Képviselőházi napló, 1906. XXIV. kötet • 1909. február 13–márczius 9.

Ülésnapok - 1906-422

Í22. országos ülés 1909 február 18-án, csütörtökön. 131 férfinépség száma Ausztriához viszonyítva sokkal kedvezőtlenebbül áll, mint a hogy áll az ország egész népessége, összehasonlítva az osztrák császárság össznépességével. Tehát nagy érdekünk és az igazságosság, az igazi véradóképesség azt követek, hogy megváltoztassuk a jelenlegi véderőtörvénynek a kulcsra vonatkozó határozatát. Ezt nagyon ajánlom a t. honvédelmi minister ur figyelmébe, és ez nem nemzeti vívmány, ezt tisztán és kizárólag az igazságosság, a véradóképesség szerinti arány követeli. Ezt be kell látnia a legmegcsontosodottabb osztrák generálisnak is. A második kérdés, a melyet a véderőtörvény tekintetében a honvédelmi minister ur becses figyelmére méltónak tartanék, az, hogy méltóztassék tájékoztatni bennünket arról a rendkívüli nagy, a nemzet életét érintő kérdésről, hogy vájjon az uj véderőtörvényben csakugyan szándékozik-e a hadügyi kormányzat áttérni a kétéves szolgálatra. (Egy hang : Éljen a kétéves szolgálat !) Azt hiszem, le fog hűlni t. képviselőtársam lelkesedése a kétéves szolgálat iránt, ha rámutatok arra, hogy az én nem egészen hiteles értesüléseim szerint az terveztetik, hogy a kétéves szolgálatot ugyan a legtöbb fegyvernemnél, de különösen az oroszlánrészt képező gyalogságnál behozzák, remélhetőleg a haditengerészetnél ezzel kapcsolatosan a négyéves tényleges szolgálati idő le fog szállíttatni három esztendőre. Tehát ugy terveztetik a kétéves szolgálat behozatala, hogy ezzel kapcsolatosan a békelétszám, a jelenleg tettleges szolgálatban, zászló alatt lévő legénység létszáma ne csökkenjen. Sőt, t. ház, akként tervezik, hogy ne csökkenjen az a békelétszám sem, a mely a majdan valószínűleg bekövetkező, bár csak egyelőre szóló, létszámemelés folytán előáliani fog még a hároméves békeszolgálattal kapcsolatosan, vagyis ugy tervezik a dolgot, hogy a most valószínűleg felemelendő békelétszám sem fog csökkenni a kétéves katonai szolgálat behozatala által. Dehát ebben az esetben hogy nézünk ki a kétéves katonai szolgálattal ? Ugy nézünk ki, t. ház, hogy a mig mostan nekünk és Ausztriának a közös hadsereg számára, kerek számokban beszélve, 103.000 főnyi ujonezot kell adnunk, a mi három esztendőre mintegy 300.000 főnyi ujonezot tesz ki, addig, ha kétéves lesz a katonai szolgálat, a kétévi ujonczjutaléknak kell elérni a 300.000-et. Ez Maróti szerint egyszerű számítással azt jelenti, hogy nekünk 50 százalékos ujonczemelést kell adnunk, vagyis, kerek számokban beszélve, 50.000-rel több ujonezot évente, és ha elkövetkezik még a hároméves szolgálat mellett az ideiglenes létszámemelés, ebben az esetben ezek a számok még megfelelően növekedni fognak. Tizenkét évet véve, ez a hadilétszámban G00.000 fővel való emelkedést jelent, más szóval a közös hadsereg hadilétszámában, — mert ez nagyjában megfelel a 12 évi ujonczilletménynek — tizenkét éven át 600.000 főnyi szaporodást eredményez ez az ujonczlétszámemelés. Ha már most ehhez még hozzáveszszük, hogy — a mint tudjuk — körülbelül 25—28.000 főnyi ujonczlétszámemelés előbb is, a 3 éves szolgálat idején is terveztetik : ebben az esetben a közös hadsereg ujonczlétszáma, illetve hadilétszáma összesen cziika 700.000-en felül fog szaporodni. Polónyi Géza : Ha lesz kit ujonezozni ! Kmety Károly: Természetesen, ha lesz kit ujonezozni, bárj én nem erre fektetem a súlyt, mert Magyarország népességéből a mostani viszonyok mellett jóformán egy fél milliónyi létszámemelés is kitelnék, — hacsak a kivándorlás majd közbe nem szól. Felesleges bővebben fejtegetnem, hogy a 600—700.000 főnyi ujonczemelés, illetőleg a hadilétszámnak ekkora szaporodása elvisclhetlen terhet jelent a hadügyi költségek szempontjából, elviselhetlen terhet még akkor is, ha az én számadataim talán nem egészen preczizek, abban az esetben is, ha sokkal kevesebb, vagyis nem 700.000 hanem 500.000 főnyi szaporulat fog beállani a hadilétszámban. Ez, t. ház, mint egyszer és mindenkorra szóló intézkedés a keretek olyan átalakulásával, a felszerelések mennyiségének és az aktív tisztek és altisztek létszámának olyan mérvű megszaporodásával fog járni, hogy rettenetes terhet jelent Magyarországra és Ausztriára egyaránt. Nem hiszem, hogy kedves barátunk, az osztrák Reichsrath is hajlandó lesz belemenni egy üyen létszámemelésbe, még abban az esetben sem, ha netalán a magyar állam igényei a hadseregben nem érvényesülnének is. A militarizmusnak ilyen óriási túltengésébe, a hadügyi terheknek ilyen egyszer és mindenkorra szóló állandó emelkedésébe, — megvallom őszintén, — még a magyar kommandó kedvéért sem tudnék belemenni. Ennélfogva a t. honvédelmi minister ur becses figyelmét nagyon kérem arra, hogy e tekintetben, ha ilyen szándék létezik, méltóztassék az illetékes köröket nyomatékosan figyelmeztetni arra, hogy Magyarország a hazáért és a királyért sokat kész áldozni, de ezt a terhet véradóban és pénzbeli adóban, ha akarná is, aligha tudná elviselni. Ilyen módozatok szerint tehát a kétéves szolgálat megvalósítását nem kívánjuk. Ebből csak hátrányok származnának a közre. A közre, — ismétlem — mert az egyesek mindenesetre nyernének, ha két évig kellene szolgálniok ; ezekre származnék valamelyes előny, de a közre az ilyen módozatok és tervek szerint keresztülviendő szolgálatiidőleszállitásból semmi néven nevezendő előny nem származik. Maradjunk meg inkább a hároméves szolgálat mellett, semmint ilyen módon a kétéves szolgálatot akczeptáljuk. Végül még egyet, t. ház. Van nekünk egy törvényünk, az 1888 : XVIIT. t.-cikk, a mely arról szól, hogy Ö felsége, a mikor szükségét látja . . . Egy hang (a baloldalon) : Ez a szabadelvű kormányok bűne! 17*