Képviselőházi napló, 1906. XXIV. kötet • 1909. február 13–márczius 9.
Ülésnapok - 1906-423
42.1 országos ülés 1909 február 19-én, pénteken. 185 kor majd ennél a törvényjavaslatnál a czimnél vagy a részletes tárgyalás folyamán az egyes szakaszoknál, esetleg az ujonczmegajánlási vitánál majd felhasználjuk igen értékes, igen becses anyagként a minister ur válaszát, és az abban foglalt kijelentéseket, a felhozott adatokat igyekezünk majd méltó parlamentáris birálat tárgyává tenni és igyekezünk a mi állításaink valódiságát, a felhozott sérelmek igazságát itt a képviselőház előtt bizonyítani. Örvendenék annak, ba a minister ur beszédemre azt méltóztatnék mondani, a mit a hadi tengerészeinél és a távirdaezredeknél viszszatartott legénységből mondottam, az nem felel meg a valóságnak. Szeretném ezt, de fájdalom, tudom, hogy ezt nem mondhatja. A minister ur legfeljebb megvilágosíthatja, mik voltak azok az okok, szerintem feltétlenül inparlamentáris okok, a melyek a hadvezetőséget rávették arra, hogy négy éven tul is a haditengerészethez és három éven tul a távirdaezredhez beosztott magyar legényeket visszatartsa. Én ugy gondoltam az eddigi gyakorlat szerint is, hogy az általános vita során, mikor már az összes feliratkozott szónokok elmondották beszédeiket, az illető minister reflektál majd az elhangzott felszólalásokra és igy azt hiszem, a t. képviselőház megengedi, hogy teljesen jóhiszeműen jártam el, mikor látva, hogy az általános vita befejezése után a minister ur nem szólalt föl, abban a hitben voltam és ennek kifejezést is adtam, hogy a minister ur nem fog válaszolni az itt elhangzott felszólalásokra. Minthogy azonban most már ez a panaszom teljesen tárgytalan — hiszen a minister ur volt szives megígérni, hogy válaszolni fog — erre vonatkozólag több megjegyzést általában nem teszek. Mondom, alkalmat fogok venni magamnak, hogy egy egész részletes programmot adjak függetlenségi és 48-as szempontból . . . (Zaj és felMáltások jobb felöl: Isten ments!) Most nem adok, mert sokkal értékesebbnek tartom tanulmányaimat, semhogy délutáni háromnegyed háromkor egy elfáradt hallgatóság előtt fejtegessem azokat, mert nem azért tanulok, hogy ne hallgasson meg senki; azért dolgozom, azért tanulok, hogy a mit tanultam, itt nemzetem javára igyekezzem értékesíteni. Belátom, hogy ilyen fáradt hallgatóságot ezzel a nagyobbszabású tanulmánynyal, egy széles térre kiterjedő és nagyobb anyagot magába felölelő beszéddel nem volna helyes, az idő előrehaladott voltára tekintettel is, most ezzel fárasztani. (Helyeslés.) Most tehát ezt a kérdést nem érintem, hanem felhívom a t. minister ur figyelmét az egész katonai nevelésre, az egész katonai oktatás kérdésére. Ez a legfontosabb kérdéseknek egyike. Én természetesen ezt az oktatást az egész vonalon újra szervezendőnek tartom és pedig nemcsak az altiszteknél, a mint arra reámutattam részKÉPVH, SAPLÓ. 1906 1911. XXIV. KÖTET. letesebben, hanem újra szervezendőnek tartom a honvéd hadapródiskola, a Ludovika Akadémia és a hadi iskolánál való nevelést. Az egész vonalon újra kívánom azt megállapítani. Mert a mai nevelés, a mai oktatás nem felel meg a magyar nemzeti szempontoknak. (Helyeslés a balközépen.) Első sorban is ezt látjuk, t. ház. Én minden kérdést, vehetik ezt tőlem hibának, vehetik ezt nálam erénynek, de én minden kérdést az első pillanattól kezdve a magyar nemzeti érdek szempontjából bírálok meg. És hogyha ebből a szempontból nem üti meg a mértéket, ba hibát látok e tekintetben, akkor bármilyen helyes más szempontok forognak is fenn, én a magam részéről ahhoz a kérdéshez hozzá nem járulok. Én a katonai iskolákban épen a magyar nemzeti szempont kidomboritását nem látom. Hogy kezdjem az intézetek legelőkelőbbjén, hát ott van a hadiiskola. Ott a legszomorúbb körülmények forognak fenn. A függetlenségi és 48-as pártnak t. képviselőház az volt az álláspontja erre nézve, hogy magyar hadi iskola állittassék fel. De hogyha ez nem történhetik meg az ujabb időben, azt hiszem az ideiglenesen — és ezt azért hangsúlyozom, hogy ne lehessen azt az érvet kovácsolni valamikor a függetlenségi és 48-as párt mostani magatartásával szemben, hogy lemondott a magyar hadi iskoláról •— mondom, azt hiszem, hogy az ideiglenesen megelégedett volna azzal, hogy a magyar nyelv a hadi iskolában a tantárgyak közé felvétessék és hogy az onnan kikerülő tisztek a magyar nyelvet birják. És vájjon, t. képviselőház, ennek a legelemibb követelésnek vájjon eleget tett-e a közös hadügyminister ur ? Hiszen tudjuk, hogy szellem, gondolkozás és érzés tekintetében osztrák intézmény az a bécsi hadiiskola és ott a magyar érzelmű tiszteket, növendékeket és hallgatókat megbüntetik és rosszabb minősítésben részesítik. Jekelfalussy Lajos honvédelmi minister: Én is ott voltam! Nagy György: Méltóztassék azt venni, t. képviselőház ... Jekelfalussy Lajos honvédelmi minister: Én ott voltam és ott nevelkedtem a hadiiskolában. (Elnök csenget.) Belőlem senki németet nem csinált, maradtam az, a ki voltam addig és a ki vagyok. (Élénk éljenzés.) Nagy György: Olyan tiszteletreméltó kivételek előtt, mint a t. honvédelmi minister ur, készséggel meghajlom, csakhogy nagyon kevesen vannak ilyenek. Méltóztassék végignézni a t. minister urnak a tábornoki karon. , Hány magyar érzésű ember van azok között? Én azt hiszem, hogy az öt ujjamon össze tudnám őket számlálni. A többi, ellenkezően, nemcsak hogy nem magyar érzelmű, de magyarellenes érzelmű. Én visszaemlékszem az én katonakoromra, a mikor tábornokunk egy beszédet tartott eskütételünk alkalmával ős Magyarországról egyenesen ugy beszélt, mint bármelyik tartományról. Azt mon24
