Képviselőházi napló, 1906. XXIII. kötet • 1909. január 18–február 12.

Ülésnapok - 1906-400

76 UOO. országos ülés 1909 január 21-én, csütörtökön. cziónak kirohanása, első lépése ; hogy egy politikai frakczió akarj a a most uralmon levő koalieziót az ő jogos területéről leszorítani. Megvallom őszintén, hogy soha életemben nem voltam barátja annak, s nem voltam hajlandó arra, hogy egy volt párttal szemben, a melyben működtem, a melyben megtettem mindent, a mi csak lehetséges volt az ország java szempontjából, annak a pártnak a múltban tagja lévén, a jövőben bármilyen változás tekintetében olyan kifakadásokat használjak, a melyek azon volt pártnak becsületes működését nuUifikálni akarják. Még kevésbbé jutott volna eszembe, hogy olyan politikát folytassak, a mely halottakat vonszol elő és azokat megvádolja, tehát olyanokat vádol, a kik magukat nem védhetik és igy egyszerű féregpolitika űzése volna a saját javamra. Erre én nem vállalkozom, de készségesen kijelentem, hogy semmiféle politikai tendencziája sincs annak a mozgalomnak, a melyet önök most maguk előtt látnak. Ez egyszerűen a városi lakosságnak intelme, kérése és pedig a legszolidabb és legszűkebb mederbe szorított kérése a képviselőházhoz, hogy lehetőleg az ő érdekeit is megvédje. Csak nem fogja elhinni a t. képviselőház azt, hogy az összes kereskedelmi kamarák, az összes kereskedelmi társulatok, az összes ipari társulatok — még azok is, a melyek a kormánytól szubvencziókat húznak — az összes körök, a melyek az országban léteznek, az összes alkalmazottak, az ügyvédek, az orvosok, a mérnökök, a pénzintézetek és mindazok, a kik a kormány jóindulatára rá vannak utalva, mindannyian egy kalap aál volnának hozhatók és egy akczióra felhasználhatók egy egyes párt, a most uralmon levő párt ellen ? Csak nem fogja elhinni a t. ház azt, hogy Budapest székesfőváros polgármestere, a kinek van oka köszönettel tartozni a mostani rezsimnek és a mostani ministerelnöknek, mint pénzügyministernek . . . Pető Sándor : Ugy van ! Ezt ki is jelentette ! Sándor Pál: . . . a mint azt ki is fejezte ; a ki a legnagyobb köszönettel tartozik azért, mert a t. ministerelnök ur hozzájárult ahhoz, hogy Budapest a maga financziáit végre rendezze, a mit az előző kormányok nem tettek meg; csak nem fogja feltételeziii a t. ház ezen becsületes, jóravaló emberről azt, hogy felhasználtatja magát egy régi, letűnt korszak előőrséül! így ezt a mozgalmat odaállítani nem szabad és nem lehet, hanem oda kell ezt állítani a maga valóságában. Tény az, hogy az összes városok félnek attól, hogy ez a törvényj avaslat olyan dolgokat tartalmaz, a melyek a városi lakosságnak rovására lesznek. Az adó tekintetében annak vagyok barátja, hogy mindenki jövedelme arányában fizessen adót. A gazdagabb fizessen többet, a szegényebb fizessen kevesebbet. Még azt sem tartom helyesnek, hogy belemenjünk annak részletezésébe, hogy az egyes foglalkozási ágak mennyit fizessenek. Egy adójavaslat csak ugy lehet egységes, ha az abszolút igazságot tartja mindenütt szem előtt, a mennyire ez emberileg lehetséges. A gazdagabb földbirtokos fizessen többet, mint a szegényebb, a gazdagabb kereskedő fizessen többet, mint a szegényebb kereskedő, a nagyiparos fizessen többet, mint a kisiparos és a gazdag ügyvéd fizessen többet, mint a szegényebb ügyvéd. Igaz adópolitika csak az, a mely az összes jövedelmeket törekszik megadóztatni. Azt a bizonyitványt ki kell állítanom a minister ur ő exczellencziájáról, hogy bizony az adójavaslatból semmit sem hagyott ki. Bernát István : A börzeadót! (Élénk derültség.) Sándor Pál : Merem állítani, hogy sem progresszió, sem igazság nincsen ebben a javaslatban. Elsősorban privilegizált szerepet játszik benne a földbirtokos osztály. Egyedül ez részesül abban az előnyben, hogy adója kontingentáltatik. Csinálhat a pénzügyminister ur bármilyen kiigazítást és arányosítást, a földadó nem tehet ki többet, mint 68 milliót. Polónyi Géza: 74 miihót! Sándor Pál: Ebből levonandó évenként 6 millió. A földadó tehát 1 millióval kevesebbet fizet ezután, mint a mennyit eddig jövedelmezett. Megjegyzem, hogy a 80-as években sokkal több volt a földadó. A zárszámadásokból konstatálható, hogy 76 millió koronánál többet fizetett a föld évenkint. Nálam vannak az összes adatok, hogy minden kételkedést eloszlassak. A zárszámadások szerint 1878-ban 38 millió, 1879-ben 37 millió, 1880-ban 38 millió, 1882-ben 38 millió forint volt a földadó. Folytathatnám, de nem teszem. Igazam volt tehát, a mikor 76 millió koronáról beszéltem. Most kontingentálva lett a földadó. 1870 óta a föld értékében, hozamában növekedett és legalább 2600 millióval többet hoz most, mint akkor. (Mozgás.) Ennek bizonyítására vállalkozom majd a földadó tárgyalásánál. Az a földadó tehát, a mely 76 millió koronát is kitett, most 68 millió koronára lett kontingentálva, még pedig olykép, hogy ennek az adónak nem szabad többnek lennie. Mit látunk azonban a többi adónemeknél ? Ott a minister ur szintén felvetette a kontingenst, csakhogy minimális alakban. A kereseti adónál 28 milliót, a jövedelmi adónál 46 milliót tesz ez, de mindenütt minimumot jelent, a melynek be kell folynia, különben jogosítva van a pénzügyminister ur ugy a jövedelmi, mint a kereseti adót 40%-kal felemelni. Éber Antal: El van ejtve ! Sándor Pál: Igen, ezt a 40%-ot a pénzügyi bizottság elejtette, de én most annak adom kritikáját, hogy maga ez az egész javaslat az igazságot nélkülözi. Nem a tényleges eredményről, beszélek tehát, a melyet a pénzügyi bizottság elfogadott, a melyet azonban a ház még nem tett magáévá, hanem én csak arra a javaslatra terjeszkedem ki, a melyben határozottan csak az irányokat lehet ecsetelni. Az egyenes és a jövedelmi adónál ott van a kontingens, de ez csak minimális, mig a földadónál a maximális kontingens 68 millió koronát tesz ki. Itt nem lehet segíteni semmiféle paragrafussal,