hogy Olaszország is benne van ebben a hármas szövetségben, de tőle nem kívánja a hármas szövetség, hogy fejleszsze katonai létszámát, mert az olasz hadsereg 336.000 embert tesz ki. A hármas szövetség fentartása végett tehát felesleges nekünk a hadsereg létszámát emelnünk. Olaszország az ő saját érdekeit megvédve látja a hármas szövetségben 336.000 emberrel. Hiszen nem volna semmi kifogásom, ha az ország gazdasági ereje megbírná azt az óriási áldozatot, a mely egy ilyen hadsereg fentartásához szükséges. De Olaszország az ő 336.000 emberével szerepel ebben a szövetségben, az az Olaszország, a mely az utóbbi időben a gazdasági fejlődésnek oly fokára jutott, hogy ott nem hogy emelnék az adókat, hanem a fogyasztási adókat szállítják le, ugy hogy a felesleg Olaszország államháztartásában az utóbbi időben körülbelül 160 millió frankot tett ki. Hát egy olyan ország, a mely gazdaságilag ennyire megerősödött, hogy 160 millió frank fölösleget mutat föl a budgetben, mig mi csak mesterségesen tudjuk a budget egyensúlyát fentartani, az nem kell, hog}^ áldozatokat hozzon a hármas szövetségnek, mi azonban igen ? Mert azt mondják, hogy az a 410.000 ember és 16.000 tengerész békelétszám még mindig kevés arra, hogy mi fentarthassuk pozicziónkat a hármasszövetségben. Azért fontosnak tartom a határozati javaslatomban előterjesztett azon kérelmat, hogy lássunk már egyszer teljesen tisztán ebben a kérdésben. Hát miért vonakodik a t. honvédelmi kormán}^ megnyugtatni ezt a házat, hogy panaszaink ez irányban legalább indokolatlanok, és hogy azon aggályok, a melyek erről az oldalról felhozatnak, alaptalanok ? Mi nagyon szivesen belenyugodnánk ebbe, csak nyújtson a t. honvédelmi kormány erre alkalmat. Hiszen egy esztendőben csak egyszer történik meg, hogy az ujonczjavaslatot tárgyaljuk, négy-öt napot vesz az igénybe, a többi 360 nap elég idő arra, hogy a statisztikai adatokat és erre vonatkozó jelentéseket előterjeszthessék. Hiszen jönni fog a létszámemelés kérdése. Azt is tudom, t. képviselőház, hogy már most vannak intézkedések, a melyekből azt lehet következtetni, hogy elő fognak állani a létszámemeléssel. Hiszen a gyalogságtól igen sok embert áthelyeztek a tüzérséghez. Ezeket pótolni is kell a gj^alogságnál, mert azt mondják, hogy a mostani békelétszám is kevés, hogy az a 68 ember, a mely egy századnál van, — a közöshadseregnél legalább így szokott lenni — igen kevés, ezzel nem tudják a legénységet kellőképen kiképezni, mert a 68 emberből is egykét-három ember el van vezényelve, másik része pedig szolgálatban van. Ezeket a viszonyokat tudva, miért nem tájékoztatnak bennünket az ország védképessége felől? Arról is gondoskodni kellene, hogy azon legénység, a mely a századtól el van vezényelve, mint a tisztiszolgák és más ilyen minőségben alkalmazottak, a kik apasztják a századnak a létszámát, minél kisebb számra redukáltassék, hogy ezek az állapotok megszűnvén, minél kevesebb ember használtassák ilyen czélokra. Nagy György : Nem katonai szolgálat a kutyamosás !