Képviselőházi napló, 1906. XXIII. kötet • 1909. január 18–február 12.

Ülésnapok - 1906-402

W2. országos ülés Í909 január 23-án, szombaton. 139 • Tekintettel arra, hogy az 1904. évi XXXVI. t.-cz. 16. §-a megváltoztatta az állami anyakönyvekről szóló törvény 29. §-ának azon. rendelkezését, hogy az anyakönyvi kivonatnak szószerint keli tartalmazni minden bejegyzést a kiigazítással együtt és elrendelte, hogy az anyakönyvi kivonatnak csak tartalmilag kell egyezni az anyakönyvi bejegyzéssel, ugy hogy a kivonat csak a kiigazitott tartalmat tünteti fel, — hajlandó-e az igen t. minister ur a törvény ezen humánus intézkedését rendeletileg a felekezeti anyakönyvi hivatalokra is kiterjeszteni és illetőleg a felekezeteket rendeletben utasitani arra, hogy az anyakönyvi kivonatok kiállításánál az 1904. évi XXXVI. t.-cz. 16. §-át kövessék.« (Helyeslés.) Elnök: Az interpelláczió kiadatik a vallásos közoktatásügyi minister urnak. Ki következik ? Szmrecsányi György jegyző : Popovics Dusán! Popovics Dusán: T. ház! Az idei költségvetés tárgyalásakor ecseteltem báró Rauch Pál, mint a Horvát-, Sziavon- és Dalmátország bánjának rezsimjét és kormányzásának irányát, melyet mindjárt a kezdetén teljes gőzzel űzni kezdett. Ecseteltem azt a telje-en alkotmánynélküli állapotot, melyben hazánk leledzik és igazi világításában mutattam be azt a kormányzatot, melyet már akkor teljes joggal abszolutisztikusnak neveztem. Országgyűlés nélkül uralkodva, a pénzt költségvetés nélkül költve, és egyes tetteiben csak a maga akarata által vezettetve, a törvényre és az igazságra ügyet sem vetve, báró Rauch Pál kormánya mindjárt kezdetben megmutatta, hogy sokkal inkább fekszik szivén a saját fennmaradása, mint Horvátország érdeke. Már akkor kijelentettem, hogy ezért a kormányzatért a ministerelnök ur ő nagyméltóságát teszem felelőssé. A ministerelnök ur felelősségét pedig az 1868: I., illetve XXX. t.-czikkre alapitottam. Br. Rauch és kormányának sajtója rámförmedt, hogy akkor, a mikor e törvényhozó testület előtt kritika tárgyává tettem a Horvátés Szlavonországban uralkodó állapotokat, vétettem ezen királyságok autonómiája ellen. Én magam nem vagyok annyira naiv, s még kevésbbé tartom azoknak e t. ház tisztelt tagjait, hogy szükségesnek tartottam volna bizonyítani, hogy nem is annyira a Horvátország autonómiája iránti gond annak a bizonyos sajtónak az oka. Ebben a gondban senki sem hisz, a legkevésbbé pedig a mi abszolutisztikus kormányunk maga. Ellenkezőleg, mindenki előtt világos, hogy ez a sajtó csak azért szisszent fel, mert parancsolói találva érezték magukat. Ép ezért nem is hederitenék arra a szemrehányásra, hogy kritikámmal sértem Horvátország autonómiáját, ha e szemrehányásnál nem kínálkoznék számomra alkalom, hogy ebből a szempontból is -megvilágítsam kissi . b. Rauch Pál rezsimjét. Horvátország kormánya ugyanis országgyűlés nélkül kormányoz, jóváhagyott költségvetés nélkül kormányoz, sőt indemnitás nélkül, és sajtójában bevallja, hogy január elsejével nyilt abszolutizmusba lépett át, hogy a gyakorlatban elkobozta a gyülekezés szabadságáról és a szólásszabadságról szóló törvényt és egyáltalában semmiféle törvényhez sem tartja magát — és~ mégis nagy. gondokban leledzik Horvátország autonómiájáért, a mikor akad ember, a ki e t, házban az igazságnak megfelelően mutatja be azokat az állapotokat, melyeket hazánkban ő teremtett, Ez nagyon jellemző b. Rauch Pál kormányát illetőleg. Nekem azonban a törvényben is alap adatott kritikámhoz és épen ezt akarom ezen interpelláczióm alkalmával. Tekintet nélkül arra, hogy báró Rauch Pál kormánya annak abszolutisztikus rezsimjét tekintve az utolsó tényező, mely szemére lobbanthatná valakinek, hogy vétett Horvát- és Szlavonország autonómiája ellen, újból kiemelem, hogy az összes horvátországig eseményekért a horvát kormány összes tetteit illetőleg az ezernyolczszázhatvannyolczadiki kiegyezési törvényezikk alapján teljes jogom van a ministerelnök urat felelőssé tenni. Kiemelem, hogy most nem mint közös miniszterelnökhöz fordulok hozzá, sem ugy mint a közös kormány tagjához, hanem pusztán mint azon személyiséghez, a kinek a törvény szerint joga van a királynak előterjesztést tenni a bán személyét illetőleg. Ebben a tekintetben a kiegyezés ötvenedik és ötvenegyedik paragrafusai a mérvadók. Az ötvenedik paragrafus értelmében a bán a horvát és sziavon királyság országgyűlésének felelős. Mihelyt akadályok gördittetnek ezen országgyűlés munkálkodása elé s az nem vonhatja felelősségre a bánt, lehetetlenné tétetett alkotmányunk szabályos funkezionálása és mindezért, a mi e percztől fogva történik, meggyőződésem szerint a ministerelnök ur felelős, a kinek a bán személyét illetőleg előterjesztési joga-van a koronánál. A mikor tehát a horvát és sziavon királyság országgyűlése ebben a tekintetben gyakorolhatja az ötvenedik paragrafusban megjelölt ellenőrzési jogát, ennek az országgyűlésnek a bán felelős. A mint azonban az országgyűlés megfosztatik ennek lehetőségétől, a ministerelnök ur felelős, még pedig nemcsak az ily módon beállott alkotmánynélküli állapotért általában, hanem az alkotmányos élet felfüggesztéséből folyó összes következményekért bármily messze terjedjenek azok és bármily aprók legyenek azok és ez akkor nemcsak morális, hanem teljes jogi felelősség is. Mert vagy teljesítheti a horvát országgyűlés ellenőrzési jogát a bánnal szemben, vagy ha a bán országgyűlésünk ezen jogát kijátsza, az . autonóm. „ kormány összes ténykedéseiért & 18*