Képviselőházi napló, 1906. XXIV. kötet • 1909. február 13–márczius 9.
Ülésnapok - 1906-423
176 425. országos ülés 1909 február 19-én, pénteken. védekeznénk ezen gyarmatpolitika ellen, ezért akarják ők megakadályozni azt, hogy mi saját haderőnk birtokába jussunk, s ezért akarják fentartani azt az állapotot, hogy ők rendelkezzenek a mi haderőnk felett is, hogy ezen az utón minden ellentállással szemben minket ebben a gazdasági függőségben megtarthassanak. Tehát sokkal veszedelmesebb a dinasztia ellentállásánál az osztrákok ellentállása, mert ennek meg van a maga érthető és bár velünk szemben felháborító és visszautasítandó, de mégis logikus alapja. Ezzel szemben mi nekünk annál energikusabban kell- védekeznünk, mert miután ennek az ellentállási faktornak megvan a maga indokolt alapja az ellentállásra, ennélfogva nekünk csak a legnagyobb energiával, a legokosabb politikával lesz lehetséges ezt az ellentállást, ezt a törekvést leküzdeni. Hiszen halljuk az osztrák ministerelnöknek nyilatkozatait sorjában és az osztrák ministerekét; Becktől, Thuntól, Clarytól fogva a mostani legfiatalabb Bienerth-ig azzal kezdi mindegyik a maga uralkodását, hogy azt mondja, hogy gondoskodni fogunk arról, hogy a magyar nemzetnek a hadsereg kérdésében kifejezett és hangoztatandó törekvéseire nézve mi is megkérdeztessünk és meghallgattassunk. Elsősorban is meg kell állapitanunk, hogy ez teljesen törvénytelen és alkotmányellenes álláspont. Mi nekünk a hadseregünk kérdésében az osztrákokkal nincs dolgunk, nekünk a hadsereg kérdését egyedül a mi uralkodónkkal, az alkotmányos magyar királylyal kell elintéznünk. S ha mi nekünk óhajaink és követeléseink vannak, csak ö az, a ki ebben határozhat, de nem határozhat és nem szólhat abba bele az osztrák kormány. Tehát ezen az elvi állásponton kell nekünk elsősorban az osztrákok beavatkozását visszautasítanunk. De vissza kell utasítanunk azért is, mert az a törvényekkel, az alkotmánynyal ellenkezik egész lényegében. És ón jól tudom, hogy mi az igazságos álláspontunkat ebben a tekintetben csak akkor érvényesíthetjük, ha a dinasztia, az uralkodó a mi pártunkon van, és remélem, mondom, az előzetesen kifejtett érveknél fogva, hogy végeredményében a dinasztia, az uralkodó a mi álláspontunkat elfogadja a saját érdekében, a monarchia harczképessége érdekében és akkor előttünk áll majd a katonai kérdések megoldásának igazi módja. De mert ennek ideje még nem érkezett el, fokozott mértékben perhorreszkálom azt, hogy a koronával alkotott kötéssel ellenkezőleg, a magyar vezető férfiak a katonai kérdéseket most, a jelen stádiumban a legrosszabb időpontban akarják megoldani, oly átmeneti időszakkal, a melyre a paktum értelmében nincs joguk. Ha oda jutunk, hogy a katonai kérdéseket valóban a nemzet, a monarchia és a dinasztia érdekében megoldjuk, akkor Magyarországnak első pillanatra nagy áldozatot kell hoznia oly áldozatot, a melyet meg vagyok győződve, a nemzet szívesen hoz. A hadsereg terén t. i. tényleg létezik egy anomália, a melyet ma is elvtársaim, a kik e kérdéshez hozzászóltak, felhoztak, de a melynek részleteibe érdemébe nem bocsátkoztak, az az anomália létezik t. i., hogy a magyar nemzet, a közös hadsereg alkotó részét képező magyar hadsereg, az ujonczlétszámot nem az ő teherviselési képességének arányában szolgáltatja, hanem 42°/o-ot szolgáltatja az összes ujonczlétszámnak, holott, az eró'arányokat véve, különösen a gazdasági erőket véve figyelembe, még az utolsó törvénytelen ós téves kvótamegállapitás szerint is csak 36'4°/ 0 erejéig volna köteles a magyar nemzet az ujonczlétszám tekintetében részesedni. Erre nézve én történelmi ós gazdasági tudósok kétségtelen bizonyossággal beigazolt tételére hivatkozom, t. i. arra, hogy az egyes nemzetek nem az ő népességük arányában létesítenek és tartanak fenn hadseregeket, hanem az ő teherviselési képességük, anyagi képességük arányában. Jellemző példa erre a német és a franczia hadsereg. A német nemzet sokkal nagyobb, mint a franczia nemzet, a német nemzet folyton szaporodik, a franczia nemzet lakossága folyton fogy, és mégis látjuk, hogy a franczia nemzet nagyobb hadsereget tart fenn, mint a német. Miért? Mert a franczia nemzet gazdagabb, erősebb, tehát anyagi erejénél fogva nagyobb haderőt tud fentartani, mint a német nemzet. És azzal az érdekes jelenséggel is találkozunk, hogy mig a franczia nemzet az ő fejlődésének különös jelenségei folytán azt az óriási haderőt, a melyet fentart, alig tudja előállitani, addig a német nemzet sokkal több katonát is tudna állítani, mint a mennyit tényleg felállít, és ennek daczára, noha a német nemzet a mai körülmények közt elsősorban kizárólagosan katonai nemzet, mégsem annyi katonát állit fel, mint tudna, de annyit, a mennyit anyagi ereje megenged. (Mozgás.) Ebből joggal következtethetjük, hogy a magyar nemzet sem volna kötelezhető és kényszeríthető, hogy több és nagyobb haderőt állítson fel, mint a mennyi gazdasági erejének megfelel, t. i. 36'4%-nál nagyobb ai-ányban álló haderőt. De már most azon sajátságos és igazán önkényes magyarázattal állunk szemben, hogy az osztrákok nem azt mondják, hogy mi kötelezettségünkön felül adunk nekik a mi fiainkból 8%-nyi véradót, és tehát ezzel az osztrákoknak fiait megkíméljük a katonai szolgálattól és abba a helyzetbe hozzuk, hogy otthon maradjanak a családjuknál, kenyerüket megkeressék és a nemzeti vagyont gyarapítsák; hanem azt mondják az osztrákok, hogy 8% erejéig ők tartják el a magyar hadsereget. Egészen kétségtelen azonban a, tudomány és a praxis által beigazolt tény az, hogy ne-