Képviselőházi napló, 1906. XXIV. kötet • 1909. február 13–márczius 9.
Ülésnapok - 1906-423
164 423. országos ülés 1909 február 19-én, pénteken. nemzet jogos és alkotmányos kívánságainak érvényesülését meggátolja. (Elénk helyeslés a haloldalon.) Szokoly Tamás : Követünk ebben! Polónyi Géza: A magam részéről még csak egy rövid szót, s ez Maniu Gyula képviselőnek a vita során felmerült^ inczidensére vonatkozik. (Halljuk! Halljuk!) Én, bár bálás volna, nem kivánok vele bebatóbban foglalkozni, azért, mert meggyőződésem szerint a t. ministerelnök ur teljesen megtalálta azt a bangót és azt a területet, a melyen azt a támadást vissza kell utasitani. Csak kiegészítésül annyit jegyzek meg, hogy láttam Maniu Gyula képviselő urnak fellépésénél a felháborodást, hallottam, illetőleg olvastam a kifakadásokat, olvastam az ökölbe szorított kezekről, olvastam és hallottam a t. ministerelnök ur nyilatkozatait. Én a természet játékában is szeretem a mennydörgést, de azt hiszem, hogy a mennydörgésnek magának sem tisztító hatalma, sem regenáráló ereje nincs; a mennydörgés a nélkül, hogy a villám lesújtson, és ha kell, gyújtson, perzseljen és pusztítson, nem használ semmit. Azért én azt mondom, hogy az egyszerű visszautasítást nem tartom elégségesnek egy olyan ténynyel szemközt, mikor konstatáljak azt, hogy a midőn a nemzet jogainak érvényesítéséről van szó, annak a gyanúnak súlyos terhe alatt, hogy az ellenünk küzdő ellenséggel szövetkezve, annak érdekében történik, hangzik el a parlamentben a nemzeti jogok érvényesülése ellen irányuló olyan nyilatkozat, a melynek megbélyegzését csak a hazaárulás szóval lehet helyesen megtenni. De ha ez igy van, akkor tessék intézményes biztosítékokról gondoskodni — és nem csupán menydörögni — az iránt, hogy ezek a visszaélések sem künn, sem itt benn a nemzeti jogok és az állam integritása r ellen elkövethetők ne legyenek. (Helyeslés.) Én régen hangoztatom már, hogy ha van összeférhetlenség, ugy a világon nincs nagyobb összeférhetlenség, mint egy nemzetnek léte, boldogulása, nemzeti jövendője iránt elkövetett árulás, és sohasem tűrném meg, hogy ez a parlamentből találjon mesterekre és innen hirdesse iskoláit. (Elénk helyeslés.) Azért igenis sürgetni kell, de nemcsak sürgetni, hanem meg is valósítani, azt, hogy a büntetó'törvénykönyv is a maga erejével és hatalmával vissza tudja verni ezeket a támadásokat künn. Azonkívül egy összeférhetlenségi törvényt is kell alkotni, a mely a parlamentben teszi lehetetlenné azt, hogy ilyen árulások a nemzet ellen büntetlenül elkövethetó'k legyenek. (Élénk helyeslés.) T. ház! Az a támadás, a mely tegnapelőtt itt történt, talán csak egy kisebb dimenziójú és hatású támadás. De ha az megtorlatlanul marad, ez ösztökélésül szolgálhat arra, hogy az ilyen támadás vakmerőbb legyen, a mely egy végzetesebb pillanatban érhesse utói keserű bűnhődéssel a nemzetet. Azt ajánlom tehát a t. urak figyelmébe, hogy ne elégedjünk meg az erős kifejezésekkel, ne elégedjünk meg az ökölbe szorított kezekkel, hanem követeljük meg a kormánytól és várjuk meg az ígéretet abban a tekintetben, hogy megvédi a nemzetet ilyen féltékenyen őrzött kincseiben fenyegető támadásokkal szemben, hogy megvédi azokkal szemben Magyarország alkotmányát és jövendőjét. (Helyeslés.) Egyebekben elfogadom a javaslatot. (Elénk helyeslés.) Elnök: Szólásra senki sincs feljegyezve. Ha szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. Szavazás előtt szó illeti az előadó urat. Az előadó ur nem kivan szólni. Azután zárszó jogán szó illeti még Parkasházy Zsigmond, Isagy György, Bozóky Árpád, Molnár Jenő és Pilisy István képviselő urakat. Elsősorban Parkasházy képviselő urat illeti meg a zárszó. Farkasházy Zsigmond: T. ház! Hálával emlékszem meg a házszabályok azon rendelkezéséről, a mely szerint a képviselőnek, a ki elleninditványt nyújt be, mód nyujtatik arra, hogy hozzászólhasson még egyszer a tárgyhoz és a vitához. Ez az intézkedés annyival is inkább helyes, mert múltkori felszólalásomban mindazokat, a miket a szőnyegen forgó fontos kérdésben előadandónak tartok, nem volt módomban kifejteni. Elnök: Bocsánatot kérek, elfelejtettem, hogy Pilisy képviselő urat is illeti zárszó. (Félkiáltások : Megmondta!) Ugron Gábor: Meg volt mondva! Farkasházy Zsigmond: Másrészt azonban meddőnek kell tekintenem ezt a jogot akkor, a mikor itt sajnálatomra a szőnyegen forgó, nagyfontosságú törvényjavaslat tekintetében, a mely az ország közvéleményét állandóan rendkívüli módon foglalkoztatja, izgatja, tulajdonképen vita nem is fejlődött ki. Emlékeztetem a t. képviselőházat arra, hogy hosszú éveken keresztül szokásban volt az ujonczmegállapitás és megajánlás kérdésénél az egész katonai kérdést per longum et latum megvitatni, az egyes j>arlamenti pártok vezérszónokai, de más tagjai is hozzászóltak a kérdéshez, különböző szempontokból kifejtették az általános közjogi kérdéseket, hozzászóltak az aktuálisan felmerülő részletkérdésekhez, megvitatták, kifejtették az eszméket és ezzel alkalmat nyújtottak, hogy azok a fórumok, a melyek nem jelennek meg a parlament előtt és a parlamenti ellenőrzés köréből ki vannak zárva, szintén tájékoztatást nyerhessenek a nemzet óhajai, a j^ártok szándékai, törekvései és kívánságai tekintetében. Csodálkozással kell látnom, hogy épen a koalicziő, a nemzeti uralom idejében, alig akadt szónok, a ki érdemileg a katonai kérdésekhez ily fontos jjíllanatban hozzászólna. A függetlenségi