Képviselőházi napló, 1906. XXIV. kötet • 1909. február 13–márczius 9.

Ülésnapok - 1906-423

tt-23. országos ülés 1909 február 19-én, pénteken. 169 mai való együttérzését? Én épen ezt fejeztem ki akkor, a mikor végkonkluziómban majdnem ugyanazon eredményre jutottam, mint ö, mert én is mondottam, hogy perhorreszkálom az ezrednyelvet, helytelennek, károsnak tartom a hadsereg harczképessége szempontjából is, mert mindenkivel, ugy a hadsereg körében, mint másutt, csak a saját nyelvén szabad érintkezni és abból, ha valakit idegen nyelven akarnak tanítani, dirigálni, felvilágosítani, reá is, a hadseregre is csak kár származik. Direkte utaltam arra, hogy mi történnék komoly esetben, ha a magyar ezrednyelv megvalósíttatnék? Ott az ellenség harczsoraiban kénytelen volna egy katonatiszt vagy egy altiszt egy legénynek utasításokat adni olyan nyelven, a melyet az nem ért. Tehát vagy káros volna a hadseregre nézve az ezrednyelv behozatala, vagy pedig nem valósulna meg. Azért helytelenítettem, helytelenítem ós kifogásolom most is, és az a nézetem, hogy súlyos hibát követ el a függetlenségi párt és a többség, a mikor a magyar vezényszó álláspontjáról, a mely a szuverenitás jelképe, lecsúszik. (Zaj a baloldalon. Felkiáltások: Dehogy!) Nagy György: Követelni kell az önálló magyar hadsereget! Molnár Jenő: Ne adjuk fel az ezred-nyelvet? (Zaj a baloldalon.) Hát jó, nem adjuk fel, akkor mindjárt meg lesz minden! (Zaj. Elnök csenget.) Nagy György: Jogunk van az önálló hadsereghez ! Abból nem kellene engedni semmit! Egy fillér adót sem kellene addig megszavazni! Thaly László (közbeszól. Zaj a baloldalon. Elnök csenget.) Farkasházy Zsigmond: Én Thaly László t. képviselőtársam jóhiszeműségéről, jó szándékáról, hazafias érzéséről meg vagyok győződve, hiszem is, t. ház, hogy sok régi függetlenségi képviselőtársammal együtt óhajtja és komolyan kívánja a kormánypárt a magyar vezényszó megvalósitását. (Felkiáltások a baloldalon: Mindnyájan kívánjuk f) Nem mindnyájan. Állíthatom t. képviselőház, hogy pl. Okolicsányi László képviselő ur nem kívánja (Mozgás.) a függetlenségi pártnak különben sem programmjához tartozó magyar vezényszó megvalósítását. Hiszen épen Pilisy István t. képviselőtársam hozott fel egy nagyon érdekes és karakterisztikus diskurzust, a mely tegnap folyt le a folyosón, s a melyet én nem kisebb hazaárulásnak tekintek, mint Maniu képviselő ur beszédét. (Mozgás és zaj a baloldalon.) Mert igaz, hogy ott nem a magyar vagy nem magyar nyelv érvényesülése közötti differencziákról volt szó, hanem arról, hogy egy magyar, egy függetlenségi párti képviselő jónak látta azt mondani, hogy vívjunk ki mi bizonyos szerény engedményeket a katonai téren, mert a magyar vezényszót nem lehet követelni. (Zaj.) KÉPVH. NAPLÓ. 1906 1911. XXIY. KÖTET. Kállay Tamás: Nem mondta! Hazudott a ki mondta! Farkasházy Zsigmond: Benn van az újságban ! (Folytonos zaj.) Kállay Tamás: Akkor az újság hazudott! Farkasházy Zsigmond: Én nagyon örülök t. képviselőtársam tiltakozásának és felteszem, hogy Okolicsányi László képviselőtársam is meg fog jelenni itt a ház szine előtt és meg fogja czáfolni ezt az állítólagos beszélgetést. (Zaj. Közbeszólások.) Sümegi Vilmos: Függetlenségi képviselő nem mondhatott ilyent! Farkasházy Zsigmond: Akkor azt hiszem, hogy Okolicsányi képviselő urnak is, a többségnek is, különösen a függetlenségi pártnak és az államnak is szolgálatot tettem azzal, hogy felhívást intéztem a képviselő úrhoz, hogy czáfolja ezt meg. Elhiszem, felteszem, kívánom és remélem, hogy ezt meg is teszi. Mi, t. képviselőtársaim, egy nagyon furcsa játékkal állunk szemben. (Igaz! Ugy van!) Méltóztassanak csak megfigyelni, hogy mikor közjogi, különösen pedig katonai téren áll harczban a nemzet . . . Sümegi Vilmos: Igaz, tökéletesen igaz! Farkasházy Zsigmond: ... mikor nemzeti ellentállást hirdetünk azért, hogy a hadseregben jogos nemzeti érdekeket érvényesítsünk, a törvények végrehajtását követeljük . . . Kállay Tamás: Ez így van! Farkasházy Zsigmond: . . . akkor azt mondják: minek megyünk ilyen teoretikus térre, (Zaj. Közbeszólások.) mi haszna lesz a nemzetnek abból, ha magyar lesz a vezényszó ? (Folytonos zaj.) A magyar vezényszót megenni nem lehet, abból megélni nem lehet, a jövőjét kell biztosítani. (Zaj és közbeszólások a baloldalon.) Elnök (csenget): Csendet kérek ! Farkasházy Zsigmond: Most megfordul a koczka és a magyar nemzet, igaz, hogy nem spontán szándékából, hanem kénytelen-kelletlen, egy demarkaczionális vonalat lerakva megállt ezen a téren és a hadsereget illetőleg a közjogi kérdésekben nem akarja érvényesíteni — ismétlem, csak ideiglenesen — az ő törvényen alapuló kétségbe vonhatatlan jogait . . . Sümegi Vilmos: Igaz! Szószerint igaz! Farkasházy Zsigmond : . . . a gazdasági térre lép (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) és ott is nem valami mértéktelen követelésekkel áll elő, mit tapasztalunk? (Közbeszólások.) Én még a kormánypárt tagja voltam . . . Förster Ottó: De csak végtagja! (Élénk derültség.) Farkasházy Zsigmond: ... és a függetlenségi párt értekezletén részt vettem, a mikor bejelentettem, hogy kész vagyok megszavazni a gazdasági kiegyezést is, mert a paktumban ez benne van. De csak oly értelemben voltam hajlandó azt megszavazni, hogy bizonyos kikötések eszkö22