Képviselőházi napló, 1906. XXIV. kötet • 1909. február 13–márczius 9.

Ülésnapok - 1906-423

423. országos ülés 1909 nem velünk, hanem önökkel tartanak, (Zaj.) nem azt a politikát folytatják, a melyet mi folytatunk, hanem azt a politikát, a melyet önök folytatnak, mert mi felszólalunk, mi késleltetjük a megszavazást, önök hallgattak, Önök nem szóltak a javaslatokhoz, és ugyanezt a politikát követik a nemzetiségi képviselő urak, ugyanezt a politikát követik a horvát képviselő urak. Förster Ottó: Ez a lövés visszafelé sült el. Farkasházy Zsigmond: Még egy egész sor horvát képviselő volt feliratkozva, azoknak élén Supilo képviselő ur, a kiről hallottam is félfüllel, hogy hosszabb beszédben szándékozik foglalkozni a katonai kérdésekkel, és ime Supilo képviselő ur letörölközött, a többi horvát képviselő urak is letörölköztek, a nemzetiségi képviselő urak fel se iratkoztak szólásra, tehát teljesen ugyanazt a lojális, aulikus álláspontot foglalják el a horvát ós a nemzetiségi képviselő urak, mint a függetlenségi párti, az alkotmánypárti és a néppárti képviselő urak. Ez faktum, ezt eltagadni nem lehet, mert mi beszélünk, mi küzdünk a javaslatok ellen, önök hallgattak és meg akarják szavazni, a horvát és nemzetiségi képviselő urak pedig ugyanazt teszik. Hát ennél kézzelfoghatóbb bizonyítékát nem lehet szolgáltatni azon rágalmak és vádak valótlanságának, mintha mi valaha a nemzetiségi és a horvát képviselőkkel szövetköztünk volna. De ha már itt tartunk, szükségét érzem, hogy pár szóval én is részt vegyek abban a katonai viták során felmerült nemzetiségi vitában, a mely tulajdon képen az egész kormánypártot jobban izgatta az utolsó napokban, mint az egész katonai kérdés és az egész bankügy. Nem akarok én ezzel a kérdéssel bővebben foglalkozni, különösen ha figyelembe veszem, hogy milyen intencziókkal és milyen titkos szándékokkal hozta elő Maniu képviselő ur a nemzetiségi oldalról a katonai kérdéseket, de annyit mégis meg kell jegyeznem, hogy én azt hiszem, hogy túlságos jelentőséget tulajdonítanak Maniu Gyula képviselő ur felszólalásának, a mint hogy általában túlságos jelentőséget tulajdonítanak azoknak a nemzetiségi és faji szempontból eredő felszólalásoknak, a melyek a nemzetiségi párt részéről itt elhangzanak. Én igenis, túlnyomó részben helyeslem és aláírom azt, a mit Wekerle Sándor ministerelnök ur a tegnapi napon erre az ügyre nézve felhozott. (Folytonos zaj a baloldalon.) Nekem volt alkalmam tapasztalni, hogy a nemzetiségi képviselő urak a nem magyar ajkú népet kvázi az ő magántulajdonuknak kívánják feltüntetni. Egy konkrét és igen jellemző példát tudok erre nézve felhozni. Egy választás alkalmával, messze künn a perifériákon, nemzetiségi vidéken, egyszer korteskedés közben találkoztam Pop Cs. István t. képviselőtársammal, a ki megtámadott február 19-én, pénteken. 167 engem, hogy én mit keresek ott, a mikor az nemzetiségi kerület. Engem pedig akkor a függetlenségi párt vezetősége — akkor még a függetlenségi kormánypárt tagja voltam — küldött ki több képviselőtársammal együtt, hogy ott a függetlenségi eszméket hirdessem. Ebben a munkában íalálkoztam Pop Cs. István képviselőtársammal, a ki azzal a kérdéssel attakirozott meg, hogy: Hát te mit keressz itt? Én azt feleltem: Ugyanazt, a mit te, korteskedem. De hogyan kerülsz ide, hiszen itt csupa román van ? folytatta a t. képviselőtársam; én meg azt válaszoltam, hogy Magyarországon vagyunk és itt mindenkinek egyformán van joga az elveit hirdetni és terjeszteni mindenütt. Erre azt mondotta, hogy nagy tévedésben vagy, itt csak nekünk van jogunk megcselekedni ezt, mert ez a román nép a mienk. (Folytonos zaj a baloldalon.) Méltóztassék nekem elhinni, hogy e kijelentésben egy egész rendszer alaptétele és princzipiuma nyer kifejezést. A nemzetiségi képviselő urak, ugy mint a nemzetiségi intelligenczia, tulajdonképen a román köznépet ugy tekinti, mint a saját jószágát, birtokát és tulajdonát. És épen ugy, mint a hogy egy birtokos, vagy gazda, furcsának és méltatlan dolognak tartaná, hogyha egy idegen ember odamenne az ő istállójába, és meg akarná fejni vagy simogatni az ő jószágát, ugyanúgy a nemzetiségi intelligenczia méltatlankodik a felett, hogyha valaki az ő jószágával, a román néppel szóba áll. Thaly László: Nem román, hanem oláh! Farkasházy Zsigmond: De én konczedálom nekik ezt, ha románoknak akarják magukat nevezni. (Folytonos zaj.) Elnök." Kérem a képviselő urat, méltóztassék a tárgyhoz közeledni. Farkasházy Zsigmond : Ha folytonosan közbeszólnak, kénytelen vagyok arra reflektálni. Molnár Jenő: Ugy van, azokra reflektálni kell. Elnök: Molnár Jenő képviselő urat kérem, ne méltóztassék vitatkozni az elnöki figyelmeztetésekkel szemben. (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Farkasházy Zsigmond: Az igen t. elnök ur majd meg méltóztatik győződni arról, hogy nem hiába említem fel ezt és hogy mennyire összefügg ez a tárgygyal, a melyről épen vitatkozunk, mert arra a konklúzióra kell jutnom, hogy utóbbi felszólalásaimban, a melyeket e javaslatoknál voltam bátor elmondani, majdnem ugyanazt mondottam, a mit Maniu Gyula képviselő ur, de a mig Maniu t. képviselő ur ezt a nemzet ellen irányuló tendencziával és támadó, talán ajánlkozó czélzattal mondotta, addig én épen ellenkezőleg a nemzet érdekében, a nemzet jogainak megvédése, a függetlenségi eszme propagálása érdekében mondottam. Ezt akarom kifejteni és azért vagyok kénytelen kitérni a nemzetiségi képviselő urak általános magatartására.