Képviselőházi napló, 1906. XXIV. kötet • 1909. február 13–márczius 9.

Ülésnapok - 1906-423

168 i-23. országos ülés 1909 Elnök (csenget): Bocsánatot kérek, a nemzetiségi kérdést vita tárgyává csak annyiban teheti a képviselő ur, a mennyiben a most tárgyalás alatt lévő törvényjavaslattal szoros összefüggésben van. Farkasházy Zsigmond: Én sem kívánok egyebet. Sajnálom, hogy kicsit szélesebb mederben nem mutathatok rá, hogy milyen kevéssé hivatottak a nemzetiségi képviselő urak, hogy itt a házban és az ország kormányzatában a nem magyar ajkú nép nevében beszéljenek. De remélem, még lesz rá alkalmam, mert ez a legfontosabb kérdés Magyarországon, ennek helyes megoldásától függ a magyar nemzet jövője. De attól nem térhetek el, hogy megállapítsam, mikép a nemzetiségi kérdés Magyarországon, a nemzetiségi törekvés, a nemzetiségi nép óhaja nem nyelvi és nem faji kérdés. Azért mondom, hogy Maniu képviselő ur, a mikor itt a magyarosi tási tendenczia ellen mennydörgött a hadsereg kérdésével kapcsolatban, nemzetiségi népóhajt nem fejezett ki, mert tapasztalásból beszélhetek, én foglalkozom azzal a néppel, a román nép között sokat megfordulok és mindent elkövetek azért, hogy ezen a szegény, szánalomra méltó népen, a melynek sorsa persze semmivel sem rosszabb a hasonló sorsú magyarénál, a mennyire tőlem telik, segítsek, épen azért, hogy egy irredentista, faji soviniszta mozgalomtól a melynek képviselői a nemzetiségi képviselő urak, eltávolitsam. A nemzetiségi nép nem fél a magyar nyelvtől, megtanulni óhajtja, örül, hogy a hadseregnél és különösen a honvédségnél alkalma van ezt a nyelvet elsajátítani, örül, mert annak hasznát veszi az életben, mert az a sok csalás, uzsora, a melyet ellene elkövetnek, túlnyomóan onnan származik, mert az állam nyelvét nem ismeri, mert nem tud érintkezni azokkal, a kik vele kereskedelmi és gazdasági összeköttetésben vannak. Azért mondom, hogy Maniu képviselő ur, talán kopirozva a külföldön látható irredentista és soviniszta mozgalmakat, azért hozta itt elő ezeket a dolgokat, hogy ezeknek a kópiáknak megfelelő képet nyújtson a külföldnek a magyar nemzetiségi mozgalmakról, de a nemzetiségi nem magyar ajkú nép nevében nem beszél. Én nem vagyok soviniszta és helytelenítek minden oly törekvést, a mely valakit nyelve vagy faja miatt üldöz, de épen ebből a szempontból kifogásolom Maniu képviselő ur és a többi nemzetiségi képviselő urak állásfoglalását, mert ők Magyarországon ma a legtürelmetlenebb, a legenergikusabb, a legkíméletlenebb soviniszták. Hiszen van magyar sovinizmus is; de annál inkább perkorreszkálom azt a faji, nyelvi sovinizmust, a mely a nemzetiségi képviselő urak magatartásában nyilatkozik meg, mert annak létalapja nincsen sem a fajtájukhoz tartozó népben, sem a történelmi múltban, sem az igazságban, mert az ő népüknek nem az az érdeke, február 19-én, pénteken. hogy a magyar nyelvvel és a magyar nemzettel ellentétben álljon, hanem az, hogy gazdasági, politikai és szocziális érdekei érvényesüljenek, hogy igazságos közigazgatást találjanak az egész vonalon, tehát katonai téren is, hogy gazdasági érdekeik biztosíttassanak, hogy megélhetésük, jólétük módozatai és föltételei meglegyenek. Ha ebben az értelemben szólalnak fel és valahányszor felszólaltak a nemzetiségi képviselő urak, mindig mellettük voltam és kifejezést is adtam ezen nézetemnek; de mikor Maniu képviselő ur idejön ós azt mondja, hogy mi a magyarosító törekvést ki akarjuk rekesztem a hadseregből, mi nem akarjuk, hogy a hadsereg magyarosításra használtassák, akkor vagy azt látom, hogy e felszólalásnak komoly tendencziája nincs és tulajdonképen csak áldatlan ellentéteket akar szítani, vagy pedig — a mit jobban sajnálnék •— azt kell látnom, hogy az a felszólalás bizonyos körökben reménységeket akar kelteni, hogy e külföldi törekvés itt Magyarország belsejében is támogatásra fog találni." Nagy György: Megfizették Bécsből a gazembert! (Zaj. Elnök csenget.) Farkasházy Zsigmond: Nem állítom, hogy megfizették! Nagy György : Ingyen nem gazember senki! (Zaj. Elnök csenget.) Elnök: Nagy György képviselő urat rendreutasítom ! Farkasházy Zsigmond: Lehet, hogy helytelen j)olitikai irányzatból történt, és meg vagyok arról győződve, hogy egy eltévelyedésnek a következménye az, hogy Maniu képviselő ur kvázi fel akarta ajánlani szolgálatát azoknak, a kik a külföldön ezen tendencziákat követik. Ha nem ez lett volna a czélja Maniu képviselő urnak, kérdem, miért nem mondotta, hogy velünk együtt érez és küzd a magyar nemzeti akarat órvényssüléséért azon a téren, a hadsereg azon körében, a hol annak magyarositási tendencziája nem lehet? Miért nem mondotta Maniu azt, hogy ő igenis a magyar vezényszónak és szolgálati nyelvnek alkalmazását akarja? A magyar vezényszó nem magyarosithat, azt egészen jól tudjuk. A német vezényszó sem németesitett el még senkit Magyarországon; ezt is szívesen konczedáljuk. A vezényszó a szuverenitás kifejezésének eszköze. (ügy van! Ugy van! a baloldalon.) Mert, t. ház, a magyar vezényszóból győződik meg az a közkatona, legyen az magyar, román, tót vagy szerb, hogy ő a magyar állam egyik szervében szolgál, és a magyar államtest egyik legjelentékenyebb szervének alkotó része akkor, a mikor katonai fegyelem alatt áll. A magyar vezényszó magyarosításra egyáltalában nem szolgál, hanem a magyar állam egységének ós nemzeti jellegének a kifejezője. Kérdem tehát Maniu t. képviselőtársamtól, hogy vájjon e tekintetben miért nem fejezte ki velünk, a magyar nemzettel, a magyar állam-