Képviselőházi napló, 1906. XXIII. kötet • 1909. január 18–február 12.
Ülésnapok - 1906-400
400. országos ülés 1909 január 21-én, csütörtökön. 77 itt meglehet, hogy A. kevesebbet fog fizetni, mint B., de a földadó többet, mint 68 millió koronát nem hozhat, mert a törvény ezt igy szabályozza. Második kifogásom ezen javaslat igazságos volta tekintetében az, hogy nem kiigazításról kellett volna beszélni a földadónál, hanem arányosításról. Végre is, ha egy adóreformat csinálunk, akkor a kisbirtokosságnak érdekeit sokkal erősebben kellett volna hangoztatni, mint a nagybirtokosságét. A kisbirtokossá gról egyébiránt ki fogom mutatni, hogy horribilis adót fizet ebben az országban, a mely megfelel egy jókora bérletnek, mig a nagybirtokosság, a mit szintén ki fogok mutatni később, távolról sem fizet annyit, mint a kisbirtokosság. Itt nem progresszióról, hanem degreszszióról van szó. Itt nem progressziv, hanem deressziv adójavaslatot terjesztett elő a pénzügyminister ur, a mely fentartja, hogy a nagybirtok adója továbbra is kicsi maradjon. (Derültség.) Csak méltóztassék nevetni, majd pozitív adatokkal fogom ezt önöknek bebizonyítani. (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Sándor Pál : Tehát a nagybirtokot kellett volna a progresszió alapján, a melyet a t. minister ur mindig a maga véleményének ismert, erősebben megadóztatni és a kisbirtokot kellett volna jobban mentesiteni. Hogy eltörülte a II. osztályú kereseti adót, hogy bizonyos engedményeket tett a kisbirtok tekintetében, azt nem fogom tagadni . . Wekerle Sándor ministerelnök : Nem is lehet! Sándor Pál: Ez nem az az igazságos adójavaslat, a melyet az ország egy Wekerlétől elvár, a ki a progressziv alapnak volt barátja és hirdetője és mégis meghagyta a kisbirtokosságot abban a nyomorban, a melyben ma van, a mely nem engedi őt fejlődni, ugy a hogy Magyarországon fejlődniök kellene, mig a nagybirtok a valódi jövedelem kipuhatolását teljesen nélkülözi. Csak röviden akarok arra utalni, hogy magában a föld jövedelmének két és félszeres felvételében egy falzum foglaltatik, mindenkinek felfogása szerint, a ki ezzel a kérdéssel valaha foglalkozott. Leszek bátor később egyes dolgokat felolvasni, a koaliczió egy igen hű, sőt túlhű képviselőjének, Földes tanárnak a tavaszszal a Budapesti Szemlében megjelent dolgozatából és ezekből leszek bátor kimutatni, hogy ő, a ki a pénzügyi bizottságban ült és elfogadta ezeket a javaslatokat, hogy és miképen vélekedett ezekről a javaslatokról és hogy ő ugyanazon a nézeten volt korábban, mint a milyenen most én vagyok és a melyben valamikor ő exczellencziája a pénzügyminister ur volt. A pénzügyminister ur ' ezen adózási rendszerével régóta foglalkozott, mert voltakép az ő kedvencz ideája volt az, hogy Magyarországnak egy uj adótörvényt adjon. Ezt a törekvést én mindig igen nagy figyelemmel kisértem, mert tényleg őt és Lukács Lászlót tartottam az egyedüli embereknek Magyarországon, a kik ezt a javaslatot általában meg tudják csinálni. (Zaj.) A pénzüg3 r minister urnak genialitását, tudását teljes mértékben elismerem és igy elismerem, hogy ő erre a feladatra képes. A pénzügyminister urnak felfogásában én teljesen megbiztam minden időben, nemcsak akkor, a mikor követtem, hanem később is, mikor már nem követhettem. (Zaj.) A pénzügyminister ur tehát képes lett volna egy progressziv alapon álló adójavaslatot megteremteni abban az esetben, ha ezt megteremthette volna a nélkül, hogy neki a politikai egzigencziákra tekintettel kellett volna lennie. (Mozgás a baloldalon.) Ha ő tisztán 1893-iki elaboratuma alapján áll és keresztül viszi azt, a mi akkor az ő fejében és meggyőződésében megfogamzott, akkor meg vagyok győződve arról, hogy a nagyobb földbirtok a kisbirtokkal szemben és egyes kereseti ágak proporczionálása okvetlenül becsületes megadóztatásban vett volna részt. Azonban a pénzügyminister urnak arra kellett nézni, hogy milyen a háznak hangulata, milyen a pártoknak összetétele, eleve számolnia kellett azzal, hogy ez az adójavaslat milyen ház által fog elfogadtatni vagy el nem fogadtatni, számolnia kellett azzal, hogy ha idehoz ilyen javaslatot, a mely a kisbirtokosságot mentesiti az adóktól, a nagybirtokosságot pedig megadóztatja, akkor sem az alsóház mai összealkotásában, sem a felsőház neki ezt az adó javaslatot meg nem szavazza. Ez az oka nézetem szerint annak, hogy ezen javaslatnak az lett a sarkalatos hibája, hogy az összes polgárok nem vonatnak egyenlő adóztatás alá, a mi olyan hiba, a mely nézetem szerint ezt a törvényjavaslatot lehetetlenné teszi, mert ugyanabba a helyzetbe fogunk kerülni, mint a minőbe került annak idején Anglia, a hol jóformán három év sem telt el, hogy törvényhozásában újból adóügyekkel foglalkozzanak, mert a vége mégis csak az lesz, hogy azokhoz a nagy adószükségletekhez, a melyekhez az országnak okvetlenül beleegyezését kell adnia, mégis csak azokat fogják igénybe venni, a kiknél a túlságos nagy vagyon, túlságos nagy jövedelem van. Ezek az urak megpróbálhatják azt, hogy addig a meddig megy, ezt a középosztályt kipréseljék, azonban ennek is van határa, s akkor emezek jönnek sorra. Lehetetlennek tartom, hogy ha el is fogadná, a t. ház ezeket a javaslatokat, hogy rövid időn belül ne zúduljon fel az a kisbirtokosság, az a középosztály, hogy olyan egészséges és erős javaslatot fogadtasson el az ország által, a mely az ő anyagi érdekeinek és létfeltételeinek megfelel. Farkasházy Zsigmond: Három év múlva, a mikor ennek életbeléptetése bekövetkezik, hol leszünk mi ? Sándor Pál: A t. pénzügyminister xiv ebben a tekintetben egy egészen sajátságos helyzetben van és ezt ebből az adójavaslatból is kiérezzük ! A pénzügyminister ur valamikor a szabadelvű iránynak vezetője volt, valamikor vállain hordta őt az ország, azért, mert szabadelvű javaslatokat vitt keresztül az ország javára. Most a ministerelnök urnak ezen szabadelvű irányzattól el kellett térnie, mert az ország -sorsa ugy kivänta, és a koaliezió keretében azokat a szabadelvű felfogá-
