Képviselőházi napló, 1906. XXIV. kötet • 1909. február 13–márczius 9.

Ülésnapok - 1906-423

it23. országos ülés 1909 február 19-én, pénteken. 177 künk van igazunk ebben a vitában. ISTem az osztrákok azok, kik a mi hadseregünk egy részét eltartják, hanem megfordítva a magyar nemzet az, mely véráldozatot hoz az osztrákok biztonsága érdekében. Daczára annak, hogy ez a kérdés egészen vitán felül ál], mégis minden hiábavaló, a faktumok előtt meg kell hajolni. Abban a sajnálatos helyzetben vagyunk, hogy az osztrákoknak ad a dinasztia és minden külföldi tényező igazat abban, hogy miután ők az ő pénzükkel fentartják a magyar hadsereg jelentékeny részét, nekik^abba a hadseregbe beleszólási joguk is van. Általában véve nem lehet tagadni, hogy igaz, a ki valamit fizet, annak hozzászólási joga is van. Daczára annak, hogy ez ebben az esetben nem igaz, mégis mi a helyzet és a faktumok előtt meghajolva, kötelesek vagyunk ezen nem igaz j)roblémába belemenni, kénytelenek vagyunk elfogadni a helytelen álláspontot, és a tény az, hogy az osztrákok azon a jogczimen szólnak bele a mi hadseregünkbe, hogy ők tartják el a mi hadseregünk egy részét. Ha tehát mi a magyar nemzeti hadsereget felállítani akarjuk, első feltételünk az, hogy kijelentsük és kötelezzük magunkat, hogy a magyar hadsereget készek vagyunk el is tartani. Ez végeredményben nem volna egyéb, mint egy ujabb 8°/o-os kvóta. De én megvallom, hogy a megyar nemzet azon erényeknél fogva, melyeket felszólalásom során voltam szerencsés vázolni, szívesen, önként, lelkesedéssel fogja ezt az áldozatot meghozni annak fejében, hogy a hadsereget, az ő fiainak védelmi erejét saját nemzeti czéljainak, saját alkotmányos törekvéseinek, saját nagyhatalmi állásának érdekében képes is fentartani. Ebből a szempontból kiindulva mondom azt, hogy a magyar nemzetnek első feladata lesz abban az esetben, ha a katonai kérdés helyes megoldásban kerül szőnyegre, egy nagy anyagi áldozatot hozni, azt az áldozatot, hogy a mostani magyar hadsereget teljes egészében fentartsa. Hogy a mai helyzet tarthatatlan, hogy egy anomália forog fenn azon a téren, hogy mi nem a kvóta arányában tartjuk fenn a hadseregünket, hanem annak fentartásában az osztrákok nagyobb arányban vesznek részt, mi viszont a katonai erőnek nagyobb kontingensét szolgáltatjuk, erre egy sajnálatos példát szolgáltatott az utolsó kvótaemelés. Mi, a függetlenségi és 48-as balpárt tagjai a magunk részéről minden tőlünk telhetőt megtettünk, hogy a kvótaemelés be ne következzék. Rámutattunk akkor arra, hogy ebből egy nagy felelősség fog előállni; a katonai terhek egy újabb emelkedéshez fognak jutni annak következtében, hogy az osztrákok a 2%-os kvótaemelés következtében megtakarított összegeket nem fogják a sparkasszába betenni, nem is fogják más czélokra használni, hanem a dolog természetéből, a viszonyok természetes életproczesszusából kifolyó tanulságokhoz képest KÉPVH. NAPLÓ. 1906 1911. XXIV. KÖTET. ők azokat megint a hadsereg különböző czéljaira fogják használni és a magyar nemzetet ujabb és ujabb áldozatokra fogják szükségkép kényszeríteni. Ennek igazolására szolgál az, hogy azt a 6—8 milliónyi megtakarítást, a mit a -kvótaemelés Ausztriára nézve jelent — mert a kvótaemelés évente ennyit jelent, Magyarországból kizsarolnak 6—8 millió koronát, hogy Ausztria ennyit megtakaríthasson a közös hadsereg fentartása terén — az osztrák Landwehr javára fordítják és a mi itt szó tárgyát képezte, az megfelel a tényeknek, hogy az osztrák Landwehr mai nap el van látva ágyukkal, tüzérséggel ugyanakkor, a mikor a magyar nemzet a kvótaemelés következtében nem tudott akkora anyagi erőre szert tenni, hogy a maga honvédségét ágyukkal lássa el. Igen beavatott emberektől hallottam, hogy az osztrák honvédség a mi honvédségünkhöz képest, sőt a közös hadsereghez képest óriási módon jobban van felszerelve, gazdagabban van ellátva. (Mozgás balfelM.) Jobb-e vagy rosszabb-e, annak elbírálására magamat hivatottnak nem tartom, mert katonaember nem vagyok, de azt tudom, a hadtudományok mai állása szerint, hogy az a hadsereg jobb, a mely jobban van felszerelve, a mely gazdagabban van ellátva modern fegyverekkel. Nem tudom, igaz-e ez, do szaktudománnyal bíró emberek állítják, könyvekből, tanulmányokból olvastam és ha ezt vesszük alapul, akkor az osztrák Landwehrnek jobbnak kell lenni a magyar honvédségnél. De ha eltekintünk is ettől, az az egy egészen bizonyos, hogy az osztrák Landwehr katonái, az osztrák nemzet fiai jobban vannak védve, az ellenséges támadás ellen biztonságosabb helyzetben vannak, mint a mi fiaink. Ismétlem, nemcsak a honvédségnél van jobban felszerelve a Landwehr, hanem a közös hadseregnél is, és az ő Landwehrtisztjeik kapnak Zulagot, fizetésjavitást, mikor a mi tisztjeink álmodni se mernek erről. Én tudom, hogy a mi fiainkban, katonáinkban, tisztjeinkben nagy lelkesedés és hazafiam érzés van, de hogy ha azt látják, hogy a szomszéd katonák jobban vannak ellátva, több fizetést kapnak, jobb felszerelésben részesülnek, elkerülhetlen, hogy ez bennük bizonyos elkeseredést, lehangoltságot ne idézzen elő. Én azt mondom, hogy ma ezen anomália kérdésében más megoldás nincs, mint ha meggyőzzük az uralkodót arról, hogy mi is hajlandók és képesek vagyunk hasonló áldozatkészségre, mint az osztrákok a mi bőrünkre, csak az szükséges, hogy bennünket erre képesekké tegyenek, hogy saját magunk áldozzunk saját harczképességünkre, nemzeti czéljainkra. (Mozgás balfelöl.) Meg vagyok győződve, hogy nálam hivatottabbak vannak, kik ezt az audienczián kifejthetnék, nem is kételkedem benne, csak 23