Képviselőházi napló, 1906. XXIV. kötet • 1909. február 13–márczius 9.

Ülésnapok - 1906-423

423. országos ülés 1909 nem velünk, hanem önökkel tartanak, (Zaj.) nem azt a politikát folytatják, a melyet mi folytatunk, hanem azt a politikát, a melyet önök folytatnak, mert mi felszólalunk, mi késlel­tetjük a megszavazást, önök hallgattak, Önök nem szóltak a javaslatokhoz, és ugyanezt a politikát követik a nemzetiségi képviselő urak, ugyanezt a politikát követik a horvát képviselő urak. Förster Ottó: Ez a lövés visszafelé sült el. Farkasházy Zsigmond: Még egy egész sor horvát képviselő volt feliratkozva, azoknak élén Supilo képviselő ur, a kiről hallottam is fél­füllel, hogy hosszabb beszédben szándékozik fog­lalkozni a katonai kérdésekkel, és ime Supilo képviselő ur letörölközött, a többi horvát kép­viselő urak is letörölköztek, a nemzetiségi kép­viselő urak fel se iratkoztak szólásra, tehát tel­jesen ugyanazt a lojális, aulikus álláspontot foglalják el a horvát ós a nemzetiségi képviselő urak, mint a függetlenségi párti, az alkotmány­párti és a néppárti képviselő urak. Ez faktum, ezt eltagadni nem lehet, mert mi beszélünk, mi küzdünk a javaslatok ellen, önök hallgattak és meg akarják szavazni, a hor­vát és nemzetiségi képviselő urak pedig ugyan­azt teszik. Hát ennél kézzelfoghatóbb bizonyí­tékát nem lehet szolgáltatni azon rágalmak és vádak valótlanságának, mintha mi valaha a nemzetiségi és a horvát képviselőkkel szövet­köztünk volna. De ha már itt tartunk, szükségét érzem, hogy pár szóval én is részt vegyek abban a katonai viták során felmerült nemzetiségi vitá­ban, a mely tulajdon képen az egész kormány­pártot jobban izgatta az utolsó napokban, mint az egész katonai kérdés és az egész bankügy. Nem akarok én ezzel a kérdéssel bővebben fog­lalkozni, különösen ha figyelembe veszem, hogy milyen intencziókkal és milyen titkos szándé­kokkal hozta elő Maniu képviselő ur a nem­zetiségi oldalról a katonai kérdéseket, de annyit mégis meg kell jegyeznem, hogy én azt hiszem, hogy túlságos jelentőséget tulajdonítanak Maniu Gyula képviselő ur felszólalásának, a mint hogy álta­lában túlságos jelentőséget tulajdonítanak azok­nak a nemzetiségi és faji szempontból eredő felszólalásoknak, a melyek a nemzetiségi párt részéről itt elhangzanak. Én igenis, túlnyomó részben helyeslem és aláírom azt, a mit Wekerle Sándor minister­elnök ur a tegnapi napon erre az ügyre nézve felhozott. (Folytonos zaj a baloldalon.) Nekem volt alkalmam tapasztalni, hogy a nemzetiségi képviselő urak a nem magyar ajkú népet kvázi az ő magántulajdonuknak kívánják feltüntetni. Egy konkrét és igen jellemző példát tudok erre nézve felhozni. Egy választás alkalmával, messze künn a perifériákon, nemzetiségi vidéken, egy­szer korteskedés közben találkoztam Pop Cs. István t. képviselőtársammal, a ki megtámadott február 19-én, pénteken. 167 engem, hogy én mit keresek ott, a mikor az nemzetiségi kerület. Engem pedig akkor a füg­getlenségi párt vezetősége — akkor még a füg­getlenségi kormánypárt tagja voltam — küldött ki több képviselőtársammal együtt, hogy ott a függetlenségi eszméket hirdessem. Ebben a mun­kában íalálkoztam Pop Cs. István képviselő­társammal, a ki azzal a kérdéssel attakirozott meg, hogy: Hát te mit keressz itt? Én azt feleltem: Ugyanazt, a mit te, korteskedem. De hogyan kerülsz ide, hiszen itt csupa román van ? folytatta a t. képviselőtársam; én meg azt vála­szoltam, hogy Magyarországon vagyunk és itt mindenkinek egyformán van joga az elveit hir­detni és terjeszteni mindenütt. Erre azt mon­dotta, hogy nagy tévedésben vagy, itt csak nekünk van jogunk megcselekedni ezt, mert ez a román nép a mienk. (Folytonos zaj a bal­oldalon.) Méltóztassék nekem elhinni, hogy e kijelen­tésben egy egész rendszer alaptétele és princzi­piuma nyer kifejezést. A nemzetiségi képviselő urak, ugy mint a nemzetiségi intelligenczia, tulajdonképen a román köznépet ugy tekinti, mint a saját jószágát, birtokát és tulajdonát. És épen ugy, mint a hogy egy birtokos, vagy gazda, furcsának és méltatlan dolognak tarta­ná, hogyha egy idegen ember odamenne az ő istállójába, és meg akarná fejni vagy simogatni az ő jószágát, ugyanúgy a nemzetiségi intelli­genczia méltatlankodik a felett, hogyha valaki az ő jószágával, a román néppel szóba áll. Thaly László: Nem román, hanem oláh! Farkasházy Zsigmond: De én konczedálom nekik ezt, ha románoknak akarják magukat nevezni. (Folytonos zaj.) Elnök." Kérem a képviselő urat, méltóztas­sék a tárgyhoz közeledni. Farkasházy Zsigmond : Ha folytonosan közbeszólnak, kénytelen vagyok arra reflektálni. Molnár Jenő: Ugy van, azokra reflektálni kell. Elnök: Molnár Jenő képviselő urat kérem, ne méltóztassék vitatkozni az elnöki figyelmez­tetésekkel szemben. (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Farkasházy Zsigmond: Az igen t. elnök ur majd meg méltóztatik győződni arról, hogy nem hiába említem fel ezt és hogy mennyire össze­függ ez a tárgygyal, a melyről épen vitatkozunk, mert arra a konklúzióra kell jutnom, hogy utóbbi felszólalásaimban, a melyeket e javasla­toknál voltam bátor elmondani, majdnem ugyan­azt mondottam, a mit Maniu Gyula képviselő ur, de a mig Maniu t. képviselő ur ezt a nem­zet ellen irányuló tendencziával és támadó, talán ajánlkozó czélzattal mondotta, addig én épen ellenkezőleg a nemzet érdekében, a nemzet jo­gainak megvédése, a függetlenségi eszme propa­gálása érdekében mondottam. Ezt akarom ki­fejteni és azért vagyok kénytelen kitérni a nem­zetiségi képviselő urak általános magatartására.

Next

/
Oldalképek
Tartalom