Képviselőházi napló, 1906. XXIII. kötet • 1909. január 18–február 12.

Ülésnapok - 1906-399

3Í$. országos ülés 1909 január ÜO-án, szerdán. 49 í)e nemcsak e kedvezménynél (Bálijuk!) látom azt, ismétlem, hogy az osztrák törvény enyhébb, mint a. magyar, hanem látom egyéb kedvezmények, egyéb körülmények figyelembevételénél is, a melyek alacsonyabb skála alkalmazására szolgálnak. (Halljuk!) A mi törvényünk azt mondja, hogy tartós betegség, munkaképtelenség, katonai szolgálatra való behívás, elemi, vagy más csapás, a mennyiben a jövedelemképességet jelentékeny mértékben befolyásolják, figyelembe vehetők az adókivetésnél. Ezzel szemben az osztrák törvény — igaz, hogy korlátozza 5000 forint jövedelemig — nemcsak ezeket a kedvezményeket ismeri, hanem egész határozottsággal azt mondja, hogy három fokozatban mérsékelhető annak az adózónak jövedelmi adója, a ki nemcsak tartós betegség, vagy munkaképtelenség által, nemcsak elemi csapások, vagy más csapások által, hanem a miatt is, mert gyermekei eltartása és neveltetése átmenetileg igen súlyosan terheli, azért, mert vagyontalan rokonok eltartásáról tartozik gondoskodni, vagy azért, mert nagyon el van adósodva, ugyanaz, mint a porosz jövedelmi törvény, — talán nagyon magyaros volna ennek átvétele és fájdalom, aktuális ebben az országban — mondom, ezek oly körülmények, a melyekről a mi törvényünk nem tud, és Ausztriában ezek alkalmul és okul szolgálnak arra, hogy az adókivető bizottság nemcsak figyelembe veheti őket, mint nálunk, hanem ezen az alapon a törvény a jövedelmi adóra nézve három skálával alacsonyabban állítja fel a mértéket. A jövedelmi adó keretébe bevonta ez az adótörvény, ismét teljesen az osztrák jövedelmi adó mintájára, a IV. osztályú kereseti adót és a helyett, megállajfitva egy jövedelmi adót, egyúttal a magasabb fizetésű tisztviselők számára külön illetményi pótlékot, illetményadót állapit meg, a melynek maximális skálája elmegy 6°/

0-ig és kezdődik 0'2°/o-näl, a 7000 koronánál nagyobb fizetésekre nézve. Azt látom e javaslatból, hogy az még az állam saját alkalmazottjaira nézve is nélkülözi a méltányosságot, (Mozgás.) Kiadatott a jelszó, hogy a IV. osztályú kereseti adó megszűnik, most már csak jövedelmi adó alá esnek ugy a közhivatalnokok, mint a magánhbratalnokok. Rendben van, nagyon szép. Igaz, hogy IV. osztályú kereseti adó is ismerte a progressziót és ismeri az általános jövedelmi pótadónál, a mint már többször volt szerencsém reá hivatkozni, egy igen jelentékeny létminimumot. Most pedig, midőn halljuk azt a jelszót, hogy azok, kik IV. osztályú kereseti adó alá esnek, ezentúl már csak jövedelmi adót fognak fizetni, viszont megfeledkeznek arról, hogy eddig csupán a törzsfizetés esett IV. osztályú kereseti adó alá, ellenben ezentúl már a lakbér és mindazon pótlékok, melyek eddig adó alá vonhatók nem voltak, jövedelmi adó alá esnek. Mi ennek a következménye? Az, hogy KÉPVH. NAPLÓ. 1906 1911. XXIII. KÖTET. épen azon fokozatok, melyek az általános jövedelmi pótadónál a létminimumot élvezték, vagyis a kiknek kereseti adója után jövedelmi pótadó nem volt fizetendő, tehát Budapesten a 2000 frtos, másutt az 1500 frtos törzsfizetést élvezők, ezentúl jövedelmi adó alá esnek, lakbérük és egyéb pótlékuk is adózni fog és azon adatok és kimutatás szerint, melyet szíves volt a pénzügyminister ur hozzácsatolni a javaslathoz, ezen kategóriák különösen a fővárosban magasabban fognak adózni, mint eddig adóztak; az enyhítés csakis ezen kategórián felül kezdődik. Ezt az enyhítést én nem tartom elégnek és pedig azért, mert az illetményi pótlék statuálásával tulajdonképen igazságtalanul magas adót ró a javaslat azon közhivatalnokokra és magánalkalmazottakra, kiknek valóságos jövedelmét teljes mértékben képes kipuhatolni. Fatális dolog tehát, hogy ezen jövedelmi adóreformnál épen a hivatalnokok és alkalmazottak azon nagy tömege, mely régebben a jövedelmi pótadó létminimuma alá esett, fog most súlyosabban megadóztatni, mint volt eddig, még pedig a lakbérek és egyéb pótlékok bevonása által. Sőt még az utazási átalányokat is kutatás tárgyává kivánja tenni a javaslat a magánalkalmazottaknál, vagyis olyan ösztönt akar adni a takarékosságra, hogy az az utazó, a ki ellumpolja az egész utazási átalányát, adómentes, a ki pedig félreteszi, az adó alá esik. Ismétlem, fatális dolognak tartom, hogy épen a tisztviselők és alkalmazottak azon tömege, mely eddig a jövedelmi pótadó létminimumát élvezte, súlyosabb megadóztatás alá kerül, mint eddig. Ellenben nem találnék abban semmiféle helytelenséget, ha az illetményadó sokkal alacsonyabban állapíttatnék meg, mert én az illetmény adónak 6°/o maximális kulcscsal való megállapítását igazságtalanságnak tartom. A jövedelmi adónak maximális kulcsa 5°/o, az illetményi pótléknak maximális kulcsa pedig 6%. Ennek következtében egy magasabb fizetési alkalmazott vagy hivatalnok abba a helyzetbe jut, hogy valóban kipuhatolt jövedelme után ll°/o adót kell fizetnie. (Zaj.) Igazságtalannak tartom ezt azért, mert az alkalmazottak adójával csak a szabadfoglalkozásúak adóját lehet jDarifikálni, s ha a szabadfoglalkozásúak adójánál 4°/o a maximális adókulcs, a jövedelmi adónál 5°/o, (Mozgás és zaj a középen.) akkor itt a maximális kulcsnak 6°/o-ban való megállapítását azért tartom helytelennek, mert az a körülmény, hogy valaki alkalmazva van, hogy jövedelme biztosan kipu

J hatolható, nem szolgálhat indokul arra, hogy 2°/o-kal magasabb adót fizessen, mint az, kinek valódi jövedelme nehezebben puhatolható ki. A szabadfoglalkozású ember fizet 4% kereseti adót, 5°/

0-a jövedelmi adó, tehát maximális tétele 9°/oItt pedig a maximális tétel ll°/o-ban állapittatik meg. Ezt az alkalmazottak osztályára