Képviselőházi napló, 1906. XXIV. kötet • 1909. február 13–márczius 9.

Ülésnapok - 1906-422

132 bTL országos ülés 1909 február 18 án, csütörtökön. Kmety Károly: Vannak annak még nagyobb bűnei is. Van a szabadelvű pártnak ennél nagyobb bűne is, bár kétségkívül nagy könnyelműség volt annak idején ilyen törvényt megszavazni. Ez az emiitettem törvényczikk azt tartalmazza, hogy Ő felsége a tartalék első évfolyamát egy évi békeszolgálatra visszatarthatja; a póttartalék három legifjabb évfolyamát tényleges, zászló alatti szolgálatra berendelheti, és azt a három évfolyamot mindaddig benntarthatja, a mig a három legifjabb évfolyam megújul, vagyis a kik mint elsőéves, legifjabb póttartalékosok hivatnak be, azok teljes három évig kötelesek Ö felsége rendelkezése folytán zászló alatt szolgálni. Ez a törvény, t. képviselőház, a mi alkotmányosságunknak egyik legnagyobb veszedelme. Különösen nagy veszedelme abban az esetben, ha ugy fogják fel annak a törvénynek értelmét, hogy abban ö felségének rendelkezési jog van biztositva arra az esetre is, ha a magyar országgyűlés az ujonczokat meg nem szavazná. Ezt a magyarázatot adták ennek a törvénynek az előző kormányok és az előző többség. Ez a legnagyobb félreértése . . . Egy hang (a baloldalon) : Félremagyarázása ! Kmety Károly : ... és félremagyarázása annak a törvénynek, mert a magyar törvényhozásnak — és még annak a szabadelvű többségnek is — sohasem volt intencziója, hogy arra adassék hatalom, hogy abban az esetben is pótoltassék póttartalékosokkal és tartalékosokkal a békelétszám, ha annak hiányossága az ujonczmegtagadás esete miatt forog fenn. Gr. Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi minister : Ez ellen mindig tiltakoztunk. Kmety Károly: Ez ellen mindig tiltakozott az ellenzék és ez — mondom — nem volt a szabadelvű pártnak sem intencziója. Nem akarom azt a pártot védeni, de tényleg igy áll a dolog ; az akkori tárgyalások azt mutatják, hogy bizonyos jóhiszeműséggel szavazták meg ezt a törvényt azért, mivel a hároméves katonákból kikerülő békelétszám különleges viszonyok között nem látszott elegendőnek. Pl. a galicziai határon voltak akkor nagymérvű orosz mozgósítások, s mivel nem akarták a garnizónokból odavinni a csapatokat, ugy segítettek, hogy egy törvényt alkottak, a mely jogot ad Ö felségének arra, hogy a békelétszám felemelése, egy magasabb, abnormis békelétszám létesítése végett a tartalékot és póttartalékot általán vagy némely csapatokhoz behívhassa. Ezt a törvényt azért hoztam fel, t. ház, mert a nonvédelmi minister ur becses figyelmét akarom felhívni arra, hogy a véderőtörvény reformja alkalmából, különösen akkor, ha nagymérvű létszámemelés is terveztetik, — a mint a kétéves szolgálattal kapcsolatban okvetlenül terveztetik és kell is terveztetnie — hogy ezzel kapcsolatosan méltóztassék odahatni, hogy ezen, akkor feleslegessé váló 1888 : XVIII. t.-czikk hatályától megfosztássók, mert indoka elesett, Ha a véderőnek megfelelő reformja megtörténik, ha megtörténik a megfelelő ujonczlétszámemelés : akkor ezen törvény fentartásának legfőbb, sőt egyedüli indoka el fog esni. Arra kérem tehát a t. honvédelmi minister urat. hogy méltóztassék odahatni, hogy ez a félremagyaráztatása folytán alkotmányjogilag nagyon veszedelmes törvény az uj véderőtörvénynyel kapcsolatban megfelelő módosítást szenvedjen, illetőleg egészen megszüntettessék. A megfelelő módosítás alatt azt értem, hogy kifejezésre jusson abban a törvényben, hogy ha már fenmarad háború veszélye esetére ö felségének az a joga, hogy a tartalékkal és a póttartalékkal ilyen nagy mértékben rendelkezik, akkor legalább megfelelő rendelkezések utján a véderőtörvényben határozottan és félremagyarázhatlanul kifejezésre jusson az az intenczió és korlát, a melylyel a magyar törvénjdiozás Ö felségének ezt a jogot engedélyezte. Volna még sok mondanivalóm, t. ház, de nem akarom az idő előrehaladottságára való tekintettel a ház b. figyelmét igénybe venni, (Helyeslések jobbfelől.) és azon kijelentéssel, hogy a t. honvédelmi minister ur működése iránt, ugy mint általában az egész kormány működése iránt teljes bizalommal vagyok, a közös hadseregnek, illetőleg a magyar hadseregnek, mint a közös hadsereg kiegészítő részének szánt uj onczlétszámról szóló törvényjavaslatot szívesen elfogadom. (Elénk helyeslés és éljenzése!: balfelől.) \ Elnök : Ki következik szólásra ? Raisz Aladár jegyző: Pop Cs. István! Pop Cs. István : T. képviselőház ! Nem volt szándékom résztvenni ezen törvényjavaslat vitájában . . . (Mozgás a baloldalon.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Pop Cs. István : ... és ha ennek daczára felszólalok, teszem ezt azért, hogy válaszoljak az ellenünk intézett támadásokra. (Mozgás és zaj a baloldalon.) Elnök : Csendet kérek ! Pop Cs. István : Gr. Batthyány Tivadar t. képviselő ur tegnap olyan éles támadást intézett ellenünk, (Mozgás és felkiáltások bal/elől: Csak válaszolt a támadásra ! Önök kezdték !) mintha az 1848 előtti időkben élnénk; (Derültség balfelől.) arrogálta magának a főúri hatalmat a jobbágygyal szemben . . . Egy hang (balfelől) : Bolond beszéd ! Pop Cs. István : ... és e támadások folyományaikban végzetes tévedéseket hangoztatott. (Mozgás és zaj a baloldalon.) Gr. Batthyány Tivadar képviselő ur azt mondotta, hogy neki és a függetlenségi pártnak, a melynek nevében szól, ideálja az önálló magyar hadsereg. (Mozgás balfelől.) Ha-a t. képviselő urnak ez az ideálja, akkor azt hiszem, nagyon rossz eszközt alkalmazott akkor, midőn ököllel és fenyegetéssel akarta a nemzetiségeket ezen ideálnak megnyerni. Annak a fenyegetésnek, a mely onnan elhangzott, nem lesz foganatja. (Mozgás balfelől.) Nagy ügyekben, nagy kérdésekben nem