Képviselőházi napló, 1906. XXIV. kötet • 1909. február 13–márczius 9.

Ülésnapok - 1906-422

hi%. országos ülés 1909 február 18-án, csütörtökön. 133 ez a megértés útja. (Felkiáltások jobb- és balfelől: ügy, a hogy Maniu csinálta, ugy-e ? önök járnak helyes utón !) Majd válaszolok mindenre. Bátor vagyok jelezni, hogy én álláspontomat objektíve akarom fejtegetni, és bogy egyáltalában nem akarok kitérni bármilyen közbeszólásra. Az a küzdelem, a mely a hadsereg körül folyik, nem mai keletű, ez a küzdelem már megvolt sok év előtt, és fokozottabb mérvben mutatkozik és nyilatkozik meg ma. Most mit mond a mélyen t. gróf ur rólunk ? Azt hogy épen most kínálkozunk fel Bécsnek talán hazaárulási ezélzattal. Én gr. Batthyány Tivadar képviselő ur beszédének csak a következő szavait idézem (olvassa) : »Látják az urak, hogy már Bécsben is azok a körök, melyek a monarchia sorsának intézésébe döntő befolyással birnak, igenis kezdenek már komolyan hajolni azon gondolkozás felé, hogy ez a magyar nemzet, a mely a legutóbbi időkben annyira megnyilatkozott a maga nemzeti önállósága, a maga függetlensége mellett, igenis megérdemli, lojalitásánál és törvényes jogainál fogva rászolgált arra, hogy akkor, mikor több pénz- és véláldozatot követelünk tőle, adjunk legalább neki az ő ideálja, az ő nemzeti fejlődése szempontjából bizonyos engedményeket«. Tehát látjuk, — mondja gr. Batthyány — hogy körülbelül ezek az események állanak küszöbön, s akkor mi, bérenczek fellépünk és azt megakadályozzuk. Ez az állítás teljesen téves, ez a következtetés teljesen hibás. A hadsereg kérdése körüli harcz, mely már 1867 óta, még gr. Batthyány Tivadar képviselő ur ideje előtt folyt, ez a harcz kívülünk és nélkülünk folytatódik 42 év óta a parlamentben; mi sohasem hadakoztunk ebben a küzdelemben. Hogyhogy gróf ur, az a tegnapelőtti néhány kijelentés, a mely elnöki szómegvonással végződött, ez lett volna az a nagy akadálya az önök nemzeti törekvései megvalósulásának ? Hódy Gyuia: Nem, csak perfidia. (Zaj.) Pop Cs. Istvátl : Legyen szabad feltárnom a való igazat, a mint az a történelemben van. A mint azt önök a legjobban tudják, a 35, vagy 40 évig uralkodó párt, a szabadelvű párt mindig azt vallotta, azzal vigasztalta önöket, hogy ne bolygassátok a hadsereg kérdését, a vezényleti és vezérleti egységet, mert a mint a nagy Andrássy Gyula mondotta : a mit ti adtok a felség megnyugtatására és ezen egységességnek megerősítésére grammokban, azt visszakapjátok az úgynevezett szabad kéz alapjában, a belügyekben szabad rendelkezés terén fontokban és kilogrammokban, vagyis megvan a szabad kezetek abban a tekintetben, hogy csináltok a nemzetiségekkel azt, a mit akartok. És ennek pregnáns kifejezést adott Hódossy Imre az 1905-ik évben, a mikor felhívta az önök figyelmét erre a nagy erőre. Hódy Gyula : Hódossy nem is volt akkor képviselő ! (Zaj.) Pop Cs. István : Igenis Hódossy Imre képviselő volt az 1905-ik évben és ő volt ki figyelmeztette a függetlenségi pártot és a nemzetet arra, hogy ne bolygassa ezt a kérdést. S ettől kezdve ezen elv érvényesítésének hátrányait csakis a nemzetiségiek érezték meg. Aztán, t. képviselőház, kik azok? Hisz az önök padjai közt, a koaliczióban, most is ülnek azok, a kik ezt az elvet hirdették, és épen, mert önök azt mondták, hogy felszólalásaikban a magyar kultúra ellen törünk, felhozom, hogy az önök soraiban vannak, a kik azt hangoztatták, hogy a hadseregre vonatkozólag e kultúrának feszegetése veszélyes. Nem mi hangoztattuk, hanem önök, erre rátérek, csak az események lánczolatában megyek tovább. Hogyan, a chlopy-i »soha« parancsnak a szerkesztésében talán mi közreműködtünk ? Volt nekünk abban részünk, hogy az 1905. szeptember 23-iki események bekövetkeztek ? Volt nekünk befolyásunk ezekre ? Bizony hozzájárulásunk nélkül történtek ezek, senkisem kérdezte tőlünk a véleményünket. Büszke volnék rá, ha oly nagy fontosságot tulaj donitanának nekünk, hogy tőlünk tennék függővé a dolgokat, (Zaj.) mert akkor 24 óra alatt kiegyeznénk. De nem bízzák ezt ránk, és nem tehetünk semmit. Hiszen épen a nagy Andrássy, a volt kiilügyminister, volt ki a legridegebb osztrák felfogásnak, — a mint önök nevezik — is megfelelt abban a tekintetben, hogy mint kell érteni a jus majestetikumot; az u. n. felségjog legridegebb álláspontjára helyezkedett. És miket mondtak épen olyan kérdésekben, a melyek tekintetében önök reánk a hazaárulás bélyegét akarják sütni ? Mit mondtak a véderő törvényjavaslat tárgyalása közben ? Mit mondott pl. gr. Csáky Albin, a ki Magyarországnak sokáig közoktatásügyi ministere volt, a főrendiház elnöke, a ki sokszor mint homo regius szerepelt, és talán fog még szerepelni. Mit mondott akkor, a mikor Bolgár Ferencz megtámadta, hogy miért nem vigyáz az ő resszortjába tartozó kérdésekben a magyar kultúra védelmére? Azt mondta, hogy — és ha Maniu mondta volna tegnap, talán még rosszabbul járt volna (Derültség.) — azt mondta : »A véderő-törvényjavaslatot illetőleg természetesen a képviselő ur nem tudja, hogy a mikor nekem szerencsém volt a ministeriumba belépni, akkor az az illető tényezők által már meg volt állapítva, tehát nem is lehetett befolyásom a részletek megállapítás ára. Azonban teljes őszinteséggel jelentem ki, hogyha módomban lett volna a részletekhez hozzászólni, elfogadtam volna azokat ugy, a mint előterjesztve vannak, el kellett volna fogadnom jó lelkiismerettel, mint jó hazafinak, mert a véderőnek harczképessége, mert az állam biztonsága szerintem magasabb fokon áll, mint a kulturális érdek, a mennyiben előbb az államnak kell fennállania, előbb a hazának kell biztosítva lennie, és csak azután vannak kulturális érdekek.« (Mozgás.) Kérem, ez Csáky beszéde. (Mozgás.) Kmety Károly: Hát mi ez? Védeni vagy mentegetni akarja ?