Képviselőházi napló, 1906. XXIV. kötet • 1909. február 13–márczius 9.

Ülésnapok - 1906-422

142 k22. országos ülés 1909 február 18-án, csütörtökön. ket külön, hanem képvisel egy harmadik érdeket, a mint azt egy nemzetiségi képviselőtársunk mondotta, képviseli az osztrák császári hatal­mat. (Mozgás.) Hát, t. h mikor mi azt látjuk, hogy min­den intézményünkben, törvényhozási alkotásaink­ban, gátlónk csak az osztrák császári hatalom : nem kell-e a legelső alkalommal a katonai kérdéseknél, a melyeket mi megoldani akarunk, nehezményez­nünk azt, hogy folyton és folyton kérjenek olyan áldozatot, a melyet ez az ország meg nem bir ? Azt mondták : hiszen a 48-as függetlenségi pártnak programmja a kétéves katonai szolgálati idő. Természetes, hogy ez is programmja ; épen igy volt programmja az általános választójog és az adóreform. De az általános választójogot nem plurális módon akarta, ' az adóreformot pedig igy képzelte. A kétéves szolgálatot sem ugy kép­zeljük, hogy 50 ezer emberrel több legyen. Mi a kétéves katonai szolgálatot az ország gazdasági és pénzügyi erejének kimélése szempontjából akar­juk. Mi nem akarjuk, hogy azok a zászlóalj- és századkeretek megmaradjanak. Minek ? Hogy több legyen a parádé ? Azt akarjuk, hogy a hadsereg létszáma egy harmadrészszel ajaasztassék. Egy országot 30—40 esztendeig folyton fegyverben tartani, évenként száz- és százmilliókat arra köl­teni, hogy ha majd a nemzeti becsület, vagy az ország határa veszétyben forog, készen legyünk ? Csak egy egyszerű példát hozok fel : azzal a lóval, a melyet ezelőtt tiz esztendővel vett meg a közös kormány, tud-e ma háborúba menni ? Hogy lehet készen tartani ezeket a dolgokat az utolsó perczig ? Nem lehet, nincs is rá szükség. És a mikor készen állunk, akkor megyünk és ki­egyezkedünk pénzben. Vagy az egyiket, vagy a másikat. Ha pénzzel dolgozunk, akkor nem kell száz- és százmilliót évenként a katonai terhek viselésére fordítanunk, hanem mondjuk azt: ne legyen katonai teher, hanem ha valakivel meg­szorulunk, — miután a mai időben nem nemzeti becsületért megy a háború, hanem gazdasági érde­kekért — ki fogunk egyezkedni vagy kereskedelmi szerződésekkel, vagy pedig más gazdasági elő­nyökkel, vagy ugy, mint Törökországgal, pénzzel. Mikor azt látjuk, hogy Anglia ma már azzal foglalkozik, hogyan kell leszerelni, a mikor Német­ország minden sértést, minden inzultust, cseké­lyebbeket — nem. mondom, hogy nagyot, a mely éri — mind elnéz, csak azért, hogy Angliának ezt a politikáját pártolja, mert ő maga is látja, hogy az ország fegyverbentartása mennyi milliót emészt fel: a mikor látunk egy egész irányzatot, a mikor ínég a revans-politika is szunnyad, mert az emberek kezdenek észretérni s száz meg száz milliókat nem akarnak költeni a hadseregre, és a nemzetnek dolgozó ifjait nem akarják fegyver­ben tartani; midőn az egész művelt világ azzal foglalkozik, hogy leszereljen : akkor a mi osztrák ármádiánk előáll és most akarja a hadsereg lét­számát felemelni, és most akar ujabb és ujabb milliókat hajókra meg mindenre elkölteni, Méltóztassék az ország gazdasági erejét mér­legelni. Lehetséges-e, hogy ez az állam még a normális áldozatokat is meghozza, ha nem sikerül gazdasági életünkben gyökeres változtatást elő­idézni 1 Lehetséges-e, hogy még a normális szük­ségleteket is ugy vérben, mint pénzben kibirja ez az ország ? Hát a kivándorlás' nem apasztja, nem sorvasztja ennek az országnak erejét ? Nem­csak az, hogy kevesebb ember lehet katona, hanem hogy kevesebb munkaerő áll rendelkezésünkre. A magyarságra nézve nem halálos veszedelem-e a kivándorlás ? Én megmagyarázom önöknek, hogy ha ki­vándorolnak a határszéli megyékből, a nemzetiségi megyékből, s azok a megyék azután nem tudják kiállítani az ujonczkontingenst, mi következik ebből ? Rászabadulnak Bihar, Csongrád, Csanád, Fehér megyére, a legtisztább magyar vármegyékre és azoknak kell kipótolni azon ujonczokat, a melye­ket a felvidéki megyék nem tudnak kiszolgáltatni. Ha mi megszavazzuk ezt a javaslatot, a melyet meg kell szavaznunk határidőre, szombatra vagy hétfőre, — mert már a törvények megszavazása is határidőhöz van kötve — ha megszavazzuk a 100.000 ujonczot, akkor az a katonai hatalom ott teremti elő azokat, a hol találja. Ha nem találja Szepes megyében, megtalálja Nádudvaron, meg­találja Szentesen. És mi következik ebből gazda­ságilag ? Az, hogy a munkabérek emelkednek, kisebb a munkáslétszám, minden drágul, nehéz belterjes gazdaságot folytatni, és az ország nem hogy előre menne gazdaságilag, de folyton és foly­ton visszamegy, hatványozott mértékben vissza­fejlődik, mert nem elég, hogy nincs munkaereje, nincs jövedelme : a terhei kétszer akkorák, mint ezelőtt. Kérek tiz perez szünetet. Elnök: Az ülést tiz perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Molnár Jenő képviselő ur fogja folytatni a beszédét. Molnár Jenő: T. képviselőház! Az előbb Kmety t. képviselő ur beszéde folyamán közbe­szólásként valaki azt mondta, hogy a 9-es bizott­ság programmja őt nem elégíti ki. Vannak itt olya­nok, a Iák már nem emlékeznek a 9-es bizottság programmjára; vannak, a kik azt hiszik, hogy abban a programúiban nincs elég és hogy az nem födi a függetlenségi és 48-as párt programmját. Elismerem, hogy nem födi, mert a 48-as pártnak nak az önálló magyar hadsereg a programmja és takitikából oda akarják szorítani a függetlenségi és 48-as pártot, hogy mindig csak ezt hangoztassa és semmiféle fokozatos haladással meg ne elégedjék. A függetlenségi és 48-as párt azonban ennek nem ül fel, és ha ma nem kívánja megvalósítani az önálló hadsereget, ezt nem azért teszi, mintha nem akarná, hanem azt mondja, hogy igenis fel akarom állítani, ha ma felállítják, de ha nem lehet felálli­tani, akkor kívánom, hogy fokozatosan-megváló*

Next

/
Oldalképek
Tartalom